A commedia dell' arte is állandó típusokkal, hagyományos jellemekkel dolgozott. A színészek mindig ugyanazt a típust játszották, és a szövegkönyvben csak a cselekmény volt leírva, így a párbeszédeket rögtönözniük kellett. Tartuffe: álszent, kétszínű, képmutató, hazug, köpönyegforgató, élősködő, önző, számító gazember. Csinált viselkedésű, megjátssza magát: úgy tesz, mintha szent volna, jobb volna, pedig minden mozdulatából kitetszik, hogy ő nem természetesen ilyen. Megjátssza, hogy önsanyargató, ami valójában komikus hatást tesz (" Lőrinc, rakd vissza az ostort és a szőrcsuhámat "). Kegyes, ájtatos, aszketikus középkori szerzetesnek mutatja magát, aki jótékonykodni megy, alamizsnát osztogat a szegényeknek és megveti a testi vágyakat, de ez a vallásosság csak egy köpeny, egy burok Tartuffe számára, ebbe burkolózik, ezzel takargatja, magyarázza tetteit. Moliére – Érettségi 2022. Közben rendkívül okos, intelligens, találékony szélhámos, aki sajátos erkölcstant vall, amely a lelkiismeret kitágítására épül. A tartuffe-i etika lényege, hogy alkudozni az Istennel is lehet, a leggonoszabb tetteket is igazolja a cél szentsége, s csak az számít bűnnek, ami a napvilágra kerül (" ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke ").
MOLIÉRE: Tartuffe (1664) "Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk. " (Moliére: Előszó a Tartuffe-höz) Előzményei: comdeia dell'arte: Rögtönzésen alapuló olasz színjáték, csak a típusok vannak megadva, a főcselekmény, a többit rögtönözik a színészek. Pl. : talpraesett szolgáló. Moliére – Tartuffe (olvasónapló) + videó - SuliHáló.hu. Molier műveiben mindig valamilyen emberi hibát figuráz ki. Művei: Kényeskedők, Tudós nők, Képzelt beteg, A fösvény. Műfaja komédia, a dráma mű nemébe tartozik. A komédia során értéktelenség lepleződik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá. A Tartuffe alapvetően mégis jellemkomédia, tehát a hős saját tulajdonságai miatt válik nevetségessé. A Tartuffe zárt rendszerű mű: a színhely végig Orgon párizsi polgár háza, az időtartam egy nap (reggeltől estig), szereplői egy polgári család tagjai. Egy szálon fut a cselekmény. A hősök kiforrott jelleműek, nem változnak a mű során, egy-egy típust jelenítenek meg.
A francia klasszicista drámák már kevésbé hatnak a színpadon, Moliére (1622-1673) vígjátékai azonban mai napig megállják a helyüket. Molière színpadán a tragédia fejedelmi és antik hőseivel ellentétben már korabeli polgári konfliktusok jelentkeznek. Érett vígjátékai (komédiái) közül a legismertebbek: Don Juan (1665), Embergyűlölők (1666), Fösvény (1668), Képzelt beteg (1673). Nagy vihart kavart a vallási és erkölcsi képmutatást ostorozó Tartuffe című darabjával. 1664-ben mutatta be a királyi udvar előtt az ekkor még három felvonásos művet, ám az uralkodó kénytelen volt betiltani. Moliere tartuffe elemzés tv. A tilalmat csak 1669-ben oldották fel, és innentől kezdve ötfelvonásos komédiá t siker ötvözte. A komédia a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége a komikum, amiben értékhiány lepleződik le. Hősei átlagosnál kisszerűbb alakok. Cselekményében sok a valószerűtlen fordulat, megoldása mindig szerencsés kimenetelű. Moliére célja nem csak a nézők megnevettetése volt, hanem az emberek hibáinak megjavítása, bűnök leleplezése.
amikor azt mondja a komornáról, hogy " pimasz és jár a szája ", akkor az olvasó azt gondolja magában, hogy a komorna szókimondó és őszinte. Damist léhűtőnek nevezi, ezért azt gondoljuk, a fiatalember bizonyára vidám és szeret szórakozni. Ugyanez a jelenség visszafelé is érvényes: amikor Pernelle dicséri Tartuffe-öt, a családtagok viszont elítélik, akkor az olvasó az ő véleményüket fogadja el hitelesnek. Pernelle asszonyról tehát közvetlen jellemzést ad Molière, míg Tartuffe jellemzése közvetett. Moliere tartuffe elemzés et. Kiderül, hogy a szereplők többsége átlát Tartuffe-ön, józanul ítéli meg őt, és világosan látja az áldatlan helyzetet. Szintén közvetett jellemzést kapunk Orgonról, akit Dorine és Cléante párbeszédéből ismerhetünk meg. Kiderül, hogy még anyjánál is bigottabb és vallásosabb. Imádja Tartuffe-öt, teljesen a bolondja lett: " Becézi, öleli, gyöngédség fogja őt el. / Úgy bánik vele, akár egy szeretővel. " (Orgon valóban olyan, amilyennek a többiek leírják: ez kiderül abból, hogy amikor kétnapi távollét után hazatér, csak Tartuffe hogyléte érdekli. )