96 Léghajósok (The Aeronauts), rendező: Tom Harper, szereplők: Felicity Jones, Eddie Redmayne, Himesh Patel, angol-amerikai életrajzi film, 103 perc, 2019. (12) Térkép e táj A modern meteorológia atyja egy léggömbbel emelkedik a magasba, hogy bebizonyítsa, az időjárás igenis törvényszerűségeken alapul, ezáltal előre megjósolható. A kalandban egy nővel osztozik, aki mindent megtesz azért, hogy épségben visszajussanak. Redmayne és Jones újra együtt, ráadásul megint egy életrajzi filmben, ami történetesen egy tudósról szól. Működik a kémia…és a légkörfizika is. Léghajósok - kritika. James Marsh 2014-ben mutatta be A mindenség elmélete című életrajzi filmjét, mely a híres angol elméleti fizikus Stephen Hawking és szerelme, Jane együtt töltött éveiről szól. Eddie Redmayne és Felicity Jones tökéletes választás volt, előbbi számára az alakítás Oscar-díjat jelentett, míg Jonest a legjobb női főszereplő kategóriában jelölték az aranyszoborra. A páros most ismét együtt szerepel, ezúttal az inkább rövidfilmjei és televíziós sorozatai révén ismert Tom Harper életrajzi filmjében.
Ezt még megfejeli az a csapás is, hogy egy globális katasztrófa következtében nagy mennyiségű sugárzás kezd szétterjedni, ami rákényszeríti az embereket, hogy a föld alá meneküljenek. Augustine egymaga marad egy sarkköri csillagvizsgálóban, hiszen az idős éveire halálosan beteg doktor minden áron kapcsolatba kell, hogy lépjen egy távoli bolygóról éppen hazaérkező űrhajó legénységével - arra biztatva őket, hogy forduljanak vissza, ne térjenek haza… Már ennyiből is látszik, hogy a történet a hasonszőrű filmekével ellentétben csavar egyet a standard felálláson. Az éjféli égbolt kritika 7. Nem azért szorítunk hőseinknek, hogy épségben hazaérjenek és landoljanak a Földön, hanem hogy időben megkapják a csillagvizsgáló üzeneteit, ne térjenek haza. Felváltva láthatjuk, ahogy Augustine utolsó erejével is azon van, hogy figyelmeztesse a hajó utasait; ahogy a legénység egy eddig feltérképezetlen úton próbál hazajutni a Földre és ahogy Augustine a fiatal éveiben családját és szerelmét is hátrahagyva csak a munkájának él. Utóbbi kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a fiatalabb doktort nem Clooney játszotta el megfiatalítva, ahogy lenni szokott mostanság, hanem találtak egy hellyel-közzel rá hasonlító színészt (Ethan Peck), akinek orgánuma viszont akkora telitalálat volt, hogy élmény volt látni/hallani.
Utóbbi kettő különösen jó példája a vizuális figyelemelterelésnek, illetve arra, hogy a nézővel megpróbálja elhitetni, ha a látvány frankón kidolgozott, minőségi alkotásra fizet be. Miközben például a több kilométer magas radioaktív felhőzet semmi érdemit nem tesz hozzá a valós, látványvilágon túl zajló történethez. Külön bekezdést érdemel az az ostobaság, amit az Aether űrhajó céljával kapcsolatban a film alkotói műveltek. Az éjféli égbolt kritika kamra. Lily Brook-Dalton ésszerű, vállalható és logikus módon közelített egy tudományos küldetés felé, amely során a feladat a Jupiter főbb holdjainak szondákkal való vizsgálata és az adatgyűjtés, majd mindezek visszajuttatása a Földre. Ehhez képest sikerült filmes vonalon egy olyan butaságot beadni a nézőnek (fogyasztónak), amitől még az amatőr űrkutató is falnak megy: a Jupiter eddig felfedezetlen holdján paradicsomi állapotok, lélegezhető levegő és víz található, minek folyományaként egy második Föld válhat belőle, ezért küldjünk is oda telepeseket, hogy jól belakhassák.
Clooney 2014-ben vette el a libanoni származású Amal Alamuddint, aki nemzetközi és emberi jogokra szakosodva olyanok képviseletét látta el, mint Julian Assange vagy Julija Timosenkó. Együtt nevelik 3 éves ikreiket, akinek bizonyára egy jobb világot szeretnének örökségül hagyni. Ez a film tehát nem feltétlenül a pénzcsinálásról szól és arról, hogy mindenki szeresse, sokkal inkább afféle hitvallás, számvetés és talán segélykiáltás is. Csalódtunk George Clooney új filmjében. Rengeteg problémával szembesít minket, melyek 2049-re akár valósággá is válhatnak, pontosabban ezek most is léteznek, de ha nem teszünk semmit, addigra csúcsosodhatnak ki. Ne felejtsük el, nem napjainkban merült fel először a kérdés, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat a Föld megmentésére fordítsuk vagy inkább távoli világok kolonizálására, mert esélyes, hogy a kettő együtt, egyszerre nem fog menni. A Notre Dame újraépítésére rendezett gyűjtés kapcsán kialakult vita egészen jól tükrözi a jelenlegi állapotokat, már pedig egyre több ilyen döntést kell majd meghoznunk, miközben újra és újra feltesszük a kérdést, mi számít egyetemes emberi értéknek, mi az, amit feltétlenül meg kell mentenünk, amikor körülöttünk minden pusztulásra van ítélve.
Értékelés: 123 szavazatból Egy sarkvidéki kutató megpróbál kapcsolatba lépni egy csapat visszatérő űrhajóssal egy titokzatos, globális katasztrófa után. Rendező és főszereplő: George Clooney. Stáblista: Kapcsolódó cikkek: Netflix: újabb rekord 2020 végén a valaha volt legjobb decemberét ünnepelhette a streamelős óriás – jórészt A Bridgerton... 2021. január 5. Szerkeszd te is a! Az éjféli égbolt kritika malik. Ha hiányosságot találsz, vagy valamihez van valamilyen érdekes hozzászólásod, írd meg nekünk! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!