Az önsanyargató Manfrédot bemutató szomorú és nyugtalan, máskor démoni és... vad "in medias res" nyitány minőségben és népszerűségben is magasan túlszárnyalja a darab többi tételét. 1841-ben Schumann lírai fantáziát komponált zongorára és zenekarra. A siker elmaradt, ezért négy évvel később felesége, Clara ösztönzésére két további tétellel egészítette ki a darabot. Így született meg az a-moll zongoraverseny, amely már a bemutatón óriási sikert aratott: a nyitótétel gyönyörű zenei párbeszédei, az Intermezzo szélsőséges érzelmei és a szünet nélkül berobbanó energikus finálé virtuozitása a legnépszerűbb versenyművek közé emelte a kompozíciót. Az 1841-es év sikereket is hozott Schumann számára. Ekkor mutatták be I. Schumann – a Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye - eSzínház. szimfóniáját, amelynek lelkes fogadtatása után azonnal újabb írásába kezdett. Miután a premieren megbukott, Schumann eltette a szimfóniát, és csak tíz évvel és két másik szimfóniával később vette elő és dolgozta át - immár IV. szimfóniaként. A négy, egymást szünet nélkül követő tétel egy hathangos, mottószerű motívumból építkezik, amely a nyitótétel lassú bevezetésétől a Romanze gyönyörű oboa-cselló párbeszédén és a szapora scherzón át a beethoveni fényességgel áradó fináléig végigkíséri a művet.
Robert Schumann: Manfréd-nyitány, Op. 115 a-moll zongoraverseny, Op. 54 4. Schumann a moll zongoraverseny google. (d-moll) szimfónia, Op. 120 Nagyzenekari koncert: Schumann Egy egész estés kísérőzenéből csak a nyitány válik népszerűvé, egy egytételesnek tervezett koncertdarab csak további két tétellel kiegészítve arat sikert, egy szimfónia pedig csak évtizednyi gondolkodást, majd revíziót követően nyeri el végleges formáját. Robert Schumann életműve tele van ezekhez hasonló akadályokkal, nehézségekkel, küzdelmekkel; a magánéleti krízisekkel is küzdő szerző tökéletes megtestesítője a romantikus művészről alkotott sztereotípiáknak. A német zenei repertoár egyik legavatottabb dirigense, a BFZ élére már-már hazajáró Marek Janowski és a "lenyűgöző technikát szellemi tartalommal ötvöző" zongoraművész, Francesco Piemontesi közös koncertjén három Schumann-mű szólal meg klasszikus nyitány-versenymű-szimfónia felosztásban. Schumann nemcsak a zenében, az irodalomban is jártas volt. Ennek eredménye a sok Schumann-írás, a számos gyönyörű dal és az életmű egyetlen operája, a Genovéva is.
Schumann valószínűleg nem lehetett volna ihlette Wagner, mert ez a téma már létezik az első változat a Concerto, nevezetesen a Phantasy elkészült 1841. Wagner viszont inspirációt meríthetett Schumann-ból, mert 1841-ben a Le Vaisseau Fantôme- t írták, és csak 1843-ban jött létre. Ennek a koncertnek a lírai értékét gyakran hangsúlyozták. Különösen a tematikus sokféleség figyelemre méltó. Bensőségesebb és kevésbé ragyogó, mint Chopin vagy Liszté, közelebb a Beethovenéhez. 2022.01.19 19:00 / Kodály Központ, Pécs. A munka körülbelül harminc percig tart. Külső linkek Zenével kapcsolatos források: (en) Nemzetközi Zenei Kotta Könyvtár Projekt (in) Carnegie Hall (in) MusicBrainz (művek) Megjegyzések és hivatkozások A klasszikus zene portálja
Érdekességek Schumann zongoraversenyét 1845. december 4-én Drezdában (szólista: Clara Schumann, karmester: Ferdinand Hiller), Bruckner szimfóniáját 1903. február 11-én Bécsben (karmester: Ferdinand Löwe) mutatták be; a Fesztiválzenekar a zongoraversenyt legutóbb 2012. november 26-án Budapesten (szólista: Richard Goode, karmester: Fischer Iván), a szimfóniát 2014. Schumann a moll zongoraverseny b. március 15-én Taipeiben (karmester: Fischer Iván) játszotta. Mi történt a művek keletkezése idején?
Középső tétele közjátékszerű meghitt párbeszéd a zongora és a zenekar között, melyhez megállás nélkül, attacca kapcsolódik a rendkívül dinamikus zárótétel. Az 1841-es drezdai ősbemutató, és számos további európai koncert szólistája a szerző felesége Clara Schumann volt, aki korának legjelentősebb zongorista sztárjai közé tartozott. Anton Bruckner művészete viszonylag sokáig állt viták kereszttüzében, hiszen vidéki tanítóból és templomi orgonistából autodidakta módon vált zeneszerzővé. Egyházi kompozíciói ugyan gyorsan terjedtek, szimfóniái azonban csak igen későn, a 20. század második felében nyertek polgárjogot a koncertrepertoárban. A-moll zongoraverseny, op. 54 – Filharmonikusok. Bruckner a sokat tépelődő, javítgató komponisták közé tartozott, ezért nem meglepő, hogy egyik legnépszerűbb művének, a IV. (Romantikus) szimfóniának is jó néhány változata ismeretes. Első verziója 1873-74-ben született, majd többszöri átírás után a véglegesnek tekinthetőt 1881-ben Bécsben mutatták be. (Munkálatai során ilyen módon összesen hat tételt vetett papírra a szerző. )
A hangvétel s a formarészek egymásba fűzése azonban hasonlíthatatlanul romantikus és schumanni. Ez a Koncert-fantáziának nevezett tétel önmagában soha nem került előadásra: az I. szimfónia sikere ellenére három kiadó is visszautasította publikálását, s csak négy évvel később mutatták be, amikor Schumann – feltehetően épp a jobb eladhatóság érdekében – két tételt komponált mellé, így egészítve ki a tételt "rendes" zongoraversennyé. A második tétel intermezzo, közjáték a két nagyszabású szélső tétel között: zongora és zenekar intim párbeszéde, melyhez szünet nélkül kapcsolódik az energikus zárótétel. A drezdai ősbemutatót rövid időn belül számos nagy sikerű előadás követte Lipcsében, Prágában, Bécsben, minden alkalommal a karrierje csúcsán álló sztárzongorista, Clara Schumann előadásában.