A bűnbeesés történetét prófétikus visszatekintés abban az értelemben, hogy saját korának az emberiségre vonatkoztatható helyzetét magyarázza, egy meghatározott múltba helyezett történettel (Étiológia). Szent Ágoston és követői arra következtettek a gyönyörűséges kert bibliai képből, hogy Ádám és Éva tökéletes harmóniában éltek a természettel, az egész világra kiterjedt a Teremtő végtelen jóakaratának érzése. A trentói zsinat szerint az ősszűlők mentesek voltak a bűnre csábító hajlamtól, és a belülről származó kísértéstől. Ezt a bűn elkövetése utáni mezítelenségből következtették ki. A kísértés azonban kívülről jött, a kígyó képében megjelenő kísértőtől, azaz a Sátántól (Bölcs. 2. 24) és (Jn 8. Jean Effel: Az ember teremtése. 4). A kísértés a jó és rossz tudásának ígéretével hozható összefüggésbe. A kígyó Istentől való olyan függetlenséget ígér, hogy az ember fogja megmondani mi a jó és a rossz, nem Isten! Így a kísértő az Istennel való egyenrangúságot ígér, ami félrevezetés, mert egyedül Isten képes akaratát autonóm módon véghez vinni.
(Lásd a bibliai történet irodalmi előzményének is tekinthető Adapa-eposzt! ) A héber és az arab nyelvben az adam szó egyben "embert", "földből valót" és "vörös színűt" is jelent (héber: אָדָם, arab: آدم). A Közel-Kelet ősi kultúráiban úgy gondolták, hogy az embereket a föld anyagából készítették, így a "vörös föld" számukra az emberi fajra általánosságban is utalt. Az arabból a török nyelvekbe is átkerült az Adam név és "ember" jelentése, kazah nyelven például adamshylyk "emberiség"-et jelent. A Sibylline Oracles című műben viszont az Ádám név egy notarikon ami a négy irányának a kezdőbetűjéből áll: anatole (kelet), dusis (nyugat), arktos (észak) és mesembria (dél). A zsidóknak saját magyarázatuk volt az Ádám névre: a 2. században Rabbi Yohanan a görög notarikonos módszert használta a אָדָם név magyarázatára, hogy az afer (por), dam (vér) és marah (epe) szavak kezdőbetűiből áll. Ádám és Éva ősemberek voltak?. Éva –חַוָּה (Ḥavva) héber nyelven, Ḥawwāh tibériai héberül, حواء (Ḥawwāʾ) arabul, ሕይዋን (Hiywan) geez nyelven és Eva/Eua vagy Geva latinul egyszerűen élőt jelent, más szóval életet.
Tehát Éván múlott. Ugyanez érvényes Ádámra is. Nem lehet mást hibáztatni! A kísértés az egy kiemelt próba. Minden pillanatban van próba. Már ~ és Éva is képtelen volt a bűneset után arra, hogy megbízzon Istenben. Elbújtak előle, visszahárították Istenre a saját bűnüket, Őt tették felelőssé az egész helyzetért, amibe kerültek. Az utódaik, vagyis mi, már örököljük ezt a bűnre való hajlamot. Pál apostol leírja ezt a folyamatot Róm. Jean Effel: Az ember teremtése (Móra Könyvkiadó, 1994) - antikvarium.hu. 5. Feszülten figyelte az ~ és fiai által bemutatott áldozatokat. A föld és az ég közötti kapcsolat jelképét ismerte fel ezekben a ceremóniákban. Elhatározta, hogy ezt a kapcsolatot megzavarja. Hamis színben tüntette fel Istent, és félremagyarázta a Megváltó ra mutató szertartásokat. S így maradt, míg a második ~ helyre nem hozta. Megmászása azonban még mindig sok nehézséggel jár. Krisztus helyrehozta, de mit használ a létra, ha nincs hozzá ~ megvilágosodott lelke. Nem szívesen hallgattak ilyesmit, hogy a vagyon az ~ bűnének a következménye. Hogy nem méltó Jézus Krisztus hoz az a keresztény ember, akinek még a bilije is aranyból van, és közben nem veszi észre az éhezők és a koldus ok seregét.
11 A Jeruzsálembe visszatért zsidó papok a dolgok kezdetéről szóló beszámolójukat írásos formában véglegesítették. Rövidesen azt kezdték hangoztatni, hogy e beszámoló nem más, mint a Mózes által írt, nemrégiben felfedezett teremtéstörténet. De Kr. 500 körül a korabeli héberek ezeket az írásokat nem tartották isteni kinyilatkoztatásoknak; sok vonatkozásban úgy tekintettek rájuk, ahogy a későbbi népek a mitológiai történetekre. 74:8. 12 E hamisított írásra, melyet Mózes tanításai közül valónak tartottak, felhívták Ptolemaiosznak, Egyiptom görög királyának a figyelmét, aki egy hetven tudósból álló bizottsággal lefordíttatta azt görögre az ő új alexandriai könyvtára számára. E beszámoló így kapott helyet azon írások között, melyek végül a héber és a keresztény vallás "szent írásai" későbbi gyűjteményének részévé váltak. Azon keresztül, hogy ezekkel az istentani rendszerekkel eggyé vált, e képzetek hosszú időn át alapvetően befolyásolták számos nyugati nép életfelfogását. 74:8. 13 A keresztény tanítók fenntartották az emberi faj elrendelés szerinti teremtésében való hitet, és mindez közvetlenül elvezetett az eszményített üdvösség valamikori aranykora feltevésének megalkotásához, valamint az ember vagy emberfeletti ember bűnbeesésére vonatkozó elmélet kialakításához, mely pedig a társadalom nem eszménykori viszonyaira adott magyarázatot.
Azonban öt évszázaddal később ez a munka továbbra is lenyűgöz és lenyűgöz. "Ádám teremtése" (Michelangelo). leírás A telek az Ótestamentumból származott. A Biblia szerint Isten teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára. A kép feltételesen két részre osztható. Fent és jobbra az Úr. A szürke hajú, de az idősek teljes fizikai erejének képében jelenik meg. Őt számos angyal veszi körül. Végezze el a piros kárpitok képét. Erősítik a benyomást, energiát és erőt sugároznak. Alatta és balra Ádám alakja. Gyönyörű fiatalember. Erőssége még nem felébredt, gyenge kézzel nyúlt Istenhez. Az Úr keze hamarosan megérinti, és életet ad az embernek. Amikor a két kéz megérint, a teremtés cselekedete véget ér. A festészet jellemzői A freskó "Az Ádám teremtése" kiemelkedik Michelangelo által teremtettek között. Valószínűleg ez a telek különösen izgatott neki. Érdemes megjegyezni, hogy nem az ember fizikai teremtését ábrázolja, hanem az élet energiájának átadását - lelkeket, Isten szikráit. A művész sikeresen megmutatta a jelenet dinamikáját és drámáját.
A leggyakrabban a Tordai hasadék, a Szent László füve mondája, illetve a kun vitéztől megmentett lány, vagy a vízfakasztás története jelent meg. A sok jól ismert monda mellett egy gyimesi csángó kisfiú a "Csíkszépvíz" mondáját rajzolta le, sőt a saját szavaival le is írta a környékükön csak szájról-szájra szálló történetet. Az idei rajzpályázat egyik alkotásán napjaink katonái harcolnak, és felettük ott lebeg Szent László alakja, hiszen a szentté avatott királyunk a szárazföldi katonák védőszentje is. A rajzpályázat megszervezésével nem csak a gyermeki alkotókedv, s ezzel együtt a történelmi érdeklődés felkeltése volt a célunk, hanem az is, hogy az alkotások széleskörű bemutatásával más korosztályoknak is közvetítsük a hadtörténelmünk szépségét, fontosságát és szerethetőségét. Ennek szellemében kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy az eredményhirdetések és az alkotásokat bemutató kiállítások kellő érdeklődést generáljanak, magas szintű és széleskörű figyelmet kapjanak. 2014-ben a kiemelkedő jelentkezőszám miatt a beküldött képek nyilvántartása, feldolgozása és értékelése is komoly feladatot jelentett, s ezzel együtt nyilvánvalóvá vált, hogy bővíteni kell a díjazottak körét és nem elég egy helyen megrendezni az eredményhirdetést és a kiállítást.
Segítségükkel szinte végigkövethetjük a Szent László-kultusz mintegy 600 évét: a középkortól a 18. századig a történelem, a liturgia, az ének- és a prédikációirodalom kevésbé ismert szövegein keresztül. Az itt olvasható kutatási eredmények arról (is) beszélnek, hogy Szent László alakjával kapcsolatban még mindig kerülnek elő értékes, ismeretlen vagy csak kevéssé ismert szövegek, dallamok, vannak még kiaknázatlan források, még mindig tudunk újat mondani a történeti és szövegösszefüggésekről, miközben a jelenben egyre árnyaltabb portré rajzolódik ki a történeti László királyról, de arról a Szent Lászlóról is, akit szövegek, interpretációk is alakítottak. A kiadvány megjelenését a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kezdeményezésére a Bethlen Gábor Alap által meghirdetett pályázat keretében a Magyar Kormány támogatta.
Vajon sikerül meggyőznie a mongol vezért, hogy vegyék fel a keresztet? Legendák hosszú sorával próbálja jó útra terelni a pogány foglyokat. Védőszentünk, Szent László szelleme ma is velünk él, üzenve, a magyar nép nem tűr idegen hatalmat, mindig erős és szilárd nép marad. Örökre az ő védelme alatt állunk. Nincs csodálatosabb és nemesebb feladat, mint e legendát életre hívni és történelmünk dicső pillanatait e varázslatos király történetein keresztül bemutatni. A produkció tulajdonképpen egy nagyszabású, a középkori lovagi tornák hangulatát idéző, nagy kosztümös népi rockopera. A küldetésünk, hogy megismertessük a nézőkkel azokat a legendás történelmi hőseinket, akinek valamilyen módon kapcsolatuk volt a lóhoz, a magyarok mitikus állatához. Alkotók: Rendező: Pintér Tibor Író: Deák - Lőrincz Andrea Zeneszerző: Mészáros László Koreográfus: Ifj. Nádasdy András Kosztüm: Csaba Krisztina, Szász Alexandra, Reményi Lili Díszlet: Takaró Áron, Bak Zoltán Technikai vezető: Bódi Csaba Szereposztás: SZENT LÁSZLÓ................... Pintér Tibor LACZFI ENDRE.................... Mohácsi Márk ILONA, László szerelme....... Ilyés Jenifer SÁRA, Laczfi felesége.......... Pápai Kíra RÓZA, szakácsnő................. Papadimitriu Athina/Ambrus Izabella ATLAMOS............................. Gazdik Dávid LAJOS KIRÁLY..................... Bencze Sándor JÁNOS BARÁT..................... Csizmadia Ákos FUTÁR.................................. Sipos Balázs
Európában egyetlen olyan dinasztia sincsen, amelyik annyi szentet adott volna a világnak, mint az Árpád -ház. Szent István halála után negyven évig viszálykodás folyt az országban a trónért, jellemzően néhány éves uralkodás erejéig hat király is megfordult a trónon. Ezt a széthúzással terhelt időszakot szüntette meg I. László király uralkodása, aki a szilárd királyi hatalom és a közbiztonság megteremtése mellett hódításaival kiterjedt birodalmat is kovácsolt. Árpád-házi László a mindössze három évig uralkodó I. Béla király és Richeza lengyel hercegnő gyermeke volt. Még akkor született, amikor apja lengyelországi száműzetését töltötte. Magyarországra 1050 körül költöztek vissza. László herceg apja halála utána (1063) bátyjával, Gézával a számukra kijelölt keleti országrész hercegségébe vonult vissza, a trónon akkor fiatalabb unokatestvére, a gyermekként megkoronázott Salamon ült. Salamon I. András király fia volt, aki folyamatos küzdelemben állt I. Bélával az uralkodói címért – ez a küzdelem határozta meg gyermekeik, vagyis Salamon, illetve a testvérpár, Géza és László viszonyát is.