Ez nem rossz, ugyanakkor nem is nélkülözhetetlen feature, de legalább mutatja az irányt, amerre a játékok vezérlése immár visszavonhatatlanul halad. A multiplayer mód itt is megtalálható, de az kb. ugyanannyit ad a játékhoz, mint eddig, vagyis ha nem is ront rajta, de nem is emeli annak szavatosságát. Az (én véleményem szerint) eddigi legjobb Tomb Raider játék új kiadása, a next-gen konzolokra megjelent Definitive Edition tartalmilag ugyan nem ad sokat az eleve remek alapváltozathoz, de kiváló megvalósítása, no meg az újgenerációs konzolokban rejlő erő segítségével egy komolyabb asztali számítógép teljesítményét hozza el a nappalinkba. Ügyesen átgondolt apróbb módosításai még pörgősebbé, alternatív vezérlési lehetőségei pedig különlegessé teszik azt. Mindazonáltal azt gondolom, hogy aki már kipróbálta valamelyik előző változatot, semmiről nem marad le, ha nem néz bele ebbe a portba. Annak, aki azonban még nem játszott vele, de rendelkezik PlayStation 4-gyel vagy Xbox One-nal, amint kikapcsolta a gépet a cikk elolvasása után, irány a legközelebbi videojáték-szaküzlet!
Ezzel szemben az Xbox One ugyan csak 30fps, viszont azt legalább majdnem mindig folyamatosan tartja, amikor viszont mégsem, akkor már 25fps környékén találjuk magunkat, ami bizony eléggé necces. Kinek ajánlom tehát tesztalanyunkat? A Tomb Raider: Definitive Edition egy teljes árú játék, ami egyértelművé teszi, hogy legalábbis a készítők kinek szánják: akik rendelkeznek új konzolokkal, és korábban nem játszottak még a Tomb Raiderrel. Nekik egyértelmű a dolog: meg kell venni, mert egy remek játék, ami remekül is néz ki. Ha viszont rendelkezel erős PC-vel, akkor Steamen most már nagyon olcsón meg tudod venni a cuccot, illetve ha az előző generációs masinákon már végignyomtad a játékot, akkor őrültség lenne ezért ismét teljes árat fizetni - PS+ ajándékként azonban kiváló lesz.
Bár a PC master race felkent hívei szerint egy konzol sosem lehet képes arra, mint egy igazi gamer gép, a helyzet az, hogy a Definitive Edition PS4-es verzióját játszva olyan vizuális orgiát kapunk, mintha egy bivalyerős asztali gépen futtatnánk a programot, méghozzá Ultra beállítások mellett – és a képfrissítést leszámítva ugyanez mondható el a játék Xbox One verziójáról is. A kérdés már csak az, hogy mindez ér-e annyit, hogy kifizessünk érte 60 dollárt, avagy 17. 000 magyar forintot? A válasz Amennyiben tavaly kimaradt a Tomb Raider reboot, és rendelkezel Xbox One-nal vagy PS4-gyel, akkor nem kétséges, hogy ezt a játékot érdemes beszerezni, ugyanis az akciódús és tartalmas játékélmény mellé (lásd a részletesebb tavalyi tesztünket) ezúttal csúcskategóriás grafika is dukál, sőt még az sem ördögtől való gondolat, hogy akkor is benevezz erre a verzióra, ha PS3-on vagy X360-on egyszer már végigtoltad a játékot. A PC-s változat tulajdonosainál viszont már csak a legelvakultabb rajongóknak ajánlható a Definitive Edition, ugyanis ebben az esetben tényleg alig észrevehető plusz várható a korábbi (vizuális) élményekhez képest.
Ismertető/teszt 2013 egyik legjobb játéka gyönyörűen teljesít az új konzolgeneráción. 2014. 02. 10. 23:25 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt Őszintén megmondom, nem hiszek a ma oly divatos remake-ekben és rebootokban. Azért nem, mert tízből nyolc-kilenc esetben hatalmas csalódást okoznak. Mindenki kedvenc műkedvelő régész/sírrabló hősnőjének, Lara Croftnak egyre ellaposodó kalandjait például legalább két alkalommal próbálták újraéleszteni – több-kevesebb sikerrel –, amelyek közül az eredeti fejlesztő Core Design csapatát leváltó Crystal Dynamics próbálkozása nem volt ugyan rossz, de hatalmas változást azért, valljuk be, nem hozott az addigra igencsak megfáradt szériába. Aztán tavaly, a harmadik "nulláról kezdés" végre nem hogy brutálisan jól sikerült, de sokak (köztük jómagam) számára is egyenesen a 2013-as esztendő legjobb alkotását hozta el. Kiválóan átgondolt történet, pörgős, kicsit sem monoton játékmenet, remek arányban kevert ügyességi, puzzle és akció részek, valamint szem- és fülkápráztató megvalósítás jellemezték ezt a gyöngyszemet, amely nem volt ugyan tökéletes, de képes volt visszaadni a hitünket (az enyémet legalábbis biztosan) a rebootok létjogosultságában.
Ha nem szeretnél egy egész délelőttöt a konyhában tölteni, a hagymás rostélyos kiváló főétel lehet. A mustáros pác végtelenül egyszerű, viszont jó, ha sokáig hagyod benne a húst, hogy puha, omlós legyen. Egyszerre nagyobb adag is készíthető, mert másnap is finom a hús. Hagymás rostélyos receptje Hozzávalók 50 dkg rostélyszelet 3 db nagy vöröshagyma 2 evőkanál liszt 4 evőkanál olaj 2 evőkanál mustár só bors olaj a sütéshez Előkészítési idő: 15 perc Elkészítési idő: 15 perc Elkészítés: Sütés előtti napon a húst öblítsd le, szeleteld fel, és kicsit klopfold ki. Az inait, a széleit vagdosd be, majd keverd össze az olajat a borssal, a mustárral, és kend be vele a hússzeleteket. Hagymás rostélyos - a hús omlós puha, a hagyma roppanós... :) - Ketkes.com. Letakarva tedd a hűtőbe legalább egy éjszakára. Sütés előtt közvetlenül a vöröshagymákat pucold meg, karikázd fel, majd forgasd a lisztbe. Egy serpenyőben hevíts olajat, és süsd benne ropogósra a hagymakarikákat. Óvatosan szedd ki, majd csepegtesd le papírtörlőn. Rakd a visszamaradt zsiradékba a hússzeleteket, és süsd meg mindkét oldalukat körülbelül négy-öt perc alatt.
A hagymás rostélyos (Schwäbischer Zwiebelrostbraten) hagyományos helyi étel, amelyet szinte kötelező megkóstolni svábföldi tartózkodásunk alatt. A sváb mellett az osztrák konyhában készített (bécsi) hagymás rostélyos vasárnapi, ünnepi ételnek számít a helyiek körében. Az étel így közvetetten a magyar éttermek kínálatában is megjelent és elterjedt. Sváb körökben legalább a XVIII. század óta népszerű étel. Szinte minden sváb étterem kínálatában megtalálhatjuk ezt a húsételt, a kérdés igazán csak az, hogy milyen körettel fogyasztjuk. Hagymás rostélyos sütőben használható serpenyő. Van, aki szerint a házi készítésű Spätzle illik hozzá a leginkább, mások a pirított krumplira esküsznek a rostélyos kísérőjeként, esetleg magos parasztkenyeret esznek hozzá. Az echte svábok köretként ragaszkodnak a Maultaschéhoz (szó szerinti jelentése pofazacskó), az egyfajta ravioli-szerű helyi töltött tésztaspecialitáshoz. Ebből is látszik, hogy ennek az ételnek is rengeteg variánsa létezik. Az általunk bemutatott recept – amelyhez az Európai Bizottság Európa ízei: Kulináris utazás 27 recepttel Európán keresztül című kiadványában foglaltakat használtuk fel – a burgonyás változatot preferálja.
Édesapám nagy séf, és ő is megdicsérte! Egyszerűen mesés ez a látvány:) Ha így készíted, nem ronthatod el! Hozzávalók 1 kg rostélyos, 1, 5 dkg só, 25 dkg zsír, jó késhegynyi törött bors, 25 dkg vöröshagyma, 2 evőkanál liszt. Elkészítés A rostélyost felhasználás előtt 3-4 nappal vásároljuk meg. Fejtessük le a csontjáról. A húst a bélszínnel azonos módon száraz pácba helyezzük és hűtőszekrényben 3-4 napig pihentetjük. Sütés előtt 1 órával 25 dkg-os szeletekre vágjuk, kiveregetjük, a kerületüket 2-3 mm mélyen bevagdaljuk, megborsozzuk, és jól beolajozzuk. Egymásra rakva, letakarva, egy óráig pihentetjük. A húsok sütése előtt elkészítjük a pirított hagymát. A hagymát megtisztítjuk, megmossuk és karikára vágjuk. A karikára vágott hagymát villával szétrázzuk, enyhén megsózzuk és liszttel beporozzuk (szűrőn át). Serpenyőben felhevítjük a zsírt, és erős tűzön, villával való keverés közben kevés hagymát teszünk bele. Hagymás rostélyos sütőben gasztroangyal. Gyorsan pirítjuk. Amint aranysárgára sültek a hagyma-karikák, szűrőkanállal kiszedjük, egy zománcos sütőlapon szétterítjük.