Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2018. márc 2. 3:01 Fotó: Shutterstock Kitiltanák a dízelautókat Budapestről, és erre előbb-utóbbi figyelmeztetni fogják az autósokat. Olvasóinkat most arról kérdezzük, egyetértenek-e a dízelek kitiltásával. Szavazzon! Dízel kitiltás budapest budapest. Köszönjük szavazatát! Ön egyetért a dízelek kitiltásával? Igen, mert környezetszennyezők Nem, ez igazságtalanság lenne szavazás dízel autó Blikk extra kitiltás Budapest
Gajdán Miklós szerint azonban a szigorítás megvalósításának mikéntje az igazán érdekes kérdés. A tervet technikai értelemben megvalósíthatónak véli, de kérdés, hogy lesz-e rá elegendő pénz. A szakíró főként azt tartja érdekesnek, miként akarják megakadályozni, hogy a körutakon belüli területre ne menjen autó. Autó: A nagy dilemma: szabad-e még dízelt venni? | hvg.hu. Rendszámleolvasó kamerákat helyeznek el minden kereszteződésben, amelyek leolvasása alapján a központi nyilvántartó az autó forgalmi engedélyében is rögzített adatai alapján kimutatja, hogy az autó környezetvédelmi besorolása szerint behajthatott-e a területre, vagy sem? Utána megbüntetik vagy visszafordítják? Elképzelhető, hogy találnak külföldi mintát a megvalósításra, hiszen például Párizsban már meghirdettek egy hasonló akciót a dízelekkel szemben. A használtautó-piac beárazza a változásokat A korabeli dízelautók értékcsökkenése már a cikkünkben említett környezetvédelmi tervek napvilágra kerülése előtt elkezdődött, pontosabban – Gajdán Miklós szavai szerint – a használt dízelek ára nem emelkedik olyan mértékben, mint a benzines vagy hibridautóké, ugyanis az új autók áremelkedését leköveti a használtautó-piac is.
Arany János: SZENT LÁSZLÓ FÜVE 1847 I. Ezer év után még nem irtak nyolcszázat, Hanem legfölebb csak nyolcvan-egynehányat, Mikor László király, magyarok királya, Pogány kun hadakkal háborúba szálla. Nagy volt a vérontás, folyt a vér, mint patak, Tőle a vizek is mind megáradtanak, A mező sik-vér lett, mint valamely tenger, Sziget benne a sok halomra ölt ember. Kivel sebje nem bírt, az vérbe fúladott, A félig elevent megfojtá a halott. Elveszett a kun mind, vagy esett rabságba, Egy maradt hirvinni messze Kunországba. Fényes győzödelem, zsákmány sok és gazdag: A magyar vitézek ezeken osztoztak; Osztoztak, lakoztak, nagy vígan valának, Itták áldomását a nehéz csatának. A király ellenben csöndes sátorában Buzgón imádkozva térdepelt magában, Fényes győzedelmét nem tartá övének, Hálát adva érte Ura-Istenének. De nem hallgatá meg a felséges Isten, Véres háborúkban mivel kedve nincsen, Véres háborúkban, emberáldozatban Hogy gyönyörködhetnék a jó Isten abban? Hiába, hogy a vért szomjas föld felissza, Bosszúért kiált az az egekre vissza, S jaj annak a népnek, vétkezett az sokat, Kit a bosszuálló Isten meglátogat!
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.
Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagaslott vitézei közül. Harcban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla: Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok között fényességes csillag. Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz futott, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten egy éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta neki: – Vedd íjadat és tegzedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegzét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla: Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényes csillag. Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta: - Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
– II. A király pedig űlt a földnek porában, Bűnbánatot tartván néma sátorában; Megszaggatta szárnyát gyászos köntösének, Koronája helyét hamuval hinté meg. Fenn szóval könyörge. Én uram Istenem! Könyörűlj, könyörűlj veszendő népemen; Ontsd ki rám, ha tetszik, méltó haragodat: Csak népemről vedd le sujtoló karodat. Igy könyörge László, magyarok királya. Hát ime! tömérdek nép tolong hozzája: Férfiak, asszonyok, vének és gyermekek, Mint sirból kijáró halvány kisértetek. Zúgó mormolásuk hallik már előre, Mintha messzi földről sáskafelleg jőne, Vagy mint, ha föld alól mennydörgést hallani S mond a pásztor: no lesz az éjjel valami! A hogy közeledtek, nőttön nőtt a lárma, A király felállott, a népet bevárva; Nem ijedt ugyan meg, nem szokása félni, De mégsem tudá a dolgot mire vélni. Hiába tolultak a király elébe, Hiába volt mindnek hangos a beszéde, És hiába hallott a király oly sokat: Egy csöppet sem érti zajos panaszukat. Végre egy kiállott s telt torokkal szóla: Atyafiak, mondá, halgassunk a szóra, Ne beszéljünk ezren, ugy sohsem lesz vége, Nem figyelhet mindre király ő felsége.
- II. A király pedig űlt a földnek porában, Bűnbánatot tartván néma sátorában; Megszaggatta szárnyát gyászos köntösének, Koronája helyét hamuval hinté meg. Fennszóval könyörge: "Én uram Istenem! Könyörűlj, könyörűlj veszendő népemen; Ontsd ki rám, ha tetszik, méltó haragodat: Csak népemről vedd le sujtoló karodat. " Így könyörge László, magyarok királya, Hát ime! tömérdek nép tolong hozzája: Férfiak, asszonyok, vének és gyermekek, Mint sirból kijáró halvány kisértetek. Zúgó mormolásuk hallik már előre, Mintha messzi földről sáskafelleg jőne, Vagy mintha föld alól mennydörgést hallani, S mond a pásztor: no lesz az éjjel valami! Ahogy közeledtek, nőttön nőtt a lárma, A király felállott, a népet bevárva; Nem ijedt ugyan meg, nem szokása félni, De mégsem tudá a dolgot mire vélni. Hiába tolultak a király elébe, Hiába volt mindnek hangos a beszéde, És hiába hallott a király oly sokat: Egy csöppet sem érti zajos panaszukat. Végre egy kiállott s telt torokkal szóla: "Atyafiak, mondá, hallgassunk a szóra, Ne beszéljünk ezren, ugy sosem lesz vége, Nem figyelhet mindre király ő felsége.