Az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó 2015 óta közösen jelenteti meg a G. Henle kiadóval a " Bartók Béla Zeneműveinek Kritikai Összkiadása " című sorozatot, és emellett a német partnercég teljes kínálatát is hozzáférhetővé teszi Magyarországon.
Példája annak, hogy Liszt ünnepelt zongoraművészként is fontosnak tartott csillogástól mentes darabot a sorozatba szerkeszteni. 6. Hymne de l'enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza) Liszt nem közölt szöveget ehhez a darabhoz, de később kórusátiratot készített belőle, egy a gyermek szájába adott Istendicsőítést és könyörgést. Hangneme Asz-dúr, formailag két részes. 7. Funérailles (Temetés) A Funérailles a sorozat legfontosabb, legjelentősebb, leggyakrabban játszott darabja. Egyáltalán nem kapcsolódik Lamartine-hez, Liszt eredetileg a szabadságharc bukása után írta, benne Batthyány Lajost és az aradi vértanúkat siratja. Vázlat formájában a címe még Magyar volt, majd később az October 1849 alcímet kapta. Később megpróbálták még Chopinhez és Felix Lichnowsky herceghez kötni, de végül is magának Lisztnek a szavai a döntők: Wittgenstein hercegnőnek Szekszárdról írt, 1870. szeptember 28-ai keltezésű levelében úgy említi, mint Vörösmarty Mihály hozzá írt ódájára (Liszt Ferenchez – "Hírhedett zenésze a világnak…") adott válaszát (a Hungariával együtt).
Érdekes, hogy ezt a darabot még Marie d'Agoult -lal közös harmóniáknak ("notre harmonie") nevezte, mire azonban a ciklus elkészült és megjelent, már új élettársának, Carolyne zu Sayn-Wittgensteinnek (a kottán Jeanne Élisabeth Carolyne-nak) ajánlotta, mi több, néhány darabját az ő woronińcei birtokán komponálta. A zene [ szerkesztés] A Költői és vallásos harmóniák egy közös cím alatt megjelent zongoradarabok sorozata. Ezek a darabok azonban nem alkotnak ciklust. A ciklus feltételez ugyanis valamiféle közös gondolatot az egyes részek között, ilyen azonban ebben a sorozatban nem található. Liszt ugyan Lamartine nevével szándékozta összekötni művét, de csak az első, a harmadik és a kilencedik darabhoz fűzött Lamartine-idézetet. Nem köti össze a sorozatot a harmonizálásuk sem, csak az első és az utolsó hangneme azonos (E-dúr), de ezek között sem érezni egyéb rokonságot. Van darab, ami eredetileg nem is zongorára készült, hanem kórusra íródott, például a második, az ötödik és a nyolcadik latin nyelvű – Lamartine-hez egyáltalán nem kötődő – egyházi kórusmű zongoraátirata.
Liszt: Consolations Liszt: Zarándokévek, Első év: Svájc ‒ 1. Tell Vilmos kápolnája Liszt: Költői és vallásos harmóniák ‒ 3. Bénédiction de Dieu dans la solitude (Isten áldása a magányban) Liszt: Három svájci darab ‒ 1. Ranz de vaches: Variációk Ferdinand Huber dallamára Liszt: 11. magyar rapszódia Hodozsó György (zongora) Jegyár: 2 000 Ft (diákoknak és nyugdíjasoknak: 1 000 Ft)
Költői és vallásos harmóniák Zeneszerző Liszt Ferenc Opusszám S. 173 (Liszt Ferenc műveinek listája) Hangszerelés zongora Tételek 10 piano piece A Költői és vallásos harmóniák (eredeti francia címén: Harmonies poétiques et religieuses) Liszt Ferenc tíz darabból álló, zongorára írt sorozata, amit nagyrészt 1845 és 1852 között komponált. Műjegyzékszáma S. 173. A mű születése [ szerkesztés] A Párizsban felnőtté érő Liszt Ferencre nagy hatással voltak a francia költők, főleg Victor Hugo, Hughes Felicité Robert de Lamennais és Alphonse de Lamartine. Utóbbi Apparitions (Jelenések) című költeménye hatására írta például azonos című korai, három darabból álló ciklusát zongorára ( S. 155, 1834), később, Les Préludes című szimfonikus költeményéhez ( S. 97) is Lamartine-idézeteket illesztett a költő Méditations poétiques (Költői elmélkedések) című művéből, mintegy utólagos Lamartine-hatást rendelve alkotásához. Ugyancsak zenemű írására késztette a költő Költői és vallásos harmóniák címen megjelent ódái, s már 1834-ben írt egy ilyen című zongoradarabot, és azt tervezte, hogy a majd ciklussá kiegészített művet Lamartine-nek ajánlja.
Ugyancsak egészen más indítékok, konkrétan a magyar szabadságharc elbukása nyomán érzett fájdalom nyomán született a hetedik darab – a gyűjtemény legkiemelkedőbbje –, a Funérailles. Ráadásul az egyes darabok egymástól eltérő időben születtek, a sorozat többszörös változtatás után érte el végső alakját, nem azonos színvonalat képviselnek, és egyes Lamartine-hez kapcsolható darabokat Liszt kivett a sorozatból. Mindazonáltal Bartók Béla, aki elismert zongoraművészként már 1904-től számos Liszt-művet tartott repertoárján, ezt írta önéletrajzában: "Újra Lisztet tanulmányoztam, és főként kevésbé népszerű műveiben, mint az Années de Pélerinage, az Harmonies poétiques et religieuses, a Faust-szimfónia, a Haláltánc stb. néhány, számomra idegen külsőségen áthatolva, eljutottam a lényegig. Felfedeztem Liszt igazi jelentőségét, s a zene továbbfejlődése szempontjából sokkal nagyobb lángelmét ismertem meg benne Wagnernél vagy Straussnál. " 1. Invocation (Invokáció) A sorozat viszonylag gyakran játszott darabja, amelynek első változatát Liszt 1847-ben írta, Lamartine azonos című költeménye hatására.
A belvárost főként egyedülállók és idősebb házaspárok lakják, a kisgyermekes családok inkább a külsőbb területeken élnek. Az előző plébános az utolsó években betegséggel küzdött, nehezen látta el a szolgálatát, s így elmaradoztak a hívek a misékről. "Érkezésem után lassan épülni kezdett a közösség, és megtalálták a helyüket a hívek az egyházközségben. Mára sokan magukénak érzik a templomot. Magyarok nagyasszonya templom keszthely 2017. Észreveszik, ha poros a pad, ha ki kell mosni az oltárterítőt, vagy éppen izzót kell cserélni valahol. Kérik is, hogy hirdessem a feladatokat, melyekben részt tudnak venni. Nagyon hálás vagyok ezért" – írja le a viszonyokat Tál Zoltán. A plébániához tartozik és a Veszprémi Főegyházmegye fenntartásában működik az az általános iskola, amely 2005-ben a plébános, a szülők és az öregdiákok összefogásával jöhetett létre. Itt Zoltán atya a lelki igazgató. Az 1882-ben alapított Ranolder Intézet ódon falai között kapott helyet a Ranolder János Római Katolikus Általános Iskola, amely folyamatosan bővül, fejlődik.
A templomhajó és a szentély keresztboltozatát szimbolikus ábrázolású zárókövek zárják, ill. zárták. Így nyugatról sorrendben kelet felé haladva az első zárókövön növényi díszt, ökörfejet, két nádszál között ábrázolt madárfélét, továbbá címerábrázolást (pajzsban félhold, fölötte sisak: Laczkfy István címere ez! ), a szentélyben pedig pajzsban elhelyezett ötszirmú rózsát, sárkányt és lángoló napot látunk. A rend szokása szerint az északi oldalon a szentély és a hajó találkozásánál tornyot emeltek. A diadalíven látható kronosztikon a templom történetének főbb évszámait rögzíti. Magyarok nagyasszonya templom keszthely. A szentély valamivel alacsonyabb a hajónál, mindkettőt azonos kialakítású és azonos profilú bordákkal megépített gótikus keresztboltozatok fedik. Az oszlopokat baldachinos fülkék szakítják meg, alsó részükön tagolt talpazattal. A szentély déli oldalán láthatjuk az alapító Laczkfy István vörös márvány sírlapját. Az 1896-os restaurálás az akkor szokásos elvek szerint történt: a templomból mindent eltávolítottak, ami nem volt gótikus.
Zoltán atya szeret Keszthelyen szolgálni. "Jó Zalában lenni, a hívek szeretik a papjaikat, közvetlenek, és elvárják, hogy a lelkipásztoruk közöttük éljen. " Plébánosként ő ezt szívesen meg is teszi. A találkozás legfőbb alkalma a vasárnapi szentmise, amelyre igyekszik előbb odaérni, hogy legyen mód a találkozásokra. Hétköznaponként a káplánnal a városi kifőzdében ebédelnek, a környező hivatalokban, irodákban dolgozókkal együtt. "Sok embert ismerek. Mindig hívnak ebédkor, hogy üljek le közéjük. " Tál Zoltán vallja: A kölcsönös nyitottság a jó kapcsolat alapja. A híveknek fontos, hogy a pap időt szánjon a találkozásokra, osztozzon a sorsukban. Keszthely, Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom szálláshelyek - 151 ajánlat - Szallas.hu. "Hálás vagyok a nyitottságukért, és a mi nyitottságunkra is nagy szükség van. Nem élhetnek az emberek abban a hitben, hogy a pap mindig rohan. Merjék megállítani. Én mindig örömmel veszem, ha megszólítanak. " Szerző: Trauttwein Éva Fotó: Lambert Attila Magyar Kurír A riport nyomtatott változata az Új Ember 2022. február 27-i számában jelent meg.