A hetedik versszakban már kiderül, hogy hiába voltak hőstettek, az ország szenved. Ebben a versszakban adja meg Vörösmarty a két lehetséges utat az nemzetnek. Élet vagy halál. Ezt a megszemélyesítés (szenvedés kér) is érzékelteti. A mondat végén a felkiáltójel a türelmetlenséget fejezi ki. Jöjjön bármi, csak a szenvedés tűnjön el.,, Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált! Paraenesis kölcsey kálmánhoz elemzés. '' A következő két versszak szintén indoklás arra a kérésre, hogy dőljön el az ország sorsa. Első soraikban megismétlődik az indulatos kijelentés:,, Az nem lehet''. Ez a két versszak az olvasót biztatja tettre, azzal, hogy ha nem tesz semmit, (mint Vörösmarty idejében), akkor az őseink szenvedése hiába volt. Nem érték el, hogy fiaik boldogok legyenek. A tizedik és az utána következő versszak ismét az ország előtt álló két lehetőséget vázolja fel, amit a tizenegyedik versszak elején álló,, vagy'' kötőszó választ el egymástól. A két út bemutatása a jobbik választására ösztönzi az olvasót hangzásával is (,, buzgó imádság'') a halállal szemben (,, vérben áll'') Az utolsó két versszak a keret második része.
Később azonban a már érett költő a közéleti témák felé fordult és foglalkoztatta a haza sorsa. Ebben a későbbi időszakban készült el a Szózat (1836) is, ami az 1832-36-os országgyűlés feloszlatása alkalmából született. A Szózattól fogva Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője lett. A Himnusz címe egyszerű és találó, és már magát a műfajt is megadja. Semmi szójáték, semmi felesleges szófecsérlés. Előre vetíti a témát és a hangnemet. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. Az ember már a cím elolvasásával tudja, hogy egy komoly műről van szó, és ha valaki egy kicsit is tájékozott az irodalom terén, az azt is tudja, hogy a vers egy Istenhez való fohász lesz. De ne felejtsük el, hogy Kölcsey saját kezű kéziratán a cím így fordul elő: Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból. De ez nem minden kiadásban van feltüntetve. Az,, alcímet'' valószínűleg azért rakta bele a költő, mert ezzel egyértelművé teszi, hogy a régi időkről beszél, nehogy az akkoriban még kikerülhetetlen cenzor betiltsa, mondván:,, érthető a jelenlegi állapotokra is".
~ Popper Péter "Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. " ~ Csokonai Vitéz Mihály "Amikor a diákoknak odaadjuk a lejtőt és a sima golyókat, ezzel kiiktattuk a felfedezés és az eredetiség lényegében egyetlen elemét. " ~ Simonyi Károly "Sima víz, mely meg nem mozdul, Szemközt velem, te vagy tükröm, Megőrizném én az arcom, Mit most látok, mindörökkön, Lelkemet a hosszú úton Romlatlanul tán megőrzöm. " ~ Robert Anthony Salvatore "Az ember többet elvisel annál, amennyit képzel. Túlélem. Megyek fényes, sima arccal: szárnyas sorsom verdes suhanni készen. " ~ Orbán Ottó "A muszlim lelke olyan, mint a tenger sima tükre, melyet a szenvedély vad viharrá tud felkorbácsolni. " ~ G. Hajnóczy Rózsa "Mindenki úgy születik, hogy a lelke egyik fele nem sima, hanem töredezett, és vannak, akik arra vágynak, hogy megtalálják azt a darabkát, amelyik éppen odaillik. Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez - Életben maradnának. Ha kell, egy életen át keresik. "
Remények! Lillák! / Isten véletek! " Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység!
A mottója így szól: "Békét bármi áron. " Csakhogy túl nagy árat fizet ezért. " ~ Kevin Leman "Az idő. Sima, sötét és csendes. Mint egy mélyen megbúvó vágyakozás. A Reményhez (Csokonai) – Wikiforrás. " ~ Cecilie Enger "Mindenfajta emberi kapcsolatnak időt kell hagyni - legyen szó akár egy sima munka-kapcsolatról vagy egy kezdődő barátságról. Nem az a fontos, hogy mindenki mindenkit elsőre szeressen. " ~ Veres Mónika "Az összegyűrt papír sosem lesz már teljesen sima. " ~ Nico Frijda "Szerelmünk, amely egykor vad és burjánzó dzsungel volt, az évek múlásával rendezett francia kertté alakult át: kiszámítható volt és sima, egyetlen fűszál sem lógott ki a sorból. " ~ Raphaëlle Giordano
(Csokonai után csak Tóth Árpád tudott tengernyi fájdalmat játszi, könnyed formában kifejezni). Hangulatilag nagyon változatos a vers, többféle érzést is kifejez: csalódást, keserűséget (1. versszak), a visszaidézett boldogság édességét (2. versszak), a veszteség fájdalmát (3. versszak), fáradt lemondást (4. versszak). Strófaszerkezet: a vers 16 soros versszakokból áll, amelyek különösen mívesek, cizelláltak. A strófák első 8 sorában 6-5 szótagos sorok váltakoznak (6-5-6-5-6-5-6-5), majd ezt a szabályszerűséget megtöri a 9. és a 11. sor, melyek 6 helyett 8 szótagosak (8-5-8-5), aztán a 13. sortól kezdve visszatér a 6-5 szótagos szabályszerűség (6-5-6-5). Azaz egy teljes strófa szótagszámai: 6-5-6-5-6-5-6-5-8-5-8-5-6-5-6-5. A versszakok második felében mindig új gondolati-érzelmi egység kezdődik, így a versszakok nemcsak formailag, hanem tartalmilag is két részre oszlanak. Ennek a bonyolult, összetett strófaszerkezetnek a kialakulása összefügg azzal a ténnyel, hogy Csokonai a szöveget egy már kész, adott dallamra írta (a dal szerzője Kossovits József volt).
Ezt a duplafenekű szövegmondást érzi a néző humorosnak. Erőt sugalló, helyenként szinte támadóan vádló a hang, ám árulkodó a zsebre tett kéz, ami a testbeszédben (a kommunikációs tanácsadók állítása szerint) a hiányzó önbizalom jele. A versmondás nem a szentimentális halálvágy és önsajnálat hangján, hanem a modern ember pátoszmentes öngúnyával, iróniájával tálalja a csalódásélményt. A közönség pedig veszi a lapot, és nevet, hiszen mindenki saját kiszolgáltatottságára ismer rá. Már olvasáskor feltűnt a megfogalmazott gyászos tartalom és a könnyed versforma ellentéte –, innen nézve úgy tűnik tehát, hogy az irónia, a hasadtság, az öngúny talán eleve is bele van kódolva a vers szövegébe… Hudáky Rita
Melegvizek országa magyar-szlovák-norvég-német sci-fi vígjáték, filmdráma, 82 perc, 2021 Kaktusszá változtatható-e az ember? Egyáltalán - meddig tágítható az emberi tudat? A film szereplői egytől egyig utat keresnek egy hitehagyott világ útvesztőiben, hogy alternatív... Péter meseországban német családi animációs film, 85 perc, 2021 Az éjszaka világa ezüstös holdfényben úszik. Tündérek, manók és más varázslatos lények népesítik be. A mesebeli teremtmények olykor belopóznak a gyermekek álmába, hogy varázslatos... Út a díjesőig spanyol vígjáték, filmdráma, 114 perc, 2021 A milliárdos vállalkozónak zseniális ötlete támad, hogy neve az örökkévalóságig fennmaradjon. Elhatározza, hogy egy korszakalkotó filmet készít és ehhez a legjobbakra van szüksége.... Vezess helyettem japán filmdráma, 179 perc, 2021 Murakami hazánkban is megjelent, azonos című novellája nyomán készült Vezess helyettem az év filmszenzációja. A kimagaslóan pozitív kritikai fogadtatásban részesült alkotás a Cannes-i... Időpontok
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez, Szivünk a vágyak tengerén evez, Hajónkat szélvész, vihar összetépi, De egy zord erő küzdelemre készti. Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva, Nincs egy reményünk, mely valóra válna, Míg sírba visz az önvád néma átka. Kölcsey Ferenc: A reményhez Vad óceánnak mély hullámain Vergődöm én és küzdöm a szelekkel, S ah, képed minden este, minden reggel Felém leng a két hajnal szárnyain. Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain Mosolygva jöttél lángoló szemekkel, De most borongasz barna fellegekkel, Mint búcsuzó hölgy férje karjain. Idv néked igy, ha mindent elvesztettem, Ha tengerhabként duzzad bánatom, Ne légyek elhagyatva, légy mellettem. Ím újra vészek árján hányatom, Süvöltve röppen a vihar felettem, S remegve száll rád végpillantatom. Aranyosi Ervin: Álmodni merj! Légy olyan, aki élni mer, s valóra váltja álmait! Ha szíved szép vágy tölti el, megkapod majd, mi ott lakik! Ne rántson földre vélemény, mely nélkülöz szép álmokat, te csak hidd el, tiéd lehet és váltsd valóra álmodat!