Engedd lombos ágon, őket megpihenni, Hűvös forrásodnak kutfejéből inni; És kondultával az esti harangszónak, Háláját vészed a messze-távozónak! ' A tündérhölgy szép volt kimondhatatlanúl, Iránta a király emésztő lángra gyúl, S szemeit sokáig legeltetvén rajta, Vendége szavára igy válaszolt ajka: »Szép tündér! előtted árnyékos országom Leveles kapuit szívesen kitárom; Hol tiszteletedre madarak zengjenek, Illattal hódolván virágok, levelek! Videa szerelem van a levegőben 1 resz. Hűs forrásvidéken elélhetnek itten, Vadgalambjaimmal, gerléid meghitten, Ne mondj végbúcsút az érted lángolónak. Szívemet, kezemet tenéked ajánlom, Maradj országomban, nékem is királyom! Mert bár csak nehány perc, mióta szemléllek: Már is a szerelem kínos tüze éget. Nézd, mi nagyszerű az erdők palotája! Száz zugó cser és tölgy őrűl körűlállja, S madarak fészkével rengő fiatalok; - A bántó vihartól védve léssz általok. Mely pilláidra lágy álmot hozand, a szél, Halkan dúdolgatva röpkedjen fürtidnél; S álmaidnak tündér-játékáról varrjon Hímet a természet, völgyeken és halmon!
Szerelem van a levegőben 109-113. rész tartalma 2022. 01. 31., Hétfő 16:40 - 109. rész Seyfi, Aydan és Ayfer elkészítik a gyógyfüves sütiket, és a tervüknek hála este Serkan és Eda is csatlakozik hozzájuk. Ráveszik őket, hogy egyenek a sütiből, és magukra hagyják őket. Azonban hiába közeledik egymáshoz Serkan és Eda, Serkan még mindig nem emlékszik rá. Selin és Ferit találkoznak, és Selin elmondja, hogy megtalálta az aktát. Figyelmezteti, hogy ne üsse az orrát a dolgába, de Ferit szerint pedig neki nem kéne másokat boldogtalanná tennie. Másnap eljön Eda és Deniz esküvőjének a napja. Aydan megpróbálja rábeszélni Serkant, hogy menjen el, és akadályozza meg a házasságot. 2022. 02. Üzenet a palackban – Wikiforrás. 01., Kedd 16:40 - 110. rész Serkan Enginnel beszélget egy kocsmában, amikor egy férfi beléjük köt, és végül verekedés tör ki. Serkan a fejére mért ütések hatására ismét emlékezni kezd Edára. Engin megpróbálja rábeszélni, hogy menjen el az esküvőre, és mondja el Edának, hogy emlékszik rá, de Serkan szerint már túl késő.
Szindbád levette a kalapját, és néhány remegő, bizonytalan lépést tett a fabódé mellett... Most fehér, illatos kabátban, tollas, nagy kalapban és kezében virággal elsuhant mellette a félhomályban egy nő... A hársfák között álló petróleumlámpás megvilágította gödrös arcát és hajlott orrocskáját, valamint merészen ívelt szemöldökét. - Kezét csókolom - mondta Szindbád halkan, gyorsan, és mereven állott, anélkül hogy eszébe jutott volna kalapját levenni. A nő féloldalra fordult, a szeme bizonytalankodva nézett a félhomályba, és mert kissé rövidlátó volt, összehunyorította a szempilláit. - Ah, maga az?... - kiáltott fel csengő hangon, amely úgy csillámlott Szindbád előtt, mint a folyóvíz a holdsütésben. - Hogy is hívják? Furcsa neve van. Videa szerelem van a levegőben 12 resz. Igen: Szindbád... Köszönöm a csokrot. Most már turbékolt a hangja, amikor kesztyűs kis kövér kezét előrenyújtotta, és szabadon maradott fehér felöltője széjjelnyílott. Kövér, alacsony asszonyka volt, a blúza hanyagul volt a szoknyába kötve, és néhány nyitva felejtett gomb révén látni lehetett fehér ingét.
Egy napon aztán Ketvényi Nagy Sámuel előállott indítványával. - Az ostromot most már komolyan megkezdjük. Holnap virágot küldünk Irmának, benne névjegyet, és a névjegyen néhány kedveskedő sor, amelyeknek megfogalmazására ezennel felkérem Potrobányi igen tisztelt barátomat. Szindbád (ebben az időben gyakran válott arca rózsaszínűre) nevetve helyeselt. - Talán a gyűrűt is, melyet édesanyámtól örököltem, mellékeljük a virághoz... - mondta csendesen. - Az nem lehetséges - felelt elgondolkozva Ketvényi Nagy -, az öreg tekintetes úr bezárat mindkettőnket a gyűrű miatt. Ellenben a virágcsokor útnak indulhat. Videa szerelem van a levegőben 2 resz magyarul. A csokrot piros rózsákból rakták össze ("a szerelem virágai", mondta a színész), és Potrobányi úr levetette réges-régen kihízott, zsíros fekete kabátját, amidőn a melléklendő névjegy megírásához fogott. Homlokát összeráncolta, gömbölyű, kidülledt szemét többször végiggurította a szobában, mielőtt a tollat a tintába mártotta volna. Aztán írni kezdett, lassan, megfontoltan, gömbölyű betűkkel.
Ekkor a lángoló szerelem helyébe; Gyülölség költözött a király szivébe, Fenekedvén tündér-szigetre és tóra, Magához kéreté a vihart egy szóra. S nem sokára, vadúl fúvó szélparipák, A vészt, szilajon az erdőhöz ragadák; S elbeszélvén baját - vérboszúban égett! - Tőle kért az erdőkirály segítséget. »Te, ki a rontásban nagy kedvedet leled! Egy napi dúlásra átengedem neked Szép országom, ha a tündért elragadod, Felforgatván tavat, szigetet bősz karod. « - Bizd reám a többit! mond a vész kevélyen, - Holnap a szigetnek csak hült helye légyen! Az erdei lak (Petőfi Sándor) – Wikiforrás. Porszemekre tépem, hogy a tó fenekén, Posványos sár gyanánt üljön le feketén. Hallván a jó patak a veszélyes alkut, Völgyön és réteken lélek-szakadva fut: S a tó királyához amint elérkezett: Híven elbeszéle néki mindeneket. Mihez fogjon? vagy kit hivjon segitségül? A király sokáig töré fejét... végül Aggódástól sötét orcája földerült, S a parancsát váró habok közé merült. - Munkára föl! minden földet, serény habok, A zöld sziget alól, gyorsan kimossatok!
« 'Jó király! - felelt a tündérhölgy, - szivemet Ne zaklasd, szerelmét mert birnod nem lehet! Nagyszerű és gazdag az erdőknek tája, De boldogságát e szív itt nem találja. Hol jajongva röpked légben a gyors sirály, Ott vagyok én boldog, fénylő tó partinál; Égerfás szigetben ki csendesen élek: A vadon erdőnek zúgásától félek. Virágos a tópart, csendes álmot hoz rám, Nádas palotámban, nádpelyhű nyoszolyám; Ne bántson meg a szó, erdők nagy királya! De kedves honába vágy a tó leánya. ' »Nem, nem! Az első virág – Wikiforrás. - kiálta az erdők bőszűlt ura, - Esküszöm az ég s föld minden hatalmira, Hogy karjaim közűl senki el nem ragad; Elrablom szerelmed, ha nem nyujtod magad! « A megrémült tündér egy szót sem szólhata, De megvigasztalá titkos gondolata, - Ha jő az álomtól terhes éjnek árnya: Akkor megszabadít gerléim gyors szárnya. De hajlongó ágon, hüvös forrás felett Ülvén a két gerle, imígy beszélgetett: Mi szép, mi hűs erdő! beh boldog, aki itt, A lombos ágakon, élheti napjait...! A tó vidékén csak árnyatlan sás, haraszt; S hallád-e, a király mily szivesen maraszt?