országos táblák (cs: Desky zemské, Desky zemské a dvorské, tabulae terrae, de: Landtafel). [1] Más Habsburg országokban is léteztek hasonló jegyzékek az uralkodói privilégiumok, nemesítések, rangemelések, címerjavítások, honosítások, törvényesítések stb. vezetésére. Ezek neve Magyarországon kívül Salbuch (Saalbuch) volt. [2] Külföldön a szabad helyhatósági testületek mint a német birodalmi és az olasz köztársasági városok is vezettek iktatókönyveket, és néhol, mint például Velencében, aranykönyvnek nevezték. Franciaországban már a 15. századtól kezdve különös gondot fordítottak az aranykönyveken kívül a hivatalos címeriktató könyvekre is, melyek az időnként tartott címervizsgálatokat egészítették ki. Nálunk ilyen vizsgálatoknak kevés nyomát találjuk. Ilyen lehetett az a rendelet, mely a szolgabiráknak meghagyata, hogy a "magyarországi nemes familiák czímereiket pecsétnyomóik által tisztán lenyomva" összegyűjtsék és felküldjék. Az 5. helyért vívott párharc első meccse következik a III. Kerület ellen. #víz… : hirok. [3] A Királyi könyvek DVD-n (1527-1918) Az erdélyi Királyi könyvek CD-n (1581-1610) Kezdetben az összes ügyet egy könyvben iktatták, majd 1786-tól első- és másod osztályú Királyi könyvet vezettek.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Névváltozatok: de: Ahnemliste, Stammliste Rövidítések Családi jegyzék, a genealógiai jegyzékek közé tartozó lista, mely a családtagok felsorolását tartalmazza. Grafikus megfelelője a családi tábla és a családfa. A családi tábla előnye, hogy könnyen használható és áttekinthetőbb, mint a családi jegyzék, ezen utóbbiban viszont részletesebb adatok tüntethetők fel, mint pl. a születés, a házasságkötés, a halálozást, a temetés dátuma és helye stb. Ez meg mi? : hungary. Meg lehet adni a társadalmi és vagyoni állásra, az iskolázottságra, képzettségre vonatkozó adatokat is. A családi jegyzékhez hasonlóak a családi tábla genealógiai adatainak kiegészítéseként szolgáló, családtagonként vezetett személyi lapok is, melyek az adott személyről részletesebb adatokat és rövid életrajzokat is tartalmaznak. A családi jegyzék egyszerűen létrehozható a családi tábla mintájára vagy egyszerűen csak azáltal, hogy a vizsgált egyént egy ősszámmal látjuk el, feltüntetjük a feleségét és megadjuk a gyermekeit, akiket szintén külön ősszámmal ruházunk fel, majd az ő gyerekeit stb.
ALAJOS Mátyás János (1786-1850) = I. Tolnai gróf FESTETICS Erzsébet │ │ (1794- 1822) = II. gróf WILCZEK Lujza (1800- 1876) │ │ Fiai: első nejétől: c1-c2. │ II. IDEŐSEBB GRÓFI ÁG ├─ 2. IGNÁC │ └─ │ III. IFJABB GRÓFI ÁG └─ 3. ANTAL └─ Végül pedig egy példa arra, hogyan strukturálhatjuk a jegyzéket a generációk szerinti eltérő nagyságú bekezdôsekkel. A. gróf ALMÁSY JÁNOS († 1704) = Mihályi DEÁK Judit († 1720) I. Zsadányi és törökszentmiklósi ALMÁSY JÁNOS († 1765) = Borsi BORSY Anna († 1772) 1. PÁL (1720-1804) = Kvassói és brogyáni KVASSAY Franciska (1728-1797) a1. Nagybossányi BOSSÁNYI Thekla († 1777), = II. Semsei SEMSEI Anna (1761-1819), = III. Gróf HARDEGG-GLATZ Mária Lujza (1770-1836) Gyermekei: második nejétől: b1-b2. b1. OTTILIA Franciska Erzsébet Konstancia (1789-1832) = Gróf KÖNIGSEGG- ROTTENFELS János (1790-1867) b2. Tolnai gróf FESTETICS Erzsébet (1794-1822), II. gróf WILCZEK Lujza (1800-1876) Fiai: első nejétől: c1-c2. 2. IGNÁC 3. ANTAL
Csongrád-Csanád megyei hírek automatikus összegyűjtése. A műsorvezető u/SzegedNewsBotka fáradhatatlanul végignézi a napi híreket 5 percenként és megpróbálja megtalálni a megyéhez köthetőeket és ezeket csoportosítani. Csak egy címkét lehet egy linkhez társítani, ezért először a nagyobb településeket keresi és ha van találat, akkor azt használja hiába van másik kisebb település is a szövegben. A 10 ezer felletti települések kaptak saját címkét, minden más találat a megye címke alatt csoportosul.
), magán-oklevelek átírása, a találmányok szabadalmát biztosító pátensek, elvi jelentőségű határozatok közigazgatási, igazságszolgáltatási, pénzügyi, katonai ügyekben, stb. Egyes adatok szerint már az Anjouk idején is vezettek ilyen könyveket, de ezek Buda 1541-es elfoglalásakor valószínűleg elpusztultak. Biztosan 1356-tól állapítható meg, hogy az uralkodó által kiadott okleveleket regestrumba vezették. Ehhez hasonló helyi regisztereket vezettek úgyszólván a magyar okleveles írásbeliség kezdeteitől a hiteles helyek, a káptalanok is. Az oklevélmásolatokat itt is kötetekbe gyűjtötték. Ilyen másolati könyvek ( chartularium, liber traditionum) voltak azok, amelyekbe egyes intézmények a saját birtokaikra, kiváltságaikra vonatkozó fontosabb okleveleiket bemásoltatták. A fogalmazványokat ( protocolla) ugyancsak többször bevezették a királyi könyvekbe. A magyar királyi könyvek ( libri regii) megfelelőit a pápai udvarban regisztrumoknak ( registra) nevezték. A Királyi könyvekhez ugyancsak hasonlóak voltak Cseh- és Morvaországban az ún.
Az utóbbiakat (Liber Regius Transylvaniae) csak 1690-től vezették, amikor Erdély Habsburg uralom alá került, 1848-ig, Erdély és Magyarország egyesüléséig. Erdélyben a nemzeti fejedelmek kancelláriáján külön Királyi könyveket vezettek, melyeket részben a kolozsmonostori konvent, részben a gyulafehérvári káptalan leváltáraiban őriztek. A Királyi könyvekbe nem minden kiadott nemesi oklevelet vezettek be. Főleg a 16. és 17. században mutatkoznak nagy hiányosságok. A magyar király nevében az udvari kancellárián kiállított dokumentumokat, így a címeres leveleket is 1527-től lehetett bejegyeztetni a Királyi könyvekbe, amiért külön díjat számítottak fel. A bejegyzések sem egységesek. Néha csak rövid utalás van egy-egy nemesi oklevél kiadására, máskor csak a címert írták le. Később a címereket már be is festették a Királyi könyvekbe (az első festett címer Mayer Mihályé, 1754. december 14., az erdélyi kir. könyvekben a Kökösi testvéreké, 1790. november 18. ), de ez ezt követően is gyakran elmaradt, részben a hivatalos címerfestő hanyagsága miatt, részben azért, mert a megadományozott sajnálta érte a költséget.