Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerűen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot. Mikor egy régi barátunk nem passzol az újakhoz, megszabadulunk tőle. Ez a suli törvénye. Aki megosztja baját, feledi búját. Gyalogok vagyunk a világok közötti hatalmi játszmában. Oda megyünk, ahol szükség van ránk, és tesszük, amit tennünk kell. Minden egyéb csak másodlagos lehet. Azért a helyedben nem várnék túl sokáig. Te tudod a legjobban, hogy az idő értékes ajándék. A várakozás pedig veszélyes is lehet. Darren Shan – Wikidézet. Néha elmegy a hajó, és akkor már késő bánat. Ő a sötétség, amikor a fények kihunynak, a csönd, amikor a hangok elnémulnak. Övé a legapróbb bogár és a leghatalmasabb király utolsó lélegzete. *Mindannyiunkat ismer, és mindannyiunkat követ, amíg nem üt az utolsó óránk. A kudarc mindig keserű pirula, amit rosszul esik lenyelni. A fegyverek a félelem eszközei, csak azok használják, akik félnek.
Jancsi és Juliska ketten. A halál tovaszáll, élni oly jó S újulni új kikeletben! Vége. Kipirult arcok a csendben. Ó drága szerelmem, szentem, Dobogó szívedre jó lenne ma tennem Apadó szívemet. (Álom! ) Juliskám, édes és örök szerelmem, Hervad a vágy e világon, Hervad e földi és gyönyörű kertben Az örömöd, hervad az arcod. Az elmúlt év értékelése : hunnofap. De én, a meséknek gyermeke, tettem Egy csodát, drága, mely harsog, Csodát, mely örökkön megőrzi neked Mindazt, mi szép volt és ép volt teveled, Tovább élsz zengőn és megilleted A jövendő, veszendő, új sziveket, Ha lehullanak is (zene, örök zene), Ha lehullanak is a levelek!
Mikor én rövidnadrágos fiúcska voltam, akkoriban még az volt a boldog gyermek, aki valamely régi budai ház erkélyén Andersen meséskönyvét olvashatta. A fiam manapság a Világ Naptárából ismerkedik meg a történelemmel. Szinte észrevétlenül ugrott át egy bizonyos korbeli távolságot, amely nálunk, öregeknél esztendőkig, évtizedekig tartott: a meseolvasás korát. A mai gyermek életéből csaknem nyomtalanul tűnt el a mese létezése, az unokáink pedig már csak hallomásból fogják tudni, hogy voltak mesék, amelyek mellett, amelyekben az őseik fölnövekedtek. Az ezeresztendős öregember, aki botocskájával kopogva mellettünk ballagott, amíg gyermekek voltunk, az én fiamat immár nem kíséri el utazásában a messzi állomások felé. Az elvarázsolt hegygerinc/A felejthetetlen nyár/Bolond Sári kunyhója – Wikikönyvek. Kíváncsian nézek bele a fiú tarisznyájába, mit visz el magával a gyermekkorából? Ott van az automobil, ott van a football, ott van a repülőgép, de az Andersen kis ólomkatonáját hiába keresem. A mesék öregembere a modern gyermek elől elszökdösött a messzi erdőségekbe. Egyszer azt olvastam valahol, hogy azért a legigazabb irodalmi műfaj a mese, mert elkíséri az embert a bölcsőtől a sírig.
Sőt, még azzal is tisztában voltak, hogy időnként a "Banya" mennyire veszélyes is tud lenni. ― Tudd meg, hogy sokszor - azt hiszem épp Holdtöltekor - Bolond Sári boszorkánnyá szokott átváltozni! ― oktatta Janka a fiút. ― Na és! ― vágta rá az kihívóan ― Én nem félek semmiféle boszorkánytól! ― Csak akkor ijedsz meg igazán, ha elvarázsol, vagy valami effajtát művel majd veled. ― Te hiszel az ilyesmikben? ― kérdezte csodálkozva Damjanek ― Nem vagyok babonás és nem hiszek a mesékben, de ez a Sári valamilyen furcsa hatalommal bír, amit nem az erővel mérnek… ― Hanem mivel? ― kérdezte csodálkozva a fiú ― Nem tudom. Jobb azért óvatosnak lenni! Damjanek ezt a szót, hogy "óvatosság", már számtalanszor hallotta, amint tanácsként adták neki. Tudta azt is, hogy annak ellenére, hogy soha sem tartotta fontosnak, mégis már több alkalommal belátta és megtapasztalta, hogy azért időnként valamire csak hasznos lenne ennek a szónak az értelme. Valamilyen furcsa módon hallgatott a lányra és kellő óvatossággal, sőt némi tisztelettel közelítették meg a házat.
Még a tó közepéig sem repült. Aztán Kilja Miska dobta. Elröpült a golyó, ki tudja, hol állt meg, erdőkön, tengereken is túl. - Szólok apámnak - mondta a víziszellem középső fia. Lement a tó fenekére, és mindent elmondott apjának. Erre a víziszellem legidősebb fiát küldte fel: - Fussatok versenyt Kilja Miskával. Ha megelőzöd, nem fizetünk adót. Ha ő előz meg, megfizetjük. A víziszellem fia kilépett a tóból, és így szólt: - Hé, fussunk versenyt! Ha megelőzöl, megkapod az adót, ha nem, nem fizetünk. Kilja Miska elgondolkodott, egy árva szót sem szólt. - Ejnye, de elgondolkodtál. Talán bizony félsz? Gyerünk, versenyezzünk! - ingerli a víziszellem legidősebb fia. - Te akarsz velem versenyezni?! - gúnyolja vissza Kilja Miska. - Zöldfülű vagy te még ahhoz. Vékonyak a csontjaid, gyengék az inaid. Jobb lesz, ha öcsémmel versenyzel. - Hol az öcséd? Kilja Miska kivette az egyik nyulat a zsákból: - Itt az öcskös, vele versenyezz! Felálltak. Kilja Miska elengedte a nyulát. A nyúl befutott az erdő szűrűjébe villámsebesen.