Ráadásul a felnőttek is rácsodálkoznak olyan apróságokra, amelyekről lassan elfelejtkeztek. A gyerekek ezeket a szépségeket vajon meg tudják magukban tartani később? Tóth Krisztina: Talán éppen az az irodalom célja, hogy a világnak ezt a rejtett arcát láthatóvá tegye. Ha az ember gyereket nevel, vele együtt fedezi fel a világot. Semmi sem magától értetődő. A villanyoszlopon nyitva hagyott fémajtó azt jelenti, hogy lakik odabent valaki. De ki? A világ tele van titokzatos lényekkel, én pedig lejegyzem ezeknek a lényeknek a történeteit. Toth krisztina iro. Nagyon szórakoztató. Szórakoztatóbb a felnőtt világnál, ezt nyugodtan mondhatom. Marcsi néni: Az illusztrációk nagyon jól kiegészítik a meséket! Hogyan sikerült egymásra találnotok Timkó Bíborral? Tóth Krisztina: Timkó Bíbort a Central kiadó ajánlotta, és azonnal beleszerettem a próbarajzokba. Korábban már láttam illusztrációit, Berg Judit Lengemeséit például, és úgy érzem, nagyon közel áll hozzám a stílusa, a színei, és a humora. Timkó Bíbor honlapja >>> Timkó Bíbor által illusztrált könyvek a könyvtárunkban >>> Marcsi néni: A történeteidhez saját gyermekkorodból is merítesz?
Ennek az orvosnőnek a lánya Ágnes. Vele veszi fel a kapcsolatot egy szikh férfi, aki – mint egy másik történetből megtudjuk – Jean-Philippe szerelme, Jean-Philippe anyja, Gavriela az első fejezet egyik hőse (másutt azért kesereg, hogy nem lesz unokája). A narrátor folyamatosan érezteti velünk, hogy részese a történetnek. Időnként együtt utazik főhősével, máskor mindentudó elbeszélő, aki a hálószobatitkokat is ismeri. Elbeszéléstechnikájában feltűnő vonás, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a történet az író kénye-kedve, tetszése szerint alakítható, másképp is megtörténhetne: Treblinkában hal meg. Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. Tóth Krisztina – weboldala. És nem is kisfiú, hanem kislány. (…) a kislány neve Irena. Litván, Vilnából jött. Összevissza beszélek, mert mindent egyszerre szeretnék elmondani. Hogy is lenne litván! (…) Valójában – és ez az igazság – Gavrielának hívják. Szalonikiben született, és 1943 februárjában kerül Auschwitzba. Túléli a háborút, de elveszti az anyját és a hazáját. Később Párizsban telepszik le és francia könyvelő lesz belőle.