Különleges formavilágával is csábít a Lexus UX Lefelé bővítette kínálatát a Lexus, így a japán luxus megjelent a kompakt, vagy nevezhetjük akár szubkompakt szabadidő-autók között is. Akarom mondani crossoverek között, hiszen a SUV és a crossover (én csak öszvérnek nevezem) nem teljesen ugyanaz. A Lexus UX utóbbiak között is elég érdekes eset. Azt már szerintem mindenki első pillantásra látja, hogy terepre nem fog menni vele. Én azért kínoztam egy kicsit ott, is majd mesélek róla. Ugyanakkor egyterűs jelleget sem fedeztem fel benne, ez tényleg egy városi kompakt gép, amit terepjárós hangulattal akartak felruházni. Szoborként is jól mutatna A magas építésmódnál és a kerékjárati ívek műanyag szélénél több terepjárós tulajdonságot azonban nem találni rajta, de ez nem is baj, hiszen még az autó katalógusa is kb. Végre egy autó, ami tényleg olyan keveset eszik, amennyit ígér - Lexus UX 250h-teszt. minden harmadik szavával azt hangsúlyozza, hogy a UX a városba való. Kategóriáján belül viszont kiemelkedik a bátor formatervével. Az a rengeteg ív és él, amelyek paradox módon néhol még egy kis gömbölydedséget is összehoznak, egyszerűen bámulatosak.
A mélység miatt az UX-et nem is olyan érzés vezetni, mint egy SUV-ot, hanem mint egy hagyományos kompaktot. Sikerült eltalálni a vezetői helyzetet, de a jó fogású kormányt nem lehet eléggé kihúzni, a kilátást pedig megnehezítik a kis oldalablakok és a vaskos A-és C-oszlopok; hátrafelé jól jön a kamera. A középkonzol a vezető felé fordul, a vaskos kormány jó fogású Fotó: Szabó Gábor - Origo Beüléskor azt éreztem, hogy egy igazi prémiumtermék, ami nagyon nem német, és erre kicsit rá is játszik. Hogy mire gondolok? A nagyrészt minőségi anyagokból épített műszerfal formája kissé keszekusza, annyiféle forma, és felület keveredik benne, hogy megszámlálni is nehéz. Emellett a központi menürendszer erő-visszacsatolásos tapipadja is megszokást igényel, mert egy egeret kell az ujjunkkal irányítani a központi képernyőn, ami 130 km/órás sebességnél nem a legszerencsésebb. Először idegenkedtem tőle, de fura módon 1-2 nap alatt ráállt a kezem, és megtanultam gyorsan használni. A tapipad nem a legszerencsésebb ember-gép interfész, de rá lehet érezni a használatára.
A műszerfal letisztult, könnyen kezelhető minden kényelmi funkció a gombokkal. Az infotainment 10, 3 colos kijelzője szokás szerint a szélvvédőhöz közel, a vezetőtől távol került. Ami nincs semmiféle negatív hatással a leolvashatóságra, mert tűéles, szép grafikájú képet szolgáltat, viszont nem éri el, így nem is tapizhatja menet közben senki, ami biztonság szempontjából dicséretes. Ám amit nyer a réven, elveszti a vámnál a tapipaddal, amellyel még mindig macerás pontosan oda navigálni a menüben, ahova szeretnénk. Szerencsére a legfontosabb dolgokat a már említett gombsorral, vagy a könyöklő csücskén elhelyezett gombokkal (rádió, média) is lehet kezelni, míg a pont megfelelő méretű kormánykerékről a vezető orra előtti digitális műszeregységen megjelenő infók váltogathatók, valamint a sávtartó és a tempomat, illetve a rádió és a média kezelőgombjai itt is felbukkannak. A menetmódválasztó viszont egy kis szarvacska képében a kormány mögött, a műszerfal tetején kapott helyet, amelyért a rövidebb karúaknak nyújtózkodni kell.