Szűkebb rokonságának egyetlen Európában is előforduló faja, semmilyen más madárral nem téveszthető össze, hangja is jellegzetes. Hazánkban gyakori fészkelő. Az ember által átalakított élőhelyekhez jól alkalmazkodott, állománya egész Európában stabil. Hurokvonuló: tavasszal nyugatabbi útvonalon érkezik vissza afrikai telelőhelyéről, mint ahol ősszel elvonult. Nagyon rövid ideig tartózkodik hazánkban, csak április-májusban érkezik meg, augusztusban pedig a madarak nagy része el is vonul. Élőhelye, költése: Európa jelentős részén és Észak-Afrikában is él, Ázsiában egy másik alfaja fordul elő. Hazánkban ligetes erdőkben költ, de falusi környezetben, tanyák körül, gyümölcsösökben, temetőkben, parkokban és telepített erdőkben is előfordul. Jellegzetes fészkét egy ágvillába építi, növényi szálakkal rögzíti. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a 14-16 napi tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz. Sárgarigó költöző madariss.fr. A fiókák 14-17 napos korukban elhagyják a fészket, a szülők még ezután is sokáig etetik őket. A lombkoronában élő rovarokra vadásznak, a fiatal madarakat is ezzel etetik.
Mindig lombos fákon fészkel, leggyakrabban akácon, nemes nyáron, diófán, eperfán vagy fűzőn. Fészkét fakoronában a korona szélén vagy alsó részén vízszintes ágvillához szövi. A fészek néha csak 1-2 m magasságban található. A hím és a tojó is épít. A rostokból, háncsból, fűszálakból összefont fészek az ágvilláról kosárszerűen csüng le. Előfordulnak műanyag szálakból, raffiából készült fészkei is. A sárgarigó fészekalja rendszerint 4, ritkábban 3 vagy 5 tojásból áll. Harminckét vizsgált hazai fészekaljából 25 négyes, 5 hármas és 2 ötös volt. 14-15 napig kotlik. A kotlásban a hím és a tojó is részt vesz. A fiókák etetésében a hím kisebb szerepet vállal. Megérkezett az első sárgarigó! | National Geographic. A fiatalok 14-15 napos korukban hagyják el a fészket. Táplálkozása A sárgarigó táplálékát a fák lombozatában keresi, a talajra igen ritkán száll le. Csiki vizsgálatai szerint főleg bogarak imágói, lepkék hernyói szerepelnek táplálékában. Zsákmányol májusi cserebogarakat, csapó cserebogarakat, szipolyokat, bögölyöket, lombszöcskéket és pókokat.
A sárgarigó, a seregély, a barátposzáta és a vörösbegy Énekesmadarakkal a legkülönbözőbb élőhelyeken találkozhatunk. Az erdők, parkok és ligetek jellemző madara például a szépen flótázó sárgarigó vagy aranymálinkó (Oriolus oriolus). Későn, csak május első napjaiban érkezik, ugyanis főként hernyókkal táplálkozik, azok pedig a teljes lombosodással jelennek meg a lombkoronában. A márciusban felhangzó "Huncut a bíró"-kiáltás a seregélytől (Sturnus vulgaris) származik. Sárgarigó költöző madara. Ez a fémesen csillogó tollazatú, rövid farkú madár kitűnő hangutánzó, és nemcsak a sárgarigó flótáját, hanem a kertajtó nyikorgását vagy a kiskutya ugatását is mesterien olvasztja bele saját énekébe. Faodúban költ, nem ritkán a kertek öreg gyümölcsfáiban, vagy a számára kifüggesztett mesterséges fészekodúban, és a párzási időszak extázisában a hím gyakran szárnyaival csapkodva énekel a bejárat közelében. Ahol gazdag aljnövényzetű erdők vannak, de a bokrosokban, nagyobb parkokban és kertekben is mindenütt hallhatjuk áprilistól a barátposzáták (Sylvia atricapilla) csengő énekét.