A diéta a következő évben az 1808. évi VIII. törvényben gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról, és a vármegyék megajánlásai révén az ehhez szükséges pénzügyi alap biztosításáról. Az intézmény első igazgatója 1812-ben Miller Jakab Ferdinánd lett, ekkoriban alakult ki a meglévő könyvtár után a természettár, majd a régiségtár. A múzeumi gyűjteményeket 1807-től – miután a pálos kolostort a katolikus egyház visszaigényelte – a közeli egyetemi épületben helyezték el. Az állam 1813-ban megvett a Batthyány családtól egy, az Ország úton (a mai Múzeum körúton) álló telket, s 1817-től az ottani villába költöztették a mind gazdagabb anyagot. A gyűjtemény elsősorban adományok révén, de vásárlások útján is bővült. A reformkor idején nemzeti üggyé vált a gyarapodó múzeumhoz méltó hajlék felépítése. Az önálló épülethez szükséges összeget az 1836. évi, a Nemzeti Múzeumról szóló XXXVII. törvénycikk biztosította félmillió forint erejéig. Kossuth Lajos felravatalozása, 1894. április 1-jén Az épület tervezésével Pollack Mihályt, a magyarországi klasszicista építészet kiemelkedő alakját bízták meg.
Magyar Nemzeti Múzeum történeti múzeum, amelynek feladata a magyar nép és Magyarország történetére vonatkozó tárgyi emlékanyag gyűjtése, őrzése, továbbá a gyűjteményanyag tudományos feldolgozása és a közönségnek való bemutatása. A múzeum mai feladatkörének kialakulása közel kétszáz esztendős történelmi folyamat következménye. A múzeum alapítása egybeesett a magyar történelem jelentős korszak-váltásával, az újkori nemzeti öntudat kialakulásának és a polgári szabadságeszmék elterjedésének időszakával. 1802-ben gróf Széchényi Ferenc, a művelt arisztokrata I. Ferenc császárhoz fordult engedélyért, hogy Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. Az uralkodó hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük a Magyar Nemzeti Múzeum alapítási évének. Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt, és közadakozásra szólította fel a nemzetet. Az adományozások közül az egyik legjelentősebb volt az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásvány-gyűjteménye, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját.
Ekkor még bizonyára a közlekedés még nem volt szabályozott. Ezért lehetett, hogy a konflisok az út jobb oldalán várakoznak ellenben az akkor még érvényben lévő "balra hajts" elvével... A konflisok mellett látható sínpár is említésre méltó. A sínek még (az éppen nem látszó, de 1866 óta közlekedő első) lóvasút sínei. Jelenlegi és régebbi nevei: 1918-tól Múzeum körút, 1915-től Mehmed szultán út, 1874-től Múzeum körút, A XVIII. -XIX. században Land Strasse (Országút) Cimkék 1880-as évek, Józsefváros, Klösz György, kockakő, Konflis, lópokróc, Lóvasút, Magyar Nemzeti Múzeum, Múzeum körút, Nemzeti múzeum, Palotanegyed, Pollack Mihály, Timpanon Forrás: (82309), Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet:,, fotó: Klösz György Ezúton kérjük tisztelt látogatóinkat, hogy amennyiben tovább kívánják adni a weboldalunkon/Facebook oldalunkon látható képeket és az ezekhez tartozó információkat a saját weboldalukon, vagy valamely Facebook oldalon, akkor azt az alábbi szöveg mellékelésével tegyék: "A képekhez tartozó információk a honlapról származnak. "
A mai állapot körülbelül 70 százalékos készültséget jelent. A befejezéshez milliárdok kellenének; ezek hiányában a múzeum ma is három épületben működik; a Ludovika mellett a Baross utcában és a Könyves Kálmán körúton. Az eddig elkészült múzeum bejárata a főépületet a lovardával összekötő épületnél található. Ez az elosztó tér jelent kaput a lovardában berendezett "Noé bárkája", valamint a főépület kiállítási terei felé, de lehetséges az átjárás az Orczy-kertbe is. Az új látogatótér első látványossága a bejárati tér fölé lógatott bálna csontváz; ha figyelmesen megnézzük, láthatjuk, hogy a koponyája megpörkölődött – ez az 1956-os tűzvész emléke. A kiállítóterek padlóit solnhofeni mészkővel burkolták. Az összes kiállítótér és raktár klimatizált. Ez a kiállítási tárgyak védelmét és egyben a látogatók kényelmét is szolgálja. Öt felvonóval is gazdagodott az épület, ezek özül a legérdekesebb a raktárak és a kiállítóterek kiszolgálására épült teherfelvonó, amelynek fedlapja a belső udvar bukolatával megegyező kővel burkolt, így szinte észrevétlenül elrejthető.