Állományuk 2005-ben 1500 egyedet számlált, és mindegyik attól a 31 lótól származik, melyek 1945-ben már fogságban éltek, és melyek nagyobb része az 1900 körül elfogott kb. 15 példánytól eredt. A londoni zoológusok és a mongol tudósok együttműködésére létrejött válalkozás eredményeként az állatkertben élő lovakat sikeresen visszatelepítették a mongol vadvilágba és 2005-re a szabadon élő egyedek száma elérte a 248-at. A Przewalski-ló A ló nevét az orosz tábornokról, Nikolai Przewalszkijról kapta(1839-1888), aki felfedező és természettudós is volt. A létezéséről szóló beszémolók alapjén sejtette, hogy él ez a faj és egy expedíció sorén meg is talélta, majd 188 1-ben írta Hagenbeck sok lovat fogott be 1900 körül, melyeket azutén állatkertekbe szállítottak. A feljegyzések szerint ezeknek az állatoknak kb. tizenkét-tizenöt leszármazottjától ered a mai populáció. A természetes populáció a ázadban kezdett csökkenni, míg a Mongóliában élő vad populáció az 1960-as években pusztult utolsó vad ménest 1967-ben látták, az utolsó egyedet pedig ezután indított expedíciók során már nem találtak egy lovat sem és több mint harminc évre a vadonból kihaltnak tekintették.
=) Lovaglolni csak az tud igazán aki nem erőből, hanem ésszel írányít. Igen jóhelyen já a lovasminden megtudhatsz mindent a lovakról. Elsősorban az alap tudnivalókról, lófajtákról, lovak gondozásáról, tartásáról, minden ami csak ló kívül van rá lehetőséged kipróbálni lovas játékokat, letölteni demó frissülő könyvajánlóval és lovas TV műsorokkal, amit napmintnap várjuk, mikor lesz valami nekünk való. Olvashatsz lovas idézeteket, verseket, értesülhetsz a legfrissebb lovas eseményekről, versenyekről, lovas rendezvényekrőgismerhetsz egy nagyszerű lovas klubbokat oldalon sok letölthető lovas animáció és számítógépes háttérképek is találhatógtudhatod, milyen is egy igazi lovas öltözéke, milyen szakágai vannak ennek a nagyszerű vezetőt is arról, hogy mekkora felelősséggel jár a lótartás, mik a teendők, lovakra mérgező növények gtudhatod aztis, hogy ki volt az eddigi leghíresebb, verhetetlen galoppló. Mindezt lovas tesztek, fejtörők színesítik merdd meg a lovakat! Ismerd meg ezeket a gyönyörű és nemes állatokat!
Ezekről a lovakról úgy tartották, hogy vért izzadnak. A kínaiak általában a legkeresettebb termékükért, a selyemért cserébe kapták a lovakat, ez lehet az oka, hogy a lónak és a selyemnek mind a mai napig ugyanaz a számláló szava. A lovak védelmező isteneként Mawang-ot ("a lovak fejedelme") tisztelték. Kultusza az ősi időkbe nyúlik vissza, és eredetileg egy csillagkép megtestesülésének tartották, aki eldönti a lovak sorsát. Mawang-ot tisztelték a katonák (lovasok) és a lótartó gazdák. Mawang-ot Mazu ("a lovak őse") néven is tisztelték. A templomokban háromarcú lényként ábrázolták. Születésnapján, a 6. holdhónap 23. napján áldozatot vittek, és a templomokban még színházi előadást is tartottak a tiszteletére. Az ókori mitológiában jelenik meg a nyolc híres paripa. Ezek a lovak Mu király (i. 10. század) lovai voltak: Veres Paripa, Sebeslábú Ráró, Fehér Hűséges, Kereketátlépő, Hegyek Fia, Hatalmas Sárga, Verestarka és Zöld Fül. Némelyik ló a nyolc közül úgy vágtázott, hogy lába nem érte a földet, mások a madárnál is sebesebben száguldottak, illetve egyetlen éjszaka tízezer mérföldet tettek meg, de az egyiknek még szárnya is nőtt, így repülni tudott.
A nyolc paripa a kínai költészet és piktúra egyik állandó és kedvelt témája. Képeken olykor látni, amint egy lóra egy majom kapaszkodik fel (ma shang feng hou) ábrázolnak, amelynek szimbolikus jelentése, hogy "nyomban (mashang) emelkedj (feng) grófi rangra (hou)". A régi Kína leghíresebb festőjének, aki mesterien festett lovakat az olasz jezsuita, Giuseppe Castiglione számított, aki a 18. század első felében három császár udavari festője is volt. A 20. században Xu Beihong-ot tartották a lófestés legnagyobb mesterének. A ló Kínában Kínában valószínűleg Kr. e 3000 és 2300 között háziasították a lovat. Ázsiában először Kínában húzott a ló harci szekeret (Kr. 1450 és 1050 között). A ló erejét legjobban kihasználó szügyhámot is valószínűleg Kínában találták fel a Hadakozó Államok korában (Kr. 475-221). A Han-dinasztia (Kr. 209-től a 8. századig) korának kocsiábrázolásain látható, hogy nehéz kocsit akár 6 személlyel is el tudott húzni Kínában egyetlen ló, míg másutt a világon könnyebb kocsit egy-két személlyel csak több ló bírt el.
A harcos arca, a marosszentgyörgyi hun leletnek az antropológiai arcrekonstrukciója. Rekonstruált hun lovas, jurta mellett A kiállítás következő szakasza a magyar honfoglalás korába enged bepillantást. Egy honfoglalás kori lovas temetkezés in situ bemutatása vitrin alatt (eredeti IX. századi lókoponyával és emberi csontvázzal). A vitrin két oldalán honfoglalás kori lószerszámok (zabla, kengyel) rekonstrukciói valamint egy csontfaragványokkal rendkívül mívesen díszített nyeregrekonstrukció látható, amely Nagy Sándor nyeregkészítő mester munkája. A kiállítás tárgyköre a modern korig ível, majd a lovassportok képes bemutatásával végződik. Bíró András Zsolt kijelentette, hogy a magyar lovasnemzet volt, és ha máltón mutatjuk be a mai kor emberének ezt a szép örökségünket, akkor a magyar lovasnemzet is marad. A hivatásos sportolókon kívül a hagyományőzöknek is fontos szerepe van abban, hogy a ló szeretetét, a "lovastudás" emlékét ápolják és átadják a felnövekvő generációknak. A tárlatot egy fényképsor keretezi, melyet Bácskai Fanni festőművész, ahal-teke lovakat ábrázoló, szép, realisztikus festményei zárnak.
A ló őse Meglehet, hihetetlenül hangzik, de a ma élő háziló legrégebbi, ismert őse a legkevésbé sem hasonlít ma élő utódjára: e kistermetű állat mellső lábán négy, hátsó lábán három ujj volt. Az Eohippus, a,, hajnalpír lova" körülbelül 50-60 millió évvel ezelőtt élt, az észak-amerikai kintinensen, de Európában és Ázsiában is előfordult egy hozzá nagyon hasonló ősló, a Hyracotherium. Az apró termetű őslovacska kezdetben az erdőkben élt, ahol puha lombbal és különféle növényekkel táplálkozott. Hosszú idő elteltével azonban alaposan megváltozott az éghajlat. Az erdők lassanként kiszáradtak. Helyüket fűvel borított sztyeppék, puszták vették át, melyekben alig volt fa. Csak az alkalmazkodóképes fajok maradhattak életben. A lovak őseinek elsősorban a kemény, pusztai fűhöz kellett hozzászokniuk. Az új tápláléktól megváltozott az egymást követő nemzedék fogazata. Próbára tette az állatokat az is, hogy a kietlen pusztában nem volt hol elbújniuk a ragadozók elől, így csak a lábukra hagyatkozhattak.
Éjszaka a ménes összegyűlik és kb. négy órát alszik. A kancák egymást ápolják, tisztogatják, gyakran állandó partnert választva ehhez a művelethez. A kancacsikók és méncsikók egyaránt elhagyják a szülőcsoportot, amikor elérik az ivarérett kort. Gyakran a domináns mén űzi el őket. A kancacsikók általában új ménest keresnek, melyhez csatlakozhatnak és amelyben ezt követően szaporodhatnak. A méncsikók általában összeállnak és egy vagy két évet kisebb hímcsapatokban töltenek el. Körülbelül 5 éves korukra a mének elhagyják a hímcsapatot és megpróbálnak szert tenni egy már létező ménesre, megküzdve a domináns ménnel, vagy elhajtanak egy vagy több kancát egy másik mén háreméből vagy a csatangoló fiatal kancacsikókat gyűjtik maguk köré. A Przewalski-lónak 66 kromoszómája van, a házi lónak pedig csak 64, ennek ellenére a Przewalski-ló és a házi ló keresztezhető, melyből 65 kromoszómájú termékeny csikók jönnek világra. Jelenleg nem eldöntött, hogy a Przewalski ló és a háziló egyazon fajhoz tartozik, vagy sem.