2021-10-04 23:29:22 - Fésűs Éva: Sündisznócska Tegnap korán esteledett Sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba Kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan Melenget a puha paplan. Jó puha a földi fészek Aludjatok kis tüskések! 15. nap srácok! :) : hunnofap. Hozzászólások Adrienn 2012-10-27 13:30:19 Úgy szerettem ezt a kis verset, amikor Lillus kiscsoportosan mondta.... :) Új hozzászólás Ahhoz, hogy új bejegyzést készíthess, előbb be kell jelentkezned a fórumon regisztrált felhasználóneveddel és jelszavaddal. Ha még nem regisztáltál, itt megteheted.
Szöveg Sündisznócska — vers Tegnap korán esteledett, Sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarba, Kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél szakadatlan, Melegít a puha paplan. Jó a meleg földi fészek, Aludjatok kis tüskések.
S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: - Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a tulipán így felelt: - A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: - Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk! A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt. - Menjünk a liliomhoz - mondta a fehér pillangó. Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték: - Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a liliom így felelt: - A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. Erre a fehér pillangó így felelt: - Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást. Sündisznócska - vers. A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Továbbvergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott.
Jó ebéd lesz. Gőzölög a diós rétes. Sarkadi Sándor: Sündisznócska sündisznócska ágyat vetett. Ágyat vetett az avarban, kicsinyeit betakarta. Fújhat a szél lankadatlan, melenget a moha paplan. Jó meleg a földi fészek, aludjatok kis tüskések. Zigány Árpád: Répa, retek, mogyoró Répa, retek, mogyoró, Mind a három, jaj de jó! Én a retket szeretem: Ha csípős is megeszem. A retek földben terem, Hogyha megnő, fölszedem, Hazaviszem, megmosom. Szépen meg is hámozom: Vajjal, sóval megeszem, Ami nem kell, elteszem. Lencsiovi - Fésűs Éva: A sündisznócska. Halász Judit: Bóbita Bóbita, Bóbita táncol, Körben az angyalok ülnek, Béka hadak fuvoláznak, Sáska hadak hegedülnek. Bóbita, Bóbita játszik, Szárnyat igéz a malacra, Ráül, ígér neki csókot, Röpteti és kikacagja. Bóbita, Bóbita épít, Hajnali ködfal a vára, Termeiben sok a vendég, Törpe király fia, lánya. Bóbita, Bóbita álmos, Elpihen őszi levélen, Két csiga őrzi az álmát, Szunnyad az ág sűrűjében. Gryllus Vilmos: Őszi falevél - Hova mész falevél? - Oda, hova visz a szél. - Honnan jössz falevél?
Gryllus Vilmos: Mókus - Mókus, mókus mit csinálsz? - Fenyőtobozt gyűjtök. A magokat megeszem, a tobozt meg elteszem, télen azzal fűtök. Versek, mondókák, dalok MESÉLŐ CSALÁDI NAPKÖZI OKTÓBER Ez a gomba, de megnőtt! Hordom majd, mint esernyőt! Künn az esőn nem ázok, gombám alá beállok. Vígan nézem az esőt, hordok gomba-esernyőt! Mentovics Éva: Gesztenye mondóka Rezzen a szélben a gesztenye ága, rozsdabarna ingét morcosan cibálja. Ha potyog a termés, vigyázz kicsit jobban, ha nem ugrasz félre, kobakodon koppan! Érett körte, sárguló... Érett körte, sárguló, A mogyoró kopogó. Mókuska is gyűjtögeti, Hosszú a tél, el kell tenni. Répa, retek mogyoró... Répa, retek mogyoró, korán reggel, ritkán, rikkant a rigó. Csanádi Imre: Levélsöprő Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél. Földre szökik, szemétnek, - aki éri, ráléphet. Sziszegő szél söpri -hajtja, hullongó hó betakarja. Galambosi László: Dió Azt fütyüli a rigó, Megérett már a dió. Le kell verni mind a fáról. Öregapó diót zsákol. Hív anyóka.