Hallottad mi történt? És akkor elővette a gyűrűt… olyan megható volt. Az egész stúdió őrjöngött. A minap munkába igyekezve a fenti beszélgetés ütötte meg a fülemet. Bár előszeretettel "hallgatok bele" mások életébe miközben együtt zötykölődünk a reggeli járaton, kivételesen nem szándékosan hegyeztem a fülem az információra. Egyszerűen adta magát a hír, hogy országunk egyik közszereplője élő adásban kérte meg a szerelme kezét – a lány pedig könnyek között mondott igent. A párbeszédből azt szűrtem le, hogy ez jó dolog. A boldogító nem | Nők Lapja. A Facebookon szembejövő kommentekből szintén. A bulvárlapok egyfajta igeként hirdették, mennyire megható, mennyire romantikus, mennyire szívből jövő gesztus volt ez a cselekedet. Ha megkérdeztem volna a játszótéri homokozóban várat építő kisfiút, biztos vagyok benne, hogy a maga kis nyelvén ő is azt gügyögte volna, hogy ez rendben van. De komolyan így lenne? Ez a 21. századi etalon? Már nem elég, hogy a közösségi oldalak miatt a magánélet a szó szoros értelmében eltűnőfélben van?
Ilyen egyszerű, bizony, csak figyelmesen el kell olvasni a kérdést. Benne van az öngól lehetősége.. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! A boldogító nem. Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
- Ugyan, szóra sem érdemes. - Megkérdezhetem hogy hívnak? - Persze. Gréta vagyok. És te? Miii? Gréta? De én azt hittem, hogy ő egy fiú... - Az én nevem B... Blanka. - Örülök, hogy megismertelek! - mondta kedvesen. Hasonló történetek Beküldte: Anonymous, 2004-05-02 00:00:00 Elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy a neve Laci, és hogy 21 éves. Nagyon megtetszett nekem, és úgy éreztem, hogy én is neki. Ahogy beszélgettünk, egyszer csak a keze a lábamon volt, és simogatott, nagyon jól esett, már akkor éreztem, hogy köztünk nem lehet csak egy kaland, ennél több kell nekünk... Beküldte: keco, 2004-05-29 00:00:00 De amikor megfordulok egész közel érzem a száját a számhoz, és érzem a forró leheletét, ami átjárja minden porcikámat. Mélyen a szemébe nézek. A boldogító new window. Ő viszonozza a tekintetem. Érzem, már teljesen hozzám bújt, és az ölelése egyre szorosabb. Szinte már fáj ez az ölelés, mikor hirtelen megcsókol, és eltűnik minden fájdalom, és minden ami csak körülöttünk létezik...
Hozzátenném, anélkül ítélkeznek, hogy bármit tudnának a pár előéletéről. Mint nő, és mint vérbeli romantikus lélek azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szerelem nagysága és a grandiózus lánykérés között semmilyen párhuzam nincs. Nem is lehet, hiszen a szerelem fokmérője nem az, hogy hány ember vesz minket körül, amikor megtörténik a csoda. A boldogító nem videa. Még csak nem is a meglepetés hordereje. Hanem maga a tény, hogy valaki annyira szeret bennünket, hogy az életét hozzánk akarja kötni. Jó lenne ezt az urakban is tudatosítani. Debreceni Andrea