Szüleim emlékére "> Anya Szül: 1934. okt. 18. Meghalt: 1987. jan 1. Apa Szül: 1929. szept. 24. Meghalt: 2001. jan. 30. " >
Lánczi H. Saci: Szüleim emlékére Akinek szüleit nem fedi sírhalom, nem tudja még, mi az igazi fájdalom, őriztek, vigyáztak életemben engem, amikor elmentek - értettem meg mindent, szeretettel, szigorral és sok-sok türelemmel terelgettek lassan a való életbe. Nem mindig szerettem a szigorúságot, nem tudtam, lesz ez még számomra is hasznos. Felnőttem, s szülőként kezdtem átérezni, ha fájdalmat okoztam, mennyire tud fájni. Ha újraírhatnám életemnek gyermekkorát, napról napra innám szüleim intő szavát, hallgatnám s fogadnám minden tanácsukat, csak még egyszer hallhatnám csengő hangjukat. Fognák a kezemet, s mutatnák az utat, temetői esti fényben mondom imáimat. Nem látom... nem látnak ők sem engemet, csillagok fényei közt élik életüket. Csak a bánat maradt, és csendes, hatalmas űr, ameddig lehet, szüleidet addig becsüld. Szüleim emlékére idézetek a szeretetről. Nem szólnak már hozzánk, nem simogat kezük, nem szidnak, nem dicsérnek, nincsenek már velünk, többé nem korhol már sem apád, sem anyád, nem ad tanácsot sem, ha szükséged lenne rá, magunkra maradtunk, nincsen már támaszunk, egy perc alatt felnőttünk, elmúlt gyermekkorunk.
Nagy Boldog Asszonyunk, a magyarok védőszentje pedig joggal várja el szerető türelme mellett, hogy az ő szellemiségében, azaz női minőségünk erejével tegyük a dolgunk! Erre hívunk minden magyar nőt, lányt, anyát, nagymamát, aki úgy érzi, valóban tenni akar! A helyzet felismerése megtörtént, hiszen látjuk, halljuk, tapasztaljuk nap, mint nap, mi zajlik a világban. Sokan vagyunk, és egyre többen leszünk mi nők, akik már érzik, hogy változtatni kell. Látván drága férjeink, fiaink tipródását és elkeseredését, megérett az idő arra, hogy nekünk nőknek kell megtenni az első lépéseket, hiszen mi fogjuk össze a családot. Szüleim emlékére idézetek képeslapra. Lépnünk és tennünk kell egymáshoz fordulva, egymás iránt bizalommal és szeretettel, az egónkat félretéve, és női minőségünket megőrizve. Eljött az ideje, hogy kiálljunk magunkért, az életünkért, a családunkért, a Hazánkért s a megmaradásáért! Tudjuk "ki kardot ránt, kard által vész el! " Mi viszont hisszük: a szeretet ereje megváltoztatja a világot! Nincsenek illúzióink, nem ájtatoskodásra, hanem kemény munkára hívunk titeket arra kérve, csak az maradjon, aki hisz a szeretetteljes, békés változásban, ezt felvállalja és van kitartása is hozzá.
Előhívni magából a nőt, az asszonyt, az anyai minőséget, aki a TELJES MINŐSÉGŰ NŐI értékeket képviseli. Ha befelé figyeltek, - és ha már sikerül lebontani magatokról a különböző hamis beidegződéseket, társadalmi és személyes elvárásokat, - akkor ráéreztek az ŐSI NŐI MINŐSÉGetek IZére. Átörökítitek azt a jelenbe, és a jelenlegi társadalom szintjének megfelelően próbáljátok beépíteni, megfelelően alkalmazni és továbbadni azt a tudást, amely bennetek gyökeredzik. A CSALÁD fogalma merőben új helyre kerül, és más fogalom társul hozzá. A NŐK, a saját helyükön maradva töltik be azt a szerepüket, ami évszázadok óta egy mély torzításon ment keresztül. Újra magukhoz veszik ősi jussukat, Nagyboldogasszonyukat megfelelő helyre állítják, - és az Ő vezetése által, egy ÚJ RENDET alkotnak meg, - amely magába foglalja mindazt, amit a CSALÁD, - a NŐ, - a FÉRFI, - és a GYERMEK jelent. Szüleim emlékére idézetek pinterest. Ha szívetekbe tekintetek, megérzitek mi az az ősi szerep és feladatkör, ami a NŐKre hárul. Nem siettetlek benneteket, - először bontsatok le minden korlátot, minden hamis beidegződést, s utána találjátok meg magatokban isteni Lényetek.