Ne menj tovább, barátom, kiálts rám, s fölkelek! Radnóti Miklós – Erőltetett menet Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, – de hisz lehet talán még! „Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!” - Kultúrpart. a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Menni csak menni, vándorolni, s ki tudja hol állsz meg, hol az út vége…. Talán ahol a vagon-sínek összeérnek? Csak menj országról országra, hazáról hazára, húzz cipőt ki tudja meddig húzhatod, mikor lesz a nyűtt cipőből…. le a cumót, aztán vedd fel újra, húzz cipőt ki tudja meddig húzhatod… Ez a sorsod? Nem, Soa, soha többé!!! "Válaszd hát az Életet, hogy élhess, te és utódaid is. " (5Mózes 30;19) Lágy "ember-massza" formálódik a Dohány utcai zsinagógánál, lassan tömeggé avanzsálódik, van itt sovány, kövér, alacsony, magas, tinik, öregek, zsidó, roma s japán turisták is. Külföldi s magyar most nem számít. Sem a bőrszín sem a felszín. Van itt tipegő gyermeklábbeli, edzőcipő, rendőrbakancs, Tv-operatőr-riporter surranó, tornacipő, filigrán topánka s drága csizma csak most egy nincs - a nyúlcipő. Hál' Istennek már nem. Kiálts rám! S fölkelek! - eMAG.hu. Csak egy cél van egy irányba, ugyanarra, ugyanazért. Menetelni. Ez az Élet menete. Egy cél vezérel most minden jóérzésű embert - emlékezni a múltra, hogy emlékezhessünk a jövőre.
És rázza fejét s fordul, szarván a sûrû, repedõ levegõvel és dobbantása nyomán gyötrött fû s föld fröccsen a rémült legelõn szét. S úgy élek mostan is, mint a bika, de mint bika, aki megtorpan a tücskös rét közepén és fölszagol a levegõbe. Érzi, hogy hegyi erdõkön az õzbak megáll; fülel és elpattan a széllel, mely farkascsorda szagát hozza sziszegve, – fölszagol s nem menekül, mint menekülnek az õzek; elgondolja, ha megjön az óra, küzd és elesik s csontjait széthordja a tájon a horda – és lassan, szomorún bõg a kövér levegõben. Így küzdök én is és így esem el majd, s okulásul késõ koroknak, csontjaim õrzi a táj. Kottagyűjtemény. (1933) Erőltetett menet Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Miskolc. Mozdonyfütty. Állomás. Vagy már Szatmár? Az Ujmajor? Anyám teknő fölé hajol. Sziszeg a tűz, kél a kalács. És künn a csat-csat-csattogás. Én ifju-szép-özvegy anyám, hajolj fölém, mint hajdanán... Mint hajdanán? mint most! ma! itt! Űzzük el végre álmaink! Álmaink és halálaink! Hol vagy cipő s te foltos ing? korán kel az inasgyerek. -- Gyár kürtje. Szénásszekerek. Meglát, utánam fut, csobog fűzfáival a Homoród, s mintha gyümölcsük nyújtanák, jönnek elém a szilvafák. Kertek. Vagongyár. Rét. Malom. Behunyt szemekkel is tudom. És mégis, mégis megvakit, hogy téged nem talállak itt! Hogy nem oszthattam meg veled e tájat, mintha két gyerek felizne zsíroskenyeret -- egy harapás nekem... neked... Mintha ott... akkor... két gyerek -- De csak a kín, a nem lehet! a soha-sehol-nem-lelek- terád-már! kínja sistereg. Kínomból villám sistereg, fölperzsel lombot és füvet, s az üszkös, holt füvek alatt a Homoród is kiapad. És már csak a por füstölög az elhamvadt vidék fölött, csak por, csak füst, csak pernye száll.
Lengyelországban 1996 óta már évente rendezik, bár előtte két évenként már létezett. Április 16-a a Holokauszt magyar áldozataira való emlékezés napja, de már jóval több. Nem csak a "menet" napja, hanem tiltakozás minden antiszemitizmus, kirekesztés, uszítás, gyűlölet ellen. Ezt a rendezvényt 2002 óta tartják meg Magyarországon. A fáklyás felvonulást és emlékezést mindig április 16-án tartják, ugyanis 1944-ben ekkor kezdődött a magyarországi zsidóság gettókba telepítése. A felvonulásokon zsidókra, romákra, másságukért üldözöttekre, ellenállókra és azokra is emlékeznek, akik bátran szembeszállva a fasisztákkal és a nyilasokkal, mentették az üldözötteket. Az Élet Menete Alapítvány 20 éve alakult nemzetközi szervezet, amely jelenleg 53 tagországot számlál. Kanadától, Nyugat- és Kelet-európán át Törökország, s Izrael egy emberként m-e-n-e-t-e-l ma. A szervezet nagy hangsúlyt fektet a "Soha Többé" jelszó mögé felsorakozott fiatalok oktatására, a következő generációk "jóindulatú" figyelemfelhívására, figyelmeztetésére.