Akinek minden kicsi titkom és félelmem megsúghattam! Hol lehetne ilyen mackót találni felnőtt nőknek is? Mona A réten sétálok lassan elmerengve. Az enyhe szellő simogat az alkonyati csendbe A nap rég eltűnt a kis nyárfás mögött. A csendes félhomályba, nótájával vigasztal engemet egy tücsök. A hold mosolyogva járja útját a kis falum felett. A ragyogó csillagok hullajtanak rám egy könnycseppet, majd hazáig kísérnek. Megállok a vadvirágos réten. Pontosan ott ahol megcsókoltál nem is olyan régen. Rád gondolok, közben a csillagokat nézem. Előveszem zsebkendőmet, s letörlöm arcomról a könnyem. Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az ívem adtam kezedbe, s te elvitted a boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én hagytál szótlanul, egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy tudom merre jársz, mit csinálsz, de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Hiányzol apa idézetek fiuknak. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra, hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne.
Én is mással vagyok. De a szívem egy darabja még össze van törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot elvitted magaddal, és örökké nálad lesz. Már csak a hiányát érzem. A hiányod, mert örökké hiányázni fogsz. És bár már nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek, jobban mint egy barátot, és azt hiszem, ez már nem fog változni. Hiányzol apa idézetek. Amikor eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át sírdogálok, az emlékekre gondolva. Eszembe jut egy illat, egy tekintet, érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok, helyek, filmek, amikről csak te jutsz eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál az első szerelmem, de az első szerelem mindig véget ér. Lehet nem kellett volna véget érnie, de mégse adtam utolsó esélyt, és talán ennek így kellett lennie. Boldog tudok már lenni, mert tudom, hogy te az vagy, valahol máshol, valaki mással, de boldog vagy, ezért én is. Nincs adat!
Nem Te voltál... Aztán nehéz levegőt venni. De jó volna, ha itt lennél! Ez egy háború, ami egész életre szól. Az érzékek, és az ösztönök háborúja. Kérdés, melyikünk bírja tovább. Az erőm véges, de talán kibírom, küzdök tovább a reggelekkel, a napsugarakkal, az esővel, a széllel, a csillagokkal, a lépteimmel és hirtelen mérhetetlen nyugalom száll rám. A reggelek téged is megtaláyanaz a Nap süti a Te arcodat is... ugyanazok az esőfelhők áztatnak... ugyanazt a levegőt szívjuk be nap, mint nap... ugyanaz a szél borzolja a Te hajadat... csillagaim neked is ugyanúgy ragyognak... lépteim ugyanazt a földet tapossák, amin te haladsz. Így már nem is olyan nehéz. Nem is vagy oly távol. Már nem is hiányzol. Mikor hátat fordítottál nekem, abban a pillanatban összeszorúlt a szívem, senki más nem érdekel nálad jobban, erre rájöttem azon nyomban! Körösparton sétáltam, teli holdat láttam, észrevettem benne az arcod, éreztem ajkamon a csókod., Az Álom lehetőség, hogy ott legyek veled! Elmentél, már rég elmentél, mostmár mással vagy.
Noha a távollévő vagy érzelmileg távoli apák ellen tett vádjaik általában a társadalmat hivatottak segíteni, ugyanakkor olyan hazugságra épülnek, amelyet az evolúció nemzedékről nemzedékre cáfol. Az apák gyakran mentek háborúba vagy a Savannah hosszú vadászatába, vagy egy másik faluba vagy városba dolgozni. De a férfiasságot és az apaságot csak az elmúlt évtizedben tették teljessé. - Michael Gurian A szív azt gondolhatja, hogy jobban tud, az érzékszervek tudják, hogy a távollét kitörli az embereket. Tényleg nincsenek hiányzó barátaink. - Elizabeth Bowen Az afroamerikai közösség gyermekeinek több mint 72 százaléka házasságon kívül született. Ez azt jelenti, hogy nincsenek apák. - Don Lemon Nincs rosszabb, mint egy férfi, aki mindenki számára minden lehet. Kivéve egy apát a saját gyermekükhöz. - Ismeretlen Levél az apának, aki nem tudja, milyen fantasztikus vagyok. - Ismeretlen Ha apád nincs, hinned kell önmagadban. - Ismeretlen Csak arra emlékezz, amikor figyelmen kívül hagyod, megtanítod, hogy nélküled éljen.
- Ismeretlen
Idézet beágyazása weboldalára » « Első oldal 1... of 11 Alig van úgy, hogy ne téged látnálak magam előtt. Néha csak a szemedet vagy a mosolyodat, meg ahogy jársz, a rugalmasságodat, a mozdulataid ívét, a lépteid simaságát, vagy ahogy a ruháid esnek a melleiden, és majd beleőrülök, amikor visszagondolok rá, hogy milyen volt tartani téged a karjaimban, hogy milyen volt simogatni a derekadat, vagy milyen volt egyszerűen csak babrálni kicsit a hajaddal. Nekem is ugyanúgy hiányzik. Olyasmi ez kicsit, mint a szomjúság, amikor már a puszta emléke is kedvessé válik bennünk a víznek. Érezzük a hűvösét, halljuk a csörgedezését? Mindent elsöprő vágy, viharokkal dacoló szerelem! Kérdem én találkozott már valaki vele? Mert nekem jutott belőle egy másodpercnyi, de ezek a szerelmek amennyire hevesek olyan gyorsan ki is alszanak! Jobban érdekelne egy olyan langyos nyári zápor ami lehűti őrült énemet és kicsit átölel fázós éjszakákon. Nem a tomboló vágy hiányzik, inkább a gyermekkorból ölelő meleg és puha plüss mackó aminek ölelésében még az ágy lábánál kószáló szörnyek is elmenekültek!