Történelmi kalandfilm-sorozatot forgat Rudolf Péter 2013. július 11. 19:19 Írta: Hatrészes történelmi kalandfilm-sorozatot rendez Rudolf Péter színművész Fehér Béla Kossuthkifli című regényéből. A forgatás júliusban kezdődött és októberben fejeződik be, a közmédia várhatóan jövő év őszén kezdi vetíteni az alkotást. Rudolf Péter A forgatás egyik fontos helyszínén, a szentendrei Skanzenben tartott csütörtöki sajtótájékoztatón Rudolf Péter kiemelte: az Üvegtigris után évek óta várta, hogy rátaláljon arra a témára, amelyről úgy érzi, feltétlenül meg kell csinálnia, ez most megvalósulhat. Mint fogalmazott, a regény zseniális, a feladat pedig az, hogy megfeleljenek a regénynek. Az 1848–49-es szabadságharc idején – 1849 májusában – játszódó Fehér Béla-regényről elmondta, hogy a mű ugyanazt a plebejus indulatot, humort és lírát festi föl, amelyhez "szeretnék én is alkalmazkodni (…), ugyanarról a domboldalról nézem a világot, mint a szerző". A művet jellemezve hozzátette: alapvetően kalandregény, de mint a hagyma, újabb és újabb rétegek bukkannak elő, egyszerre Jókai-paródia, kísérteteket felvonultató történet, "értelmiségi Gyalog-galopp" János vitézzel, miközben "rólunk szól, de nem erőltetve.
Tartalom: Dani (Rudolf Péter) átlagos budapesti tizenéves a Garai utcából, akinek szerelme 1956 telén családjával együtt disszidál. Dani gondolkodás nélkül a szép Mariann után siet Ausztria felé, az egyik házban lakó fiú, Gyuri társaságában. Disszidensekkel és besúgókkal zsúfolásig tömött vonatuk nemsokára meg is érkezik a határ menti szállodához, ahol a menekülőknek be kell várni vezetőjüket. A szállodában várakozással töltött órák drámai hangulatban telnek. Mindenki számára eljött az utolsó lehetőség, hogy végiggondolja, megy-e vagy marad, hol és kivel éli le életét, s akar-e élni egyáltalán. A döntés csöppet sem könnyű, mert a történelem viharában szinte senkinek sem sikerül talpon maradnia, akármelyik oldalon is áll. Ráadásul az idősebbek éppoly tanácstalanul néznek a jövő elébe, mint a fiatalok. A magyar változat szinkron: igen felirat: igen Játékidő 95 perc Megjelenés dátuma 2007. október 31. Hangsávok magyar Oldal frissítés: 2022. ápr. 06.
Rudolf Péter született: 1959. 10. 15. "Ha mi árnyak nem... " 91 látogató kedvencei között szerepel. Neked is kedvenced? Akkor jelöld meg te is! Jelentkezz be / regisztrálj az oldalra! 166 látogató jelölte meg, hogy felismeri a hangját. 162 biztosan és 4 csak alkalmanként. Ha felismered a hangját, akkor jelöld meg te is! Ha hivatkozni szeretnél valahol erre az adatlapra, akkor ezt a linket használd: figyelmeztetés Felhívjuk figyelmedet, hogy az itteni értékek mindig az adatbázis aktuális állapota alapján adódnak, s mivel a szereplő filmek nem képezik az összes szinkronizált film reprezentatív mintáját, ezek a statisztikák nem feltétlenül tükrözik a valós viszonyokat – ahogy bővül az adatbázis, úgy közelítik majd ezen értékek a valódiakat.
Dánielnek így hamar elege lesz a lány szüleiből (Garas Dezső és Törőcsik Mari), Angelinek pedig a Rákosiék által börtönbe vágott exávós apja (Bodrogi Gyula) makacsságából, és minden addiginál komolyabban merül fel a kérdés: menni vagy maradni? Szamárköhögés (1987) Gárdos Péter filmje már közvetlenül az októberi események idejére vitte vissza a közönséget – igaz, ekkor még csak háttérként jelenhetett meg az éppen dúló forradalom. Ennek megfelelően szinte az egész film négy fal között játszódik: a gyerekek örülnek, hogy nem kell iskolába menni, apa egy munkahelyi incidens után tér haza, de közben anya el akarja hagyni a családot. A mama kenyerét pedig golyók lyukasztották át. Talán a Szamárköhögés mutatja meg legjobban, hogy '56 ugyan egy társadalmat megváltoztató történelmi esemény volt, de azt személyes szinten is meg kellett élni. Szerencsére Gárdos rendelkezésére állt a tökéletes színészgárda: többek közt Garas Dezső, Törőcsik Mari, Hernádi Judit, Eperjes Károly, Reviczky Gábor vagy Rudolf Péter.
És amit a szintén hibátlan gyerekszínészekkel együtt két percben összehoznak az amerikai rokonok hallatára ("Gizi néni, mondd, hogy harminchárom"), az egyszerűen a világ legjobb telefonálós jelenete. Eldorádó (1988) Bereményi Géza rengeteg mindenről emlékezetes marad majd a távoli jövőben is, de talán legkevésbé a rendezései lesznek fontos állomások. Azért a korai Eperjes-trilógiája (A tanítványok, Eldorádó, A turné) még mindig üt. Közülük is az Eldorádó emelkedik ki leginkább, mint Filmszemle-fődíjas, rendezői Európa Filmdíjas alkotás. Ebben nagyapjának állított emléket, aki Monori Sándor főhőshöz (Eperjes) hasonlóan a piac királya volt, aki a három felvonásra osztott film első harmadában, 1945-ben még simán tartja magát alapelvéhez: akinek aranya van, bármit elérhet – ha kell, azt is, hogy lánya férje örökre eltűnjön. Aztán jön 1950, Rákosiék. A piac haldoklik, Monori valósága kezd darabokra hullani – diftériás unokáját menthetetlennek gondolják, az orvosok is elhajtják, mire Sanyi bácsi elővesz egy rúd aranyat, és azt mondja: "Ez az, ami ember és ember között különbséget tesz".