Mártélyi Tájvédelmi Körzet Mártélyi rónaság Ország Magyarország Elhelyezkedése Csongrád-Csanád megye Terület 22, 32 km² Alapítás ideje 1971 Pozíció Magyarország térképén é. sz. 46° 26′ 36″, k. h. 20° 12′ 43″ Koordináták: é. 20° 12′ 43″ A Mártélyi Tájvédelmi Körzet területe 2 232 hektár. A Tájvédelmi körzet a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik. Mártélyi Tájvédelmi Körzet. Fekvése A tájvédelmi körzet Hódmezővásárhellyel egy vonalban, a Tisza bal partján található. A mártélyi táj a Tisza déli szakaszának talán legszebb vidéke: holtágak, morotvák, nedves rétek, rekettyések, mocsaras, tocsogós területek találhatóak itt a folyó kiszélesedő árterén. A Tisza és a gátak között elterülő hullámtér a Tisza szabályozása során, a 19. század végén alakult ki. A munkálatok során kubikgödrök sokaságából termelték ki a szükséges földet, s ennek nyomán ártéri táj alakult ki. Jellemzői A folyamszabályozáskor kialakult táj 1971 óta védett, szerepel a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek jegyzékében, valamint 1979 -ben a tájvédelmi körzet felkerült a Ramsari Egyezmény listájára.
Bodnár kert A Bodnár Bertalan (a jobb oldali képen) Természet- és Környezetvédelmi Oktatóközpont 2003-ban épült a Mártélyi Tájvédelmi Körzet 1971. óta védett, 2232 hektáros területén. A terület 1979. óta szerepel a "Ramsari jegyzékben", mint nemzetközi jelentőségű vízi vadvédelmi terület. A védettséget a hullámtéri táj botanikai és zoológiai értékei, valamint a sajátos alföldi látnivalók indokolták. Az intézmény ünnepélyes megnyitójára 2004. szeptember 16- án "Az Ózon Világnapján" egy névadó és nyílt nap keretében került sor. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlése 2004. szeptember 2 -án döntött az intézmény névadójáról, s határozatában Bodnár Bertalan nevét fogadta el. Az oktatóközpont távol a világ zajától, a vízparton, csodálatos természeti környezetben található. Kiválóan alkalmas erdei iskolák oktatási céljaira, előadások, foglalkozások megtartására. Mártély üdülőterület – Hódmezővásárhelyi Működtető és Szolgáltató Nonprofit Zrt.. Ajánljuk továbbá cégek továbbképzéseinek, meetingjeinek, tréningjeinek helyszínéül. Elhelyezkedés A Hódmezővásárhelytől 6 km-re fekvő Mártély a Holt-Tiszaág egyik legrégebbi halászfalva, mely szépségével és hangulatosságával művészek sorát ihlette meg.
Nyáron, az ívás után a kubikokban rekedt halivadékok tömege messze környékről vonzza a gémtelepek éhes lakóit. Augusztus végének egyik csodája a fekete gólyák vonulása. Sokszor fehér gólyákkal, kócsag és kanalasgém csapatokkal együtt keresgélnek a mocsarakban halak, a réteken pockok, egerek sáskák után. A hullámtér áradások alatt és után, valamint a környék halastavainak befagyását követően a Dél-Alföld egyik legjelentősebb madárgyülekező helye. Esetenként akár húszezer vízi madár is látható a vízborította hullámtéren vagy a Tiszán. Az emlősök közül 40 faj előfordulása bizonyított, melyekből a vidra, a vadmacska és a denevérek jelenléte a legfontosabb. Ez utóbbiak a gazdag rovarvilág és az öreg odvas fák miatt jó otthonra találnak a területen. A mártélyi Holt-Tisza jelentős nyaraló és kirándulóhely, ahol a tanösvényeken sok természeti látnivaló jól megfigyelhető. 🕗 opening times, Magyarország, contacts. Magyarország. A képzőművészeknek is kedvelt alkotóhelye. Mártély környéke történelmi emlékekben is gazdag. Nemcsak a Tisza szabályozás "szabadtéri múzeuma", de újkőkori, bronzkori, szarmata, avar és a honfoglalás idejéből feltárt régészeti lelőhelyek is sorjáznak egymás fölött-mellett a védett területen.
A Körtvélyes-sziget, a Körtvélyesi-morotva, a védtöltés melletti úgynevezett sorozatkubikok, a Solti-lapos és a Barci-rét a tájvédelmi körzet legértékesebb része, ahol a turisztikai célú látogatás nemkívánatos. Az árvizek levonulása után hónapokig járhatatlan az itteni hullámtér, s a természetvédelmi korlátozásokon kívül a szúnyogok hada is "védi" a tájat. A védett terület déli határa az egykori Atkai-révhez vezető régi Szegedi út hullámtéri szakasza. A tájvédelmi körzet kevés védett növényfaj otthona, hiszen az árvíz alatt a 2–4 méteres vízborítást lassú kiszáradás követi, majd nemritkán jeges árral köszönt be az újév. Ez a szélsőséges állapot nem kedvező a védett botanikai értékeknek. A táj 60%-át természetes, de főleg telepített facsoportok, erdők borítják. A 80-100 éves nyárasok, füzesek a vízszabályozások korából valók. Az árvízvédelmi töltésekkel párhuzamosan futó öreg fűz-nyár galériaerdők látszatra természetszerűnek hatnak, de azokat zömmel a töltések megépítése után telepítették.
A tájvédelmi körzet növénytakarójára jellemző az ecsetpázsitos mocsárrét, a holtágakban tömeges állományokat alkotó sulyom, a békatutaj, rucaöröm, a különböző békaszőlők, a vízidara, s egy viszonylag ritka békalencseféle. A botolófűz, szürke- és fehérnyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott előforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek. védett növényfajok rence (Utricularia vulgaris) rucaöröm (Salvinia natans) sulyom (Trapa natans) vízidara (Wolffia arrhiza) A védett halfajok A területen igen gazdag a halfauna is. Eddig 36 halfaj előfordulása bizonyított. sima- és a vágótok (Acipenser nudiventris, A. güldenstaedti colchicus) lápi póc (Umbra krameri) vágó csík (Cobitis taenia) réti csík (Misgurnis fossilis) bucó (Zingel streber) védett madárfajok Eddig összesen 254 madárfaj jelenlétét sikerült kimutatni a területről, melyből 112 faj költött is. fülemüle (Luscinia megarhynchos), zöldike (Carduelis chloris) barátposzáta (Sylvia articapilla) fekete rigó (Turdus merula) macskabagoly (Strix aluco) rétisas (Haliaetus albicilla) barna kánya (Milvus migrans) fekete gólya (Ciconia nigra) nagy kócsag (Egretta alba) kanalasgém (Platalea leucorodia) szürke gém (Ardea cinerea) kis kócsag (Egretta garzetta) bakcsó (Nycticorax nycticorax).
A botolófűz, szürke- és fehérnyár elegyes erdők a magasabb fekvésű helyeken itt-ott előforduló kocsányos tölgyek mesterségesen alakított tájra emlékeztetnek. Az elmocsarasodó holtágakban, kubikgödrökben rendkívül sok védett növény található meg. Többek között itt virágzik a rence (Utricularia vulgaris), a rucaöröm (Salvinia natans), a sulyom (Trapa natans) és a vízidara (Wolffia arrhiza. ) A vízben igen gazdag a védett halfauna is. Eddig 36 halfaj előfordulása bizonyított, melyek közül a sima- és a vágótok (Acipenser nudiventris, A. güldenstaedti colchicus), a lápi póc (Umbra krameri), a vágó csík (Cobitis taenia), a lápos vizekből ismert réti csík (Misgurnis fossilis), a magyar- és német bucó (Zingel zingel, Z. streber) érdemel külön is említést. Természetesen a horgászok számára nem ezek a védett és ritka fajok jelentik a vonzerőt, hanem a méretes pontyok, csukák, süllők és a hatalmas lesőharcsák. A halak és a vízi rovarok mellett a hüllők és kétéltűek jelentik a fő élelemforrást azoknak a madártömegeknek, amelyek miatt a 1979-ben a tájvédelmi körzet felkerült a Ramsari Egyezmény listájára.