Később ismét rák kezelésére alkalmazták. Ernst T. Krebs vitaminnak nyilvánította abban a reményben, hogy élelmiszer-kiegészítővé nyilvánítva nem vonatkoznak rá a gyógyszerforgalmazási törvények. Rák ellen hatástalan [ szerkesztés] A szerrel állatkísérleteket végeztek, és kevés bizonyítékot találtak a rákellenes hatásra. Ellenőrzött körülmények közötti emberen végzett klinikai kísérlet nem volt. [3] A legnagyobb betegszámú vizsgálatot 1982-ben 175 betegen végezték. A kísérlet dokumentációja hiányos, ezért nem minősül ellenőrzöttnek. A betegek 21 napon át injekcióban, azután szájon át kapták az amigdalint vitaminokkal, enzimekkel és diétás előírásokkal. A kezelés végére a betegek felének nőtt a daganata. Néhányan a közérzetük javulásáról számoltak be, ez azonban a kezelés után megszűnt. Hét hónappal a kezelés befejezése után valamennyi betegnek nagyobb volt a daganata, mint a kezelés megkezdése előtt. [4] Több vizsgálat sem tudta bizonyítani a rák elleni hatását, ezért először nem fogadták el élelmiszer-kiegészítőnek, [5] majd az USA élelmiszer- és gyógyszerminisztériuma [6] 1980-ban rák ellen hatástalannak nyilvánította, sőt, börtönnel fenyegeti azokat, akik rák elleni szerként forgalmazzák ("Erősen mérgező, és semmiféle rák elleni hatást nem mutat.
Súlyosabb esetben látás- és halláskárosodás, görcsök vagy bénulás alakultak ki náluk. A kezelés abbahagyásával szerencsére a mellékhatások elmúltak. Azok a betegek, akik vénásan kapták a szert, kevesebb mellékhatásról panaszkodtak, mint azok, akik szájon át vették be. Kiderült, hogy ha beta-glucosidase tartalmú növénnyel együtt jut a szervezetbe cianiddá alakul és akár halálos mérgezést is okozhat. A tudományos irodalomban az amigdalin kezeléssel összefüggésben minimum négy cianidmérgezés okozta halálesetet közöltek, két gyermekét egy emlőrákos nőét és egy 17 éves lányét. A Mayo klinikán történt vizsgálatot követően a laetrilt az USA-ból kitiltották. (WEBBeteg - Dr. D., főorvos (belgyógyász, klinikai onkológus, klinikai farmakológus) Hozzászólások (34) Cikkajánló Bélflóra Ha egyensúlya felborul, alkalmazzunk pro- és pre- vagy szinbiotikumokat. Kábító fájdalomcsillapító... A kábító fájdalomcsillapító tapaszok felírása csak akkor javasolt, ha már másféle módon nem tudjuk csillapítani a beteg fájdalmát.
Ez utóbbira az jellemző, hogy béta-glükozidáz enzimek hatására cukormolekulára, benzaldehidre és hidrogén-cianidra bomlanak. A hidrogén-cianid, mely több krimi főszereplője, az egyik legismertebb méreg. Az amigdalint más néven B17 vitaminnak is hívják, ez azonban helytelen elnevezés, mivel az amigdalin nem vitamin. A B17 "vitamin" története Az amigdalint eredetileg egy francia kémikus izolálta 1830-ban. 1892-től Németországban megkísérelték daganatellenes gyógyszerként használni, de elvetették, mivel hatástalannak és mérgezőnek találták. 1920-ban Ernest Krebs whisky ízesítés céljából kísérletezett vele, 1952-ben fia Dr. Ernest Krebs tisztított formáját laetrilnek nevezte el és az 1950-es évektől daganatos betegeket kezelt vele. Mindeközben tudósok több mint 20 állati és emberi daganat modellen vizsgálták önmagában és egyéb anyagokkal kombinálva, de nem sikerült igazolni, hogy bármely daganatban hatásos lenne. Ennek ellenére a kiváló marketingnek köszönhetően egyre több daganatos beteg kezdte el használni.
Hazánkban és számos más országban sem engedélyezett Magyarországon az OGYI (Országos Gyógyszerészeti Intézet) nem engedélyezi a készítményt sem gyógyszerként, sem gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményként, ennek ellenére könnyen hozzá lehet jutni tabletta és vénás készítmény formájában. Krebs eleinte azt állította, hogy az általa használt szer gyógyítja a rákot, később azt úgy módosította, hogy "féken tarja", majd miután elnevezte B17 vitaminnak, azt állította, hogy elsősorban a rák megelőzésére alkalmas. Közben a Californiai Orvostársasághoz több kérdés is érkezett az amigdalinról, akik megkeresték Dr. Krebst, hogy adatokat kérjenek tőle a kezelésekkel kapcsolatban. Kiderült, hogy sem állatokon, sem embereken klinikai vizsgálat nem történt. Dr. Krebs sikeres daganatgyógyítási történetekről mesélt a bizottságnak, ezeket azonban semmilyen forrásból nem sikerült megerősíteni. A bizottság hozzájutott egy kevés laetrilhez, ám az ezekkel végzett állatkísérletek nem igazolták a szer daganatellenes hatását.
[1] [2] Korábban B 17 - vitaminnak is nevezték, és laetril ill. laetrile néven is forgalmazták mint rák elleni természetgyógyász szert. Magyarországon is lehet találkozni vele még ma is, pedig hatásossága több mint kétséges (lásd alább). Reakciók [ szerkesztés] Kénsav vagy az emulzin nevű enzim hatására benzaldehidre, hidrogén-cianidra és szőlőcukorra bomlik. A keserűmandula magjában található emulzin, ezért a mag összetörésekor szabad cianid is felszabadul. Sósav hatására mandulasavra, ammóniára és szőlőcukorra (D-glükózra) bomlik. Előállítás [ szerkesztés] A mandula vagy sárgabarack magját etanollal főzik, majd párolják. Az oldathoz étert adva az anyag apró fehér csapadék formájában válik ki. Története [ szerkesztés] Már 1830-ban izolálta Friedrich Wöhler és Justus von Liebig. 1845-ben Oroszországban, majd az 1920-as években az Egyesült Államokban rák ellen használták, de túl mérgezőnek találták. Az 1950-es években egy állítólag nem mérgező szintetikus alakját szabadalmaztatták mint hús tartósítószert.
Amigdalin IUPAC -név [(6- O -β- D -glükopiranozil-β- D -glükopiranozil)oxi](fenil)acetonitril Kémiai azonosítók CAS-szám 29883-15-6 PubChem 34751 ChemSpider 570897 EINECS-szám 249-925-3 MeSH Amygdalin SMILES O[C@@H]3[C@@H](O)[C@H](O)[C@@H](CO)O[C@H]3OC[C@H]2O[C@@H](OC(C#N)c1ccccc1)[C@H](O)[C@@H](O)[C@@H]2O StdInChIKey XUCIJNAGGSZNQT-JHSLDZJXSA-N ChEMBL 461727 Kémiai és fizikai tulajdonságok Kémiai képlet C 20 H 27 NO 11 Moláris tömeg 457. 429 Megjelenés fehér por Sűrűség 1, 59 g/cm³ Olvadáspont 223-226 °C Forráspont 743, 3 °C Oldhatóság (vízben) 83 g/L Veszélyek Főbb veszélyek Xn R mondatok R22 Lobbanáspont 403, 3 °C Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az amigdalin fehér színű por. Vízben és alkoholban jól, éterben alig oldódik. A természetben is megtalálható ciántartalmú glikozid. Először a mandula (Prunus dulcis) magjából állították elő (amigdalé, ἀμυγδάλη görögül mandulát jelent), de megtalálható a sárgabarack, feketecseresznye, birs és sok más növény magjában és levelében.
"). Az Országos Gyógyszerészeti Intézet véleménye az amerikaival teljesen egybevág. [7] Mindezek ellenére sarlatánok jelenleg is alkalmazzák [8] Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Természetgyógyász Magazin Dr. Kónya Judit: A B17-vitamin: csodaszer vagy méreganyag? Bokor József (szerk. ). amigdalin, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998. ISBN 963 85923 2 X The Rise and Fall of Laetrile Fordítás [ szerkesztés] Ez a szócikk részben vagy egészben az Amygdalin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.