Nagy László – Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer s csuda szépet láttam bóbitás nádon nádi veréb fészket sás bokor alján kis vízicsibéket. Vad ruca moccant topogott a vízre barna liléit vízi útra vitte senki se látta csak magam csodáltam ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel s hazaindultam nádi hegedűvel. Nagy László – Balatonparton - Divatikon.hu. Köszönjük, hogy elolvastad Nagy László versét! Mi a véleményed a Balatonparton költeményről? Írd meg kommentbe! The post Nagy László – Balatonparton appeared first on. Hirdetés
Hozza a pogácsát, még sértetlenül! Leteszi, otthagyja, szinte menekül. Nevetésbe tört ki most a társaság, még Kati is, ő is fogta a hasát. Mert megtudta ebből, akit érdekel, hogy az a pogácsa – kutyának se kell.
Örök. Radnóti Miklós: Július Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség ül a fényesarcu fák felett. Zelk Zoltán: Vakáció Hova menjünk, milyen tájra? Hegyre talán, vagy pusztára? Folyópartra, vagy erdőre? Faluszéli zöld mezőre? Lepkét fogjunk, vagy horgásszunk? Vagy mégiscsak hegyet másszunk? Akár erdő akár folyó, Gyönyörű a vakáció! Weöres Sándor: Kánikula Szikrázó az égbolt aranyfüst a lég, eltörpül láng-űrben a tarka vidék. Olvadtan a tarló hullámzik, remeg, domb fölött utaznak izzó gyöngyszemek. Ragyogó kékségen sötét pihe-szál: óriás magányban egy pacsirta száll. Nagy lászló balatonparton elemzés. Balogh József: Nyár Nyár kacsint be az ablakon egy tikkadtságos hajnalon, fénye a redőnyt törve át magával füröszt hűs szobát. Paplant ébreszt és takarót, lajháros-lusta ágylakót, tarisznyájában új virág, – nem kap a szirma hőgutát -, s van benne friss vakáció, egy tópartra szánt rádió, fecskék cikázó röpte száz, veríték-lázas kerti ház… A dinnye tőle cukrosul, nevet a Nap rá huncutul, izzad az erdő, fű, a rét, patak párolog, és az ég szinte önmagát fényli szét.
[Total: 0 Average: 0/5] Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer s csuda szépet láttam bóbitás nádon nádi veréb fészket sás bokor alján kis vízicsibéket. Vad ruca moccant topogott a vízre barna liléit vízi útra vitte senki se látta csak magam csodáltam ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas széllel és derűvel s hazaindultam nádi hegedűvel.