Érdekes módon ez mégsem zavart. Sokkal inkább lenyűgözött maga a történet és Chris, alias Alex, a főcsavargó. "Óriási erőfölösleg volt bennem, amellyel nem tudtam mit kezdeni békés életemben. " (Tolsztoj) Chris McCandless-nek elege lett a nyugodt, biztonságos, de álszent világból. Gondolt egyet, és kilépett belőle. Hátrahagyott szó szerint mindent, még a nevét is. Belevetette magát a véletlenbe, a kiszámíthatóság nélküli, kalandos életbe. Úton volt: a szabadság, az egyszerű szépség, a dolgok értelmének nyomába indult, valami ősi erkölcsi tisztaság, az eszményi élet felé. Út a vadonba teljes. Volt benne valami hetykeség, magabiztosság, túlzott elbizakodottság – talán abból fakadóan, hogy mindig mindenben sikeres volt, amihez csak hozzáfogott. Az óriás erőfölösleg megpróbáltatást, embert próbáló kalandot keresett – megmérette magát a Nagy Természettel, és persze alulmaradt. Nem lehet növényhatározóval a kezedben indulni alaszkai túlélőkalandra. Nem lehet könyvek aláhúzott idézetei, eszmények alapján élni a valóságot.
Ami a rendező számára remek lehetőséget kínál olyan nagyszerű színészek szerepeltetésére, mint az ekkor még nem olyan híres Kristen Stewart, a nagyszerű Catherine Keener vagy Zach Galifianakis. Csak ezt az egy hónapot helyettesítsük több évvel. Amit valóban lehet irigyelni, minden fajta kötöttség és kötelezettség hiányát, amikor nem kell a munkahely, az adók, a számlák miatt aggódni, amikor minden új nap új kalandot hozhat, ám a film azt is megmutatja, milyen árat fizethetünk mindezért a legvégén.