Ez a hajó is elment. Nyolc év együttélés után különköltöztünk. Természetesen nem apa oldotta meg a problémát, hanem én, és az akkori párom. Vettünk neked egy garzont, cserébe te otthagytad a lakást, amit megvettem, majd felújítottam. Büszke voltam magamra, hogy huszonkét évesen van egy saját lakásom. Anyukám, ha láthattad volna, gyönyörű lett! Neked is tetszett volna. Miután különköltöztünk apával, a kapcsolattartás meglazult. Én szinte alig kerestem. Továbbra is dühös voltam, hogy az imádott apám így bánt velem, hogy minden és mindenki fontosabb volt nálam. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de nem vagy elég jó nekem. Páncélt, védőfalat építettem magam köré, hogy támadás ne érjen. Minden helyzetre kőkeményen reagáltam. Hol volt már ekkor a szófogadó, jó kislány! Aztán 2000-ben jött a telefon, hogy kórházba kerültél, stroke-ot kaptál. Rohantam hozzád, hogy talán most megváltozik valami, jobb lesz a kapcsolatunk. Kérdeztem is tőled: "Nem bánsz semmit? " Erre azt válaszoltad, hogy minden úgy volt jó, ahogy… Erre mit tudtam volna mondani? Már nem mentem utánad, mint a pincsikutya, már nem kuncsorogtam a szeretetedért.
Tudomásul vettem, hogy elveszítettelek. Fájt, főleg az utolsó beszélgetésünk, ami után hat évig nem beszéltünk egymással. Aztán 2012 nyarán jött a hír, hogy meghaltál. Tulajdonképpen addig nem tudtam elhinni, amíg meg nem néztelek. A feleséged nem akarta, hogy Ferkó ott legyen a temetéseden. Akkor már évek óta nem tudtam róla semmit. Elkezdtem keresni. Jártam a lakása környékét, miután nagy nehezen rátaláltam. Az Árpád hídi aluljáróban italozott a haverjaival. Külsőre alig ismertem fel, csak a szeme adott bizonyosságot, hogy ő lehet. A ti imádott fiatokról kiderült, hogy mindenét elveszítette, és hajléktalanná vált. Mint a jó és elfeledett testvér, próbáltam neki segíteni, de a megmentése nem sikerült, állandó kudarcba fulladt. Nem tudjátok elképzelni, hogy éveken keresztül mit éltem át. Soha nem felejtem el, amikor Ferkó segítői felhívtak: "Erika, gyere, mert a testvéreddel nem bírunk. " Megérkeztem az Árpád hídhoz, de nem tudtam rögtön odamenni, csak zokogtam a látványtól. Jó hogy vagy nekem 8. Közben imádkoztam hozzátok, hogy segítsetek, mert egyedül én ezt nem bírom.