2020. október 22. 15:42 Múlt-kor A történelem során számos eseményre adott már magyarázatot a különféle átkokba vetett hit. A sportcsapatok szurkolóinak megnyugvást adhat egy vesztes mérkőzés után, de a rejtélyes halálesetekre is válasszal szolgálhat, az egykori gyarmatosító országokban pedig rendre átkok formájában képeződött le az idegen vidékekről elhurcolt kincsek miatt érzett bűntudat. Sokszor azonban mindössze annyiról van szó, hogy valaki egy jó történetet akart kerekíteni egy eleve jelentős esemény vagy tárgy köré. Tutanhamon (és más múmiák) átka 1922. Sznofru és Kheopsz: A piramisépítők királyai - Híres egyiptomi fáraók. november 29-én egy brit régészcsapat felnyitotta a Kr. e. 14. században uralkodott Tutanhamon egyiptomi fáraó régóta keresett sírját a Királyok Völgyében, február végéig pedig szinte mindent elvittek belőle, ami mozdítható volt. Amikor néhány hónappal később a régészcsapat szponzora, Lord Carnarvon elhunyt egy különös bakteriális fertőzésben, a brit sajtó bármiféle alap nélkül előállt azzal, hogy "Tut király átka" végzett a gazdag műgyűjtővel.
Ha nem lett volna közöttük valamilyen különleges kapcsolat, akkor Hatsepszut soha nem engedte volna, hogy ne az ő szobra legyen az első a többi között. Mindemellett feltártak egy folyosót, mely összeköti a királynő sírját - a fenséges Deir el-Baharit - az építész kicsi és jelentéktelen sírjával, és szimbolizálja kapcsolatukat, melynek a túlvilágon is folytatódnia kellett. Hatsepszut sírja azonban befejezetlen maradt, és halála után el akarták tüntetni még az emlékét is. Nevét az összes feliratról eltávolították, és nem említették a fáraó k kronologikus felsorolásában sem. Honnan ez a rosszindulat? II. Ramszesz t gyanúsították sokáig a gyűlölethadjárat vezetésével, ő azonban 150 évvel később élt. Sokkal valószínűbb, hogy utódja, III. Thotmesz lehetett a történelemhamisító. Újabb Szfinxre bukkanhattak a föld alatt Egyiptomban. De akkor miért engedte őt eltemetni a Királyok völgyé ben, így fogadva el törvényesnek Hatsepszut uralkodását? Nem egy kérdés vár még válaszra. Akárki is próbálta kitörölni Hatsepszut nevét a történelemből, nem sikerült neki.
A felafelt általában kis tányérkáról eszik, de fogyasztják az utcán is, szendvicsként, pitával, salátával és a torshi nevű savanyúság-darabkákkal. Az egyiptomi specialitások közül sikeres a lipia és a kushari. A kushari például, látszatra egyszerűen főtt tésztából, lencséből és fokhagymából készült étek. Csakhogy ennek a tál egyiptomi főtt tésztának zamatát épp a helyi fűszerek és az ecetes paradicsomszósz adja meg. A bab fontos az egyiptomiak táplálkozásában, de kedvelik a borsót és a lencsét is. A lencsét megdarálják s a lencse-darábó főtt krémet (humus) kenyérre kenve fogyasztják. A híres shurbat ads szintén lencséből készül. A sárgalencséből levest főznek, amit köménnyel, citrommal és kaporral ízesítenek. Egyiptomban járva valamennyit érdemes megkóstolni! Aki nem híve a fűszeres ételeknek, Egyiptomban a friss zöldségeket választhatja, vagy a helyi sajátosságot: a kihűlt főtt répa és uborka néhány csepp citrommal ízesített keverékét. Egyiptomban a töltött zöldségfélék is nagyon keresettek, köztük a töltött padlizsán (bedingan), a húsos paprika (filfil) vagy a töltött szőlőlevél (warak enab), amibe nemcsak darált húst tesznek, hanem a helyi fűszereket, olajbogyót, fokhagymát.
Úgy véli, a két templom közötti útvonal építése valószínűleg csúszni fog, és a nem mindennapi felfedezés fényében érdemes átgondolni a több milliárd forint értékű útprojektet, amely a két híres templomot köti össze. Az eddig ismert – letört orráról is nevezetes – Szfinx Gízában, a piramisok közelében található. A 73 méter hosszú és 20 méter magas, oroszlán testű és ember fejű mészkőszobrot szintén Kr. 2500 körül készítették Hafré (Khefrén) fáraó tiszteletére, valószínűleg az arcvonásait is tőle örökölte. Bár mindezidáig csupán ezt az egy szfinxet ismertük, régóta vélik úgy a kutatók, hogy más szfinxek is létezhetnek, amelyeket szintén fáraók számára alkottak meg. A gízai Szfinxet már a középkorban is ismerték, bár legtöbbször csak a fej látszott ki a homokból. A 14. században mély barázdákat véstek rá, mivel a Korán tiltja a hasonló emberábrázolásokat. Az azonban rejtély, hogy az arabok által Abul Holnak, a Rettegés Atyjának nevezett szobor orra mikor törhetett le. A legenda szerint az orr vesztét Napóleon katonái okozták, akik az 1798-as megszállás során ágyúikkal a szobornál gyakorlatoztak, ám ez valószínűleg csupán mítosz.