Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének pillanatait: a harci kedvet, a portyára készülődést, az ellenség elé vonulást, az éjszakai ütközetet, párviadalokat, majd a csata elmúltával a letáborozást és lenyugvást. Ebben a részben a költő a katonai életet elsősorban pozitív nézőpontból mutatja be. Az ötödik versszakban, mely tekinthető a vers csúcspontjának, a költő elvonatkoztat a konkrét történésektől, általánosít, a katonaéletről mint legmagasabb eszményről beszél. A továbbiakban újabb életképek következnek, ezúttal azonban Balassi már a katonaélet árnyoldalát tárja elénk, nem titkolja a vitézi élet veszélyességét sem, de véleménye szerint éppen ezzel együtt, ezért is szép a katonák élete. A mű vége felé újra a vitézeket szólítja meg: dicséri őket ("vitézeknek dicséretes serege") és áldást kér rájuk ("sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe"). Katona Bálint verse: Maradék idő. Verselés és rímképlet [ szerkesztés] Verselése magyaros, ütemhangsúlyos, a mű Balassi-strófában íródott, minden strófa három sorból, az egész vers pedig kilenc strófából áll.
Az Egy katonaének (teljes címe: Egy katonaének: in laudem confiniorum; A végek dicsérete) Balassi Bálint reneszánsz kori magyar költő alkotása. A mű Balassi vitézi versei közé tartozik, azok közül is az egyik legismertebb. Témája a végvári katonák élete, és egyben a költő búcsúja a magyar hazától. Az 1589 -es évben keletkezett. Balassi Bálint, a szerző A mű keletkezésének körülményei [ szerkesztés] Balassi, miután folyamatos szerelmi csalódások és társadalmi kudarcok érték (az 1584 -ben unokatestvérével, Dobó Krisztinával kötött házasságát érvénytelenné nyilvánították, a katolikus Habsburg uralkodócsalád sem támogatta többé, mert áttért a protestáns hitre) 1589 -ben elhagyta Magyarországot és Lengyelországba ment. Wesselényi Ferencnél talált menedéket, aki abban az időben jelentős lengyelországi birtokokkal rendelkezett. A költő megismerkedett, majd szerelmi viszonyt folytatott Wesselényi feleségével, Szárkándy Annával. Katona bálint versei online. Külföldi tartózkodása alatt jött rá, hogy tulajdonképpen mit is jelent számára a haza, száműzetése alatt írta meg a Végek dicséretét, melynek fő motívumai a búcsú, a visszatekintés és az emlékezés.
A számlapok ismerik, merik a vizet, érinthetetlen a mutató, vagyok, asztronómiai óra a Szaturnusz jegyében. Számozatlan sírok, régészeti lelet az alagsorban. Csontvázórát olvasok, nem képes takarni a mechanikát. Látszólagos, szabad fogaskerekek, egymásba kapaszkodó felsorolás. Ha beszélgetésbe hívnak, a pávatollak között elveszítem a határaim. Ép gyöngysor a nyakamban, de illúziók nyállal bevonva. Alkalmazkodni a sodráshoz, kerekíteni a széleket. Elkap az Ipoly, személytelen kéz. Áttaszít egy másik tartományba, ahol nincs zsúfolt part, ennyi elutasítás, hirtelen felszólítások. Katona bálint versei gyerekeknek. Szétfeszíti a folyami kagyló héját a meleg, nem akartam így adni, sem ölni. Az Alpok vonulata a bőröm alatt, felsérti a bárkihez kötődő köldökzsinórt. Az első életév vérrel teli kád, mérhetetlen vér. Romboló sugárzás vagy a föld eltorzult vonzása kísér. Két liter, húsz liter, ismeretlen szorzó. Történelem előtti állhatatlanság az ereimben, a magashegység zsigerei közt kellene újranevelnem, különben belülről lök szét.