Et resurrexit tertia die. Vissza a Tartalomjegyzékhez! Tág szemmel már csak engemet figyel, mint néma tó a néma csillagot, nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis ha megölném is, hinné: jó vagyok. Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni! az övé lenni, ha nem is egészen; megváltanám egy futó, tiszta csókkal, hisz egyek voltunk rég a drága mélyben. Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom, éreznem újra félszeg, gyenge vállát, irgalmazz meg szegénynek és nekem, szívemben nincs már más, mint durva dárdák. Szerelmem, lásd meg ősz haját a szélben, kis békezászló, oltalmat keres, oldj fel maró, magányos bánatomból, ha senkiért, az anyámért szeress! Alvó szegek a jéghideg homokban. Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt. Ma ontják véremet. Kilép a többiek közűl, megáll a kockacsendben, mint vetitett kép hunyorog rabruha és fegyencfej. Pilinszky jános legszebb versei magyar. Félelmetesen maga van, a pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt.
Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, – ne félj. Magunk közt szólva: te nem voltál még soha olyan dühös, hogy legszívesebben felgyújtottál volna valamit? Vagy valakit… Persze, reméljük, nem tetted meg, és ne is tedd! Valószínűleg az összetört szívű Pilinszky sem akarta ténylegesen rágyújtani a házat kedvesére, majd végignézni a pusztítást az úttest túloldaláról. De zseniális és zavarbaejtő az a profánság, amivel jellemzi azt a kínzó szenvedélyt és gyötrelmet, ami valóban ölni is képes. Pilinszky jános legszebb verseilles. A Ne félj Pilinszky első kötetéből, az 1946-ban megjelent Trapéz és korlát ból származik, a vers "címzettjét" nem ismerjük, de talán nem is fontos. Biztosan magára ismert, és az nem lehetett kellemes. Egy szenvedély margójára A tengerpartot járó kisgyerek mindíg talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktől fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne.
Pilinszky tisztelte, de félte is apját. Anyjához, Baitz Veronikához egészen gyengéd szeretet szálai fűzték, s amikor apja meghalt, hozzájuk költözött a két vénkisasszony nagynéni, Bébi (Baitz Borbála) és Baitz Mária, végképp kijutott neki a kényeztetésből. Pilinszky iskoláit a Cukor utcai elemiben kezdte, ott még kitűnő tanuló volt, aztán a pesti piarista gimnáziumban folytatta, amelyik akkor is az ország egyik legjobb iskolája volt; latint, németet, franciát tanult, de a magyaron kívül nemigen volt jeles érdemjegye. Sokat olvasott, kiválóan teniszezett, korcsolyázott. 12 éves volt, amikor kezébe akadt egy könyvesboltban Dosztojevszkij: Megmételyezettek-je (mai fordításban Megalázottak és megszomorítottak), s ezzel a könyvélménnyel fordult igazán a szenvedő emberek világa felé. Tizennégy évesen olvasta először Adyt, döntő hatással volt rá, aztán Rilke és Baudelaire hatott rá. A nyarakat Balatonkenesén a családi nyaralóban töltötte. 16 éves, amikor meghalt az apja. Akkoriban már költői ambíciói voltak, Adyt szavalt az önképzőkörben, s tizenhét évesen már meg is jelent az első verse az Élet c. Pilinszky jános legszebb versei noi. katolikus újságban.
(Az 1957-ben megjelent Aranymadár c. négy verses mesét tartalmazó kötetét Márkus Anna illusztrálta. ) Az 56-os forradalom után, mint katolikus költőt, a katolikus laphoz, az Új Emberhez rendelte az új hatalom, és haláláig ennek munkatársa maradt. Pilinszky az ötvenes években igen zárt életet élt, társaságba csak a volt Újholdasok (Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Mándy Iván, Rónay György, Weöres) közé járt. 1959-ben meghalt az édesanyja, egy év múlva pedig a rendalapító nagynénje. 1959-ben jelenhetett meg második verseskötete, a Harmadnapon, amivel európai rangot vívott ki magának. A hatvanas évek elején új műfajokkal kísérletezett, írt egy filmnovellát Rekviem címmel, majd egy oratóriumot Sötét mennyország címmel. Aztán elkezdődött hosszú utazó időszaka. Elsősorban Franciaországba, Párizsba tért vissza többször is, ahol összebarátkozott Pierre Emmanuel katolikus költővel, aki P. Pilinszky János: Téli ég alatt | Verspatika. verseinek francia tolmácsolója volt, aztán Londonban is többször megfordult, itt is akadt egy fordító-barátság Ted Hughes-zal (Pilinszky halálának tizedik évfordulóján a Magyar Televízió egy londoni Pilinszky-estet közvetített, amiből az derült ki, hogy Angliában is számos híve volt, és az is, hogy angolul is igen szépen szólnak ezek a nehéz versek, minden bizonnyal remek munkát végzett Ted Hughes. )