TÖBBSZINTŰ SZERKEZET A Tragédia egy szisztematikusan megalkotott kompozíció, szerkezete többszintű. Az első három és az utolsó úgynevezett bibliai szín keretbe foglalja a történelmi színeket. A bibliai színekben Madách részben a Biblia szövegére támaszkodik, de természetesen értelmezi is a történetet. A világ teremtésének látomása, a világ gépezetként való megjelenítése középkori, felvilágosodás kori képzetekből építkezik. Az Úr égi királyként, uralkodóként való megjelenítése, az angyalok és Lucifer alakja is tradicionális. A 15. szín a költő leleménye. SZINTÉZISEK LÁNCOLATA A történelmi színekben Madách az európai történelem nagy vagy általa jelentősnek tartott korszakait ábrázolja, Ádám és Éva álmaként. A Tragédia fiktív világában így a "valóság", a történelem válik fikcióvá a mítosszal szemben. A történelmi színek egymásutániságát a kronológia szabja meg, és a hegeli triáda (tézis-antitézis-szintézis) kapcsolja össze. Egy-egy szín a megelőzővel és az utána következővel alkot szintézist, így a megjelenített korok tulajdonképpen szintézisek láncolatát alkotják.
Ádám a szín végére kiábrándul, csalódik az emberekben, akik megcsúfolják és eltorzítják a nagy eszméket. Éva: Mindig Ádám és Lucifer között áll. Velük szemben ő a sokszínű és változatos természetet képviseli – alakja színről-színre változik, többféle karakterben jelenik meg. Hol romlást, hol menekvést jelent Ádámnak, küzdelmeinek néhol akadályozója, néhol segítője. Nagyon fontos szerepe van: ő miatta nem lehetnek most a Paradicsomban, de mégis ő az aki örök bájával és érzelmességével képes mindig felidézni az Éden szépségét, s ő terhessége miatt nem lesz öngyilkos Ádám. XII. szín: Falanszter udvara A jövőben jár Ádám. A tudomány célszerűsége uralkodik a falanszterben, mert a föld természetes erőforrásait az emberiség már kimerítette. A társadalomban a tudósoké a vezető szerep. Az ember csupán egy szám. Luther, Cassius, Plátó és Michelangelo büntetést kap, mert nem végeztek hasznos munkát. A falanszter a múzeumba száműzte a művészetet és a családot. Koponyaalkatuk alapján döntenek a gyermekek jövőjéről, elveszik anyjuktól és a falanszter neveli fel őket a társadalom javára.
Ebben a társadalomban minden áruvá válik. A hármas eszme elbukott, a világ pusztulásra van ítélve, ez a szín kemény bírálat a kapitalizmusról. XII. Szín: Falanszter. Az elképzelt jövő társadalma. Utópisztikus szín (A utópisztikus szavunkat Mórus Tamás alkotta meg. ) Ádám és Lucifer egy tudóssal beszélgetnek, aki egy múzeumba kalauzolja őket. A múzeumban az ősvilág kihalt fajait szemlélik, a tudós szerint a művészet felesleges, a díszítés pazarlás a Falanszter lakóinak nincs nevük, kiirtják az emberi kapcsolatokat, megszűntetik a családot, és száműzik az érzelmeket. XIII. Szín: Az űrben. Ádám csalódott a tudomány ritka világában. Magasabb körökbe vágyik, ezért az űrbe repül Lucifer kíséretében. A küzdés nélküli lét azonban kiábrándítja újból, így inkább a küzdelmet választva visszatér a Földre. Az emberiség sorsa Földhöz kötött, az emberi lét küzdelme a küzdelem. XIV. Szín: Az eszkimók között. Ádám aggastyánként jelenik meg. Mindent hó és jég borít, a Föld kihűlt, minden szánalomra méltó, ezt a világot teljes fizikai és szellemi leépülés jellemzi.
Madách műve egyedülálló a magyar irodalomban, de nem az a világ irodalmában. Olyan művekkel van rokonságban, mint a részben mintájául is szolgáló Faust vagy John Milton Elveszett paradicsom a, Dante Isteni színjáték a vagy Ibsen Peer Gynt je. Az irodalomtörténeti hagyomány e műveket emberiségkölteménynek nevezi. Az emberiségkölteményeket tematikájuk köti össze (lehetnek eposzok, drámák, ide sorolhatók még Byron művei – Manfréd, 1817, Kain, 1821, Shelley A megszabadított Prométheusz, 1820 című alkotása is). Az emberiségköltemények általában az egész emberiség vagy az emberi lét általános sorskérdéseit jelenítik meg, s alapjuk általában valamely mitikus történet, tehát részben a korábbi évszázadokban keletkezett történetek újraértelmezései is. Madách mitikus-mitologikus alaptörténete a bibliai bűnbeesés-történet, egyetemes-emberi sorskérdései pedig a fejlődés problémája: emelkedés és hanyatlás, haladás és bukás szerepe a történelemben, az individum és a történelem viszonya a különböző korokban, az eszmék szerepe az egyes ember életében és a társadalomban.
Szerkezete: 15 színből áll. Az első három szín és a 15. a bibliai keretszínek, a többi az emberi történelmet mutatja be, történelmi korok sorrendjében. Lucifer: főangyal, akinek célja: meg akarja dönti amit az Úr alkotott. Célját úgy kívánja elérni, hogy Ádámot kétségeibe hajszolja. Lucifer végigvezeti Ádámot a történelmen. Minden szín végén Ádám új eszményt talál, és a következő szín annak az eszménynek a megvalósulása. Azonban Lucifer tudatos állhatatossággal mutatja meg nekik a jövőt. Egy-egy kor hanyatlásának időszakát mutatja be, így a negatívumok dominálnak /így az álomjelenetek nem torz képet adnak a történelemről/. Ádám a szín végére kiábrándul, csalódik az emberekben, akik megcsúfolják és eltorzítják a nagy eszméket. Éva: Mindig Ádám és Lucifer között áll. Velük szemben ő a sokszínű és változatos természetet képviseli – alakja színről-színre változik, többféle karakterben jelenik meg. Hol romlást, hol menekvést jelent Ádámnak, küzdelmeinek néhol akadályozója, néhol segítője. Nagyon fontos szerepe van: ő miatta nem lehetnek most a Paradicsomban, de mégis ő az aki örök bájával és érzelmességével képes mindig felidézni az Éden szépségét.
Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük. Előjegyzem