A történet így tehát szinte ürügy, de nem kell félni, nem annyira, mint a Suszter…-ben, mindazonáltal kissé elveszve érezhetjük magunkat a kezdéskor. Szerencsére nincsenek lóugrások a narratívában, Corbijn csupán felnőttnek tekinti nézőjét (kevéssé vagyunk ehhez hozzászokva mostanság…), és azt kéri, magunk fedezzük fel a sztori apránként megvilágított zugait. Legkésőbb félórányi játékidő után azért mindenkinek összeáll a kirakós, hogy elkezdődhessen a sakkjátszma: egy csecsen menekült sorsa a tét, és Günther Bachmann (Philip Seymour Hoffman), a Hamburga tulajdonképpen büntetésből helyezett ügynök óvatosan igyekszik becserkészni a prédát, hogy komolyabb céloka használhassa. A rivális szervezet karrierista főnökének, Mohrnak (Rainer Bock) viszont irgalmatlanul viszket a tenyere, s lássuk be, 9/11 után a minden sötét bőrű, hosszú szakállú menekültben potenciális terroristát látók érezhetik magukat nyeregben. Corbijn meditatív történetmesélési stílusa jó színészeket kíván, a minimalista dialógusokhoz árnyalt jellemformálás, finom gesztusok, közvetett érzékeltetés, valamint erős jelenlét kell a vásznon.
Ahogy azt is érezzük, hogy ennek a sztorinak nem lehet jó vége. Le Carrénál amúgy sem a halált megvető bátorságú és végül mindig győző, jutalmul pedig a legjobb csajt is lenyúló James Bondok, hanem az unalmas aktatologatással foglalkozó, idegtépő türelemmel dolgozó és folyton erkölcsi dilemmák közt őrlődő ügynökök a jellemzőek. A történelem nagy és hálátlan gépezetének apró fogaskerekei ők, akikben ha pislákol is még egyáltalán valamiféle régimódi hazaszeretet, a mindennapi rutin, a módszerek mocskossága, a "mindenki lehallgat mindenkit" morális apátiája szürke homoktengerként gyorsan ellepi lelküket. A fénykorát jóval túlélt, kiábrándult Bachmann sem tör nagyra: csupán még egy ügyet szeretett volna végigvinni a saját elképzelései szerint. A hétköznapiságában dühítő, egyben megrendítő finálé immár semmire sem tanítja meg, csak arra, hogy itt, a posztmodernitás gondosan takargatott ügynök-árnyékvilágában egyetlen kifejezés örök: az árulás. Nekünk pedig marad a keserű tanulság: mindig van egy nagyobb hal.
A hidegháborút meg talán még a két mamuthatalom sem látta úgy át, ahogyan azt ő papírra vetette. Gazdag munkásságából számos tévésorozat, film táplálkozott már, váltakozó sikerrel és minőséggel. Műveit nem egyszer maga gyúrta át forgatókönyvvé (A panamai szabó, Az elszánt diplomata). A legutolsó adaptációt (Suszter, szabó, baka, kém) imádták a kritikusok (talán jobban is, mint a közönség), szekérnyi díjat szedegetett össze, egy biztos a színészi gárda teljesítménye tényleg megsüvegelendő. Az üldözött rendezői székébe a holland származású Anton Corbijn csücsült. Anno a nagyjátékfilmes debütálásával (Control) rögtön elhallgattatta a "csak a Depeche Mode és U2 házi kliprendezője" felhangokkal károgókat, viszont Az amerikai, George Clooney kasszabiztos szerepeltetésének dacára is, inkább kudarcként rögzült a fejekben. Mostani teljesítménye viszont végképp meggyőzi a kétkedőket, mert egy precízen felépített, hangulatában a 70-es évek klasszikusait idéző (jóllehet ez a játékidő 2/3-nál tempóján is megmutatkozik) politikai thrillert vezényelt le.
írta Nikodémus Anton Corbijn megcsinálta. Nem olyan stílusos és míves, nem tülekedik benne annyi sztár, s nem is szolgál olyan cizellált tanulsággal, de Az üldözött méltó a Suszter, szabó, baka, kém három évvel ezelőtti adaptációjához. Sőt, és ez a fontosabb, hű John le Carré világához és Philip Seymour Hoffmanhoz, akinek halála előtt ez volt az utolsó drámai alakítása. Nem mintha két egyforma filmről beszélhetnénk: az egyik hűvös brit eleganciával, a másik rideg német precizitással hódít, s noha a Suszter… emiatt vonzóbbnak tűnik első pillantásra, Corbijn friss rendezése más területeken csillogtatja nem kevés erényét. Például az adaptálás mikéntjének terén: Andrew Bovell forgatókönyvíró jó arányérzékkel tartott meg és hagyott el részeket le Carré regényéből, egyetlen fő szálra, a csecsen menekült történetére koncentrálva. Corbijn pedig ráérzett, hogy ennek az egyetlen cselekményszálnak a bemutatásán keresztül mindent el tud mondani, amit ő akar, és amit az író is elmondott regényében.
Az amerikaiban George Clooney megoldotta (filmünk egyébként annyira nem lassú, mint amaz), itt Hoffman nemhogy megoldja, hanem egyenesen uralja a filmet. Persze nem önző módon, önnön sztárságára építő színészként, hanem szorosan együttmozogva partnereivel. S társai ezt okos játékkal hálálják meg. Hoffman egyszerűen zseniális a kissé szétcsúszott, sok csalódást átélt, ám szívét és józanságát még el nem vesztett titkosügynök szerepében, és rémisztő arra gondolni, hogy ez a kövér, kissé ápolatlan, rosszul öltözött és folyton cigiző kishivatalnok maga a függőségeiben vergődő színészóriás, aki végül nem tudott megszabadulni démonaitól. S akkor a partnerekről: Robin Wright kitűnő a hűvös amerikai szerepében, Willem Dafoe kellő alázattal hozza a tétova bankárt, Grigoriy Dobrygin traumatizált, elgyötört páriaként meggyőző (ő egyébként innen lehet ismerős), s még Rachel McAdams is képes színészi játékot kicsiholni magából: naiv, majd később egyre zavartabb ügyvédje mindvégig hiteles marad. Az összjáték pedig bámulatos: minden félrepillantás, ajakrándulás mögött súlyos háttértörténetek sorakoznak, melyeket nem kell fennhangon deklamálni, érezzük.
Hát elérkezett – az egyik – nagy nap. 🙂 Ma kiderült, hogy az elmúlt 2 hét gyümölcsei beértek-e. 🙂 Jelentem: igen. 🙂 Reggel fél 9-re volt jelenésünk a MC-ban. Korábban érkeztünk, mert a fránya nyilatkozatokat nem tudtuk teljesen kitölteni, nem akartuk, hogy amiatt kelljen húzni a drága időt. Szerda este megkaptam az Ovitrelle injekciót, aminek következtében 36 óra múlva volt időzítve a peteérés és ezzel együtt a punkció (azaz petesejt leszívás). Mivel korábban érkeztünk, kicsit többet kellett várnunk, de jó volt, mert kicsit még tudtunk beszélgetni, ez jótékony hatással volt az idegeimre. Nem kattogott az agyam azon, hogy mi-merre-hogyan. 3/4 9 körül szólítottak minket, a férj a fenti váróba kapott meghívást, én pedig az alsó szinten a műtőbe. Az öltöző már ismerős terep volt, kiválasztottam a virágos hálóinget, két náájloncsukát, a lepedőt és a sapit, és vártam a soromra. Eleinte még nyugodtan, aztán persze kezdtem izgulni. Sokat kellett várnom, kb. fél órát, amire szólítottak. Petesejt leszívás utah.edu. A műtőben őrületesen ment a klíma, fáztam is kicsit.
A gyógyszeres táblázat (A kép saját, felhasználása csak a szerző engedélyével – MeE Projekt) Még mindig nem szabadulhattam meg az injekcióktól, hiszen újabb 7 napig kellett magamat szurkálni, ezúttal progeszteron tartalmú anyaggal, szintén az összekeverős fajtából (úgyhogy a férjemmel megint összedolgoztunk). Volt még a listán ezen kívül progeszteron tartalmú hüvelykúp, hüvelygél, ösztradiol és immunerősítő is. Petesejt Leszívás Utáni Tünetek / Lombikbébi Program – A Leszívás Napja | Egy Szülész-Nőgyógyász Első Terhessége.... A leszívás utáni gyógyszer adag (A kép saját, felhasználása csak a szerző engedélyével – MeE Projekt) A petesejt leszívás pénteki napon történt, a doki mondta, hogy szombaton telefonál, hogy mennyi sejtet és spermiumot sikerült végül összepárosítani. Jelentem a srácaink nagyon jól összejöttek, mert a 14 leszívott sejtből, 8 megtermékenyült. Ez nagyon nagy eredmény, a doki is elismerően nyilatkozott róla. Kérte, hogy hétfőn telefonáljak újra, hogy megbeszéljük, hogy állnak a 3 napos embriók. Hétfőn aztán kiderült, hogy a 3 napos "korig" már csak 4-5-en jutottak el (egy bizonytalan volt).
A felkészülés után (a Lombiknapló korábbi bejegyzéseit itt és itt találod) végül eljött a várva-várt péntek, ami a petesejt leszívást hozta magával. Reggel 7. 45-re volt jelenésem az intézetben, többször elmondták, hogy éjfél után már semmi folyadék, semmi kaja. Őszintén? Nem is voltam éhes. Érdekes módon nem voltam olyan halál ideges, mint ahogy gondoltam, hogy majd az leszek. Az egész eddigi lombik programban jellemző volt rám a nyugodtság (én magam sem tudom hova tenni, mi van velem?? ), úgy éreztem, nem lesz itt semmi probléma. Jók voltak az előzetes eredmények, mi baj lehet itt? Szóval reggel becsekkolás, megmutatták, hol az ágy, ahova feküdni kell, akkor még nem tudtam, hogy sorrendben helyeznek el minket. Petesejt donáció. Folyamatosan csak jöttek a csajok a leszívásra, ki az egyik ágyra, ki a másikra, volt, akinek már csak a fotelban jutott hely. Végül 11-en lettünk erre a jeles eseményre. Miután mindenki lepakolt, megjelent az anesztes hölgy, aki mindenkinek a csuklójába behelyezte a branült, amibe később az altatót adagolták.
Azt még tudni kell, hogy a leszívás előtti napokban nekem már iszonyatosan fájt az alhasam, hiszem az ultrahangon is jól látszódott az egyre több és egyre nagyobb méretű petesejtek sokasága, ami néha már azzal járt, hogy rosszabb pillanataimban járni is nehezen tudtam. Ja és még egy fontos tapasztalattal gazdagodtam. Ha azt éreztem, hogy el kell mennem a mellékhelyiségbe, akkor azonnal startolni kellett, mert a petesejtek mérete miatt minél tovább húztam a pisilést, annál jobban fájt a végén. Érdekes, nem? Szóval a kis biológiai kitérő után, a doki tájékoztatása szerint 14 petesejtet sikerült leszívni, ami nagyon jónak számít. Mondta is, hogy ez elég magas szám, nagyon szépen dolgozott a szervezetem a lombik kezelés során. Iszonyat büszke voltam magamra és a sejtekre. SOS!Ki mit érzett lombik leszívás utáni napokban?. Kaptam egy A4-es papírt, amin egy szép kis táblázatba volt szedve (napra pontosan lebontva), hogy melyik napon, annak melyik napszakában milyen gyógyszert kell szedni. Hihetetlenül jól kidolgozott rendszer, az egyszer biztos.
🙂 A 9-ből ez nem rossz, azt hiszem. Kicsit még feküdtem, aztán segítettek kiülni, kérdezték, hogy jól vagyok-e. Férj eddigre hozott enni-innivalót, és fél 12 fele mehettem öltözni, és vártunk a dokira. Petesejt leszívás után járó. A megbeszélés kb. 2 perc volt, közölte, hogy 7 db sejtet nyertek, és naponta kell érdeklődnünk a gyerkőcök hogyléte felől. Kaptunk egy újabb papírt is, hogy a punkció után mi a teendő, valamint 3 receptet: Utrogestan, Crinone, és egy T-betűs "piros hetes"típusú gyógyszer, ami mindent visz, fertőzésre való. Ebből mind a 4 darabot be kellett szedni egyszerre, az Utro-t holnaptól, a Cirnone-t az ET után kell kezdeni. Ma pihengetek, beszedtem a C-vitamint, a kismama vitamint, sok folyadékot iszom, és várom a holnap reggel 9 órát. 🙂
Ennek megállapításához a törvényi szabályozás szerint legalább két egymástól független - a meddőség tényének és okának megállapításához szükséges orvosi vizsgálatokon alapuló - szakorvosi szakvélemény megléte szükséges, amely alátámasztja, hogy a valamelyik félnél vagy mindkét félnél együttesen fennálló egészségi ok(ok) következtében a kapcsolatból természetes úton nagy valószínűséggel egészséges gyermek nem származhat. A lombikbébi programba megfelelően kivizsgált házaspárok jelentkezhetnek. Petesejt leszívás után mikor. A beavatkozás során a megtermékenyítés az anya szervezetén kívül történik és az így létrejött embriókat ültetjük vissza a méhbe. Az eljárás rövid ismertetése A kezelést megelőzően, a korábbi eredmények ismeretében a párokkal megbeszélés történik, melyen ismertetjük a további menetrendet, illetve egyénre szabott stimulációs protokollt kapnak nyomtatott formában a pontos kezelés betartása érdekében. A 4 óra letelte után még be kellett menni a Doktornőhöz, ő adta oda a zárót és a titkos telefonszámot amin holnap érdeklődni kell a kis drágáink után.
Az egész beavatkozásban az volt a legkellemetlenebb, hogy még vizet sem ihattam reggel hét után, nem hogy kávét. Megérkeztünk kicsit korábban mint fél nyolc és leültünk a váróban. A férjem rögtön kérdezte, még le sem ért a feneke az ülésre, hogy milyen szendvicset csomagoltam, mert ő már egészen megéhezett. Neki is állt elpusztítani a reggelijét, mikor szólította az egyik nővér, hogy menjen vérvételre, közben pedig a szendvicsre meredve szegezte nekem a kérdést, hogy ugye én nem eszek. Megnyugtattam, hogy tudom mi a szabály, nem fogok enni. Pár perccel később kiderült, hogy a páromtól vettek vért egy utolsó, beavatkozás előtti HIV teszt miatt, amelyet egyébként a lombik előtt is meg kellett csináltatnunk, de nála még közvetlenül a minta szolgáltatása előtt leellenőrizték. Visszaült, folytatta a szendvicsét, majd hívták ismét, most a mintaszolgáltatásra. Azzal is megvolt, így végre visszaülhetett és befejezhette a reggelijét. A spermiumok előkészítése nagyjából egy órán keresztül tart, így várnunk kellett nagyjából másfél órát, mire engem is szólítottak.