Egyéb, a extenzitást engedélyező függvények, például az ODBC. A DataSource hasonló képességeket biztosít. A következő leckében az használatát egy kevésbé alkalmas függvényre, a ntents függvényre cseréljük. Az egyes leckék további összekötő-funkciókat valósítanak meg, például a lapozást, a metaadatokat/sémaészlelést és a lekérdezések OData-lekérdezési szintaxisra való delegálását, amíg az egyéni összekötő nem támogatja az hasonló képességeket. Következő lépések TripPin Part 2 - Data Connector for a REST Service
= (url as text) => let source = ntents(url, [ Headers = DefaultRequestHeaders]), json = cument(source) in json; Ha frissíti a ntents() hívást a fájlban, és a Visual Studio futtatja, egy új hitelesítőadat-kérést fog látni. Figyelje meg, hogy mostantól egyetlen adatforrás elérési útja érték van– a TripPin. A navigációs tábla fejlesztése Az első oktatóanyagban a beépített függvényekkel OData csatlakozott a TripPin szolgáltatáshoz. Ez egy nagyon szép navigációs táblázatot adott a TripPin szolgáltatás dokumentuma alapján, és nem tartalmaz további kódot az Ön oldalán. Az függvény automatikusan megtette a szükséges munkát. Mivel az helyett a ntents használatával "rázódunk", önnek kell létrehoznia ezt a navigációs táblázatot. A következő módosításokat fogja végrehozni: A navigációs táblában látható elemek listájának meghatározása Az entitásspecifikus függvények ( és GetAirlineTables) használata GetAirportsTable Navigációs tábla létrehozása listából Listába fogja sorolni a navigációs táblázatban elérhetővé tenni kívánt entitásokat, és felépíti a hozzáféréshez szükséges URL-címet.
Ha több olyan táblázattal rendelkezik, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak egy vagy több már kiválasztott táblával, válassza a Kapcsolódó táblák kiválasztása gombot. Ha így van, a már kiválasztott táblákhoz közvetlen viszonyban lévő táblák is importálva lesznek. Adatok betöltése OData-adatcsatornából az Power Query Online-ban Adatok betöltése az online Power Query OData-adatcsatornából: A megjelenő OData párbeszédpanelen adjon meg egy URL-címet a szövegmezőben. Ha első alkalommal csatlakozik az OData-adatcsatornával, válassza ki a hitelesítési fajtát, és adja meg a hitelesítő adatait (ha szükséges). Ezután kattintson a Tovább gombra. A Kezelő párbeszédpanelen kiválaszthat egy táblát, majd átalakíthatja az adatokat a Power Query-szerkesztő az Adatok átalakítása lehetőség kiválasztásával. Csatlakozás a Microsoft Graph A Microsoft Graph REST API-khoz való Power Query nem ajánlott vagy támogatott. További információt ebben a cikkben talál. Ismert problémák és korlátozások Összekapcsolások Az OData és más webes összekötők architektúrája miatt az illesztés nem lehet nagy teljesítmény.
Nyissa Visual Studio, és hozzon létre egy új Project. A Power Query alatt válassza ki az Adat-összekötő projektet. Ehhez a mintához állítsa a projekt nevét a következőre: TripPin. Nyissa meg a fájlt, és illessze be az alábbi összekötő-definíciót.
17 Galéria: Anthrax (előzenekar), Slayer Farewell Tour, Budapest, Papp László Aréna, 2019. június 11. Fotó: Nagy Attila Károly / Index Ezen a koncerten egyvalami történt: fél tízkor, az Anthrax bemelegítése után felsétált a színpadra Paul Bostaph, Gary Holt, Kerry King és Tom Araya, majd tulajdonképpen megállás, lassítás és pihenő nélkül, másfél órán keresztül eljátszották a leggyorsabb, legbrutálisabb és legjobb dalaikat. Ennyi. A frontember Tom Araya bő húsz percig egyetlen szót nem szólt, csak énekelt – illetve hát persze a többiek se szóltak, csak tőlük még kevésbé vártuk –, és utána is csak egy köszi-hogy-eljöttetek-érezzük-jól-magunkat jött, amit újabb húsz perc után egy rövid felkonffal ismételt meg, és talán volt még fél óra után egy harmadik mondat is, de ez már nem biztos. A Road is fellép a Puskásban az Aerosmith előtt - Shock!. Azt se lehet épp mondani, pedig milyen jó metálos közhely, hogy felszántották volna a színpadot, mert ami azt illeti, a rendkívül lelkes egy helyben álldogálás és némi visszafogott tempójú sétálgatás közelebb áll a valósághoz.
Az Endgame albumról a második szám, amit beválogattak, a Headcrusher nem tartozik a kedvenceim közé, de az utána következő annál inkább. A Tout Le Monde … ez volt az a szám, ami miatt beleszerettem a bandába még pár éve. Kis bakinak könyvelem el, hogy meg voltam győződve róla, hogy a Greatest Hits-en kijött verziót fogják lenyomni, így egy fél versszakkal el voltam csúszva kb, amikor észrevettem, hogy a demo verziót játsszák. Előfordult mással is 🙂 Az utolsó három szám feltette a koronát az estére, a Symphony of Destruction, Peace Sells és a Holy Wars az a három szám volt, amit muszáj lett volna végigugrálni, ha nem ülőhelyem van. Remek lezárás volt. Magyar búcsú (Slayer az Arénában) - Fémkereső. Nagyon jól éreztem magam, megyek a következőre is, ahol már remélem, megtalálják a gombot a hangosítók. 🙂 A Slayer szerepléséről nem sokat mondanék, nem a kedvenc bandám, sőt, nem is kimondottan szeretem őket, a számokat sem tudtam megkülönböztetni, hogy épp melyik szól, de remek hangulatot csináltak. Rögtön azzal kezdtek, hogy megtoldták a hangzást 2×18 Marshall hangfallal, ami rögtön annyit tett hozzá az élményhez, ami a Megadeth számára hiányzott a tökéletességhez.
Ami lehet, hogy kritikának hangzik, és az is lehet, hogy más együttesnél tényleg az is lenne, de a Slayerről szólva nem az. Mert ugyan kinek lett volna szüksége másra így a leges-legutolsó találkozáson, mint hogy pont ennyi történjen: eszelős sebességgel, eszelős hangerővel, eszelősen pontosan eljátsszák a best of-program mind a húsz számát? Ki akart volna mást, mint meggyőződni arról, hogy a napokban betöltött 58. életév ide vagy oda, Tom Araya hangja még mindig mindent tud, amit korábban: azt a zenetörténeti jelentőségű sikolyt az Angel of Death elején, a szinte befogadhatatlan gyorsaságú szóköpködést a Reign in Blood számaiban, a műfaj keretei között szinte már slágeres dallamokat a Dead Skin Maskban, az agresszív üvöltést a Paybackben? 23 Galéria: Slayer Final World Tour, Budapest, Papp László Aréna, 2019. Fotó: Nagy Attila Károly / Index Vagy megnézni, ahogyan Kerry King ezer-valahányadszorra is eljátssza tökéletes magabiztossággal és pontossággal a leghíresebb szólóit a maga külön kis színpadi fénykörében, ami olyan, mint az ő saját befelé forduló világa.
Nehéz bármi klisémentes dolgot írni két tényleg akkora alapbandáról, mint az Anthrax és a Slayer, úgyhogy első körben kezdjük is a száraz tényekkel. A "Nagy Négyes" (a Metallicá val és a Megadeth -szel karöltve) két legendás tagja egyaránt 1981-ben alakult, és hát, mit szépítsük, alapvetően határozta meg nemcsak a thrash metál, de a metál, mint zenei műfaj alakulását is. És amennyire a Megadeth némileg elhalványult, a Metallica pedig egy sokkal kommerszebb irányba indult el, úgy maradt meg mind az Anthrax, de mégiscsak leginkább a Slayer a "true"-ság (jelentsen ez bármit is) mintapéldájaként. Elcsépelt és agyonhasznált szó a kompromisszummentes, de a Slayer valóban nem tudott soha mást adni, csak mi lényege, ami a zsigeri és átütő erejű zúzás, olyan riffekkel (és persze dallamokkal), amik ozmózissal ivódtak bele bárkinek a lényébe, aki valaha is közel került ezekhez a kemény zenei műfajokhoz. De menjünk csak szépen sorban, a főbanda előtt ugyanis kellő bemelegítő időt kapott a sorból mindig kicsit kilógó Anthrax, aminek voltak (főleg kezdetben) humorosabb szövegeik (képregényes és filmes utalásokkal például), a kilencvenes években pedig még a grunge-ban is megmártóztak kissé a Bush-érában.