A legtöbb Mr Olympia győzelmet mind Lee Haney (1984-1991), mind Ronnie Coleman (1998-2005) tartja, egyenként 8 címmel.
Ugyanez a cég a brazíliai olimpia előtt nemcsak helyesen tippelte meg a legjobb három nemzet sorrendjét, hanem az első tíz közül nyolcat el is talált.
Viszont elvitathatatlan érdem, hogy Tarja talpraállt, megtette az első önálló lépést, melyet idén a lemezt bemutató második turné is követ. Legnagyobb problémám a My Winter Stormmal, hogy úgy érzem, Tarja még nem döntötte el, kikhez is kíván szólni. A lemez nem elég ütős, nagyon kevés a gitár, ellenben túl sok a szimfonikus elem, alapvetően viszont nem áll távol a Nightwish világától sem. Mintha túl sokat akarna markolni – tetsszen a régi rajongóknak is, de alapvetően egy új réteg is vevő lehessen rá – épp ezért keveset fog. Tarja koncert budapest hungary. Talán ide vezethető vissza az is, hogy míg a Nightwish most is több ezer embernek játszik, addig a Summer Storm turné budapesti állomásán jó, ha 5-600-an összegyűltünk. A jelenlévő, többségében fiatalokból álló közönség viszont kellően ellensúlyozta a létszámbeli hiányosságokat, melyet csak fokozott a főhősnő látható jókedve is. A Nightwishből való távozás imidzsben is hozott némi váltást, Tarja ugyanis most sokkal kevésbé viselkedik dívásan, mint korábban, és megmondom őszintén, a kevesebb póz és a kedves, mosolygós színpadi jelenlét nekem jobban is tetszik.
Tarja mellett számomra a koncert fő vonzereje egyértelműen a kísérőzenekarban található illusztris muzsikussereg volt. Azért egy Mike Terrana – Doug Wimbish összeállítású ritmusszekció nem hétköznapi, és az Angra brazil húrnyűvője, Kiko Loureiro sem most kezdte a szakmát. Az mondjuk hamar világossá vált, hogy a My Winter Strom dalaihoz meglehetősen luxus ilyen kaliberű zenészeket alkalmazni, de nyilván promóciós szempontból sem rossz húzás, hogy nem névtelen vendégmuzsikusok alkotják a bandát. Mike Terrana egyike azon kevés dobosoknak, akiknek szólóját kifejezetten várni szoktam, és mivel jó 3 éve nem láttam már az öreg irokézt, ezúttal még újdonságokkal is szolgált számomra. Tarja koncert budapest hotel. Mike szólójából Doug elmebeteg, agyon effektezett bőgő-szólójába váltottunk, melyben a legendás Living Colour basszer rendesen elengedte az ujjait, a következő Kiko-blokk viszont kissé laposra sikeredett. Összességében a bulihoz is ő tette hozzá a legkevesebbet, maradjunk annyiban, hogy nagyjából végigalibizte a szettet, ráadásul a Kinslayerben még a kábelét is sikerült valahogy kirántania a gitárból.
A kifejezetten lelkes Lilja, illetve Christian Kretschmar billentyűs társaiknál sokkal kevesebb teret kaptak, de becsületesen tették a dolgukat ők is, a fontos azonban sokkal inkább az, hogy egy laza, jó hangulatú zenekart láttam a színpadon, ahol nyoma sincs azoknak az igen komolyan vett pozícióknak, amikről a fezenes buli kapcsán írtam. A Tarja-band tehát csapatként funkcionál, ahol még szólisztikus részek is jutnak a muzsikusoknak, hogy Tarja is fújhasson kicsit. Szüksége is volt némi pihenőre, hiszen a ráadásokkal együtt tizenhat tételesre hizlalt program egészen pontosan két órát tett ki, ennyit végigénekelni pedig valóban embert próbáló feladat. Barba Negra - ELHALASZTVA - TARJA - Raw Tour 2021. Mivel ez volt a turné első koncertje, benne volt a pakliban, hogy lesznek apró bakik, pontatlanságok, hiszen még egy összeszokott bandának is szüksége van néhány bulira, hogy összerázódjon a produkció, ha pedig részben új felállású zenekar kíséri a főhőst, mindez hatványozottan igaz. Ennek ellenére semmi ilyesmi nem történt, a zenekar végig feszesen és pontosan játszott, senki nem lépett be rosszkor és még a háttérben futó kisfilmek sem fagytak le egyszer sem.