Alan Taylor fércmunkájával ellenben Miller produkciója már sokkal inkább hasonlít egy igazi filmhez, nincsen olyan tesze-tosza módon megírva és megrendezve, de ez nem menti fel az alól, hogy végig inkább csak színleli egy jó film látszatát. A drámát, amely erősen sajátja volt a második filmnek (és amitől igazán működött, ami nélkül szart se ért volna a sok dögös akció), a Sötét végzet csupán látszólagosan használja, effektíve eszébe sincsen kezdeni vele bármit is. Hiába van meg a szándék arra vonatkozólag, hogy emberi karaktereket vonultasson fel emberi drámákkal, nincsen semmi foganatja és semmi hatása - nem mozdítja előre a filmet és nem mélyíti el. Csak szándék marad, semmi más. Hiába tért tehát vissza Hamilton is, hiába badass, és hiába próbáltak köríteni valami konfliktust közte és Arnold között, az egész csak egy mondvacsinált, sekélyes próbálkozás lett. A halálnak, a pusztításnak súlya volt a második filmben, itt csak üres látványelemnek hat. Ott bőgtünk egy felfelé mutató hüvelykujj látványán, amint lassan alábukik, itt akármi ilyennemű próbálkozás történik, csak vállrándítunk.
Sebaj, a Sötét végzet legalább egy tisztességes iparosmunka lett némi szívvel-lélekkel, így már fényévekkel méltóbb lezárása a sorozatnak, mint a pocsék Genisys. Értékelés: 6/10
Egyfajta toldalék ez is mint a Star Wars ok folytatásai. stb.. A történet nem ér annyit hogy leírjam, olyan akar lenni mint a 2, de nem jön neki össze.. aki arra kíváncsi, megtalálja, én inkább ezekkel szerettem volna éreztetni milyen, és miért ilyen "Jóféle egyszer nézős" A csaj miatt megéri megnézni:)!
Epizódról epizódra több derül ki arról, melyik karakter hogyan kapcsolódik a másikhoz és miként hatottak visszafordíthatatlanul egymás életére. Kicsi a világ és véges. A Station Eleven emiatt nem egy relevancia-pirospontokért tekerő sorozatocska. Nem akar erőltetett módon összekacsintani a nézővel, hogy lám, világjárványról szól, hát nem aktuális? Ennek fő oka, hogy adaptációról van szó, aminek eredetije 2014-ben jelent meg. Emily St. John Mandel azonos című regénye el is nyerte a legjobb brit science fiction könyvnek járó Arthur C. Clarke díjat. Érdekes módon a sorozat készítői sem a jelenlegi helyzetet próbálták meglovagolni, hisz jóval a COVID kitörése előtt született döntés a sorozat elkészültéről. Sőt, a sors fintoraként a Station Eleven forgatását félbe kellett szakítani a való világban tomboló járvány miatt. De mekkora szerencse, hogy végül elkészült! A sorozat posztapokaliptikus világa egy megkapó, saját törvényei szerint működő, különös és vad hely. Se nem utópia, se nem disztópia.
Kemény csajok a vásznon A színészek azonban igyekeznek elfeledtetni velünk mindazt a hiányt és gyengeséget, amelyet a film egyéb oldaláról tapasztalhattunk. Linda Hamilton, aki hosszú idő után tér vissza a vászonra, olyan, mintha sosem vetette le volna Sarah Connor szerepét. Ezúttal egy sokkal mogorvább, megtörtebb, ugyanakkor céltudatosabb karaktert mutatott és meglepő módon az egyik legjobban működő figurát hozta a vászonra. Kemény Csajok / Fotó: Fórum Hungary Arnold Schwarzenegger, aki ezúttal is egy T-800-ast alakít, érződött talán leginkább olyannak az "öregek" közül, akit igazából a nosztalgia miatt hoztak vissza. Az ő szerepe teljesen kihagyható lehetett volna, bár a rajongók nyilván felháborodtak volna a hiánya miatt (lásd: Terminátor Megváltás). Mindenesetre Schwarzenegger és Miller igyekezett mindent kihozni az adott alapanyagból, és így a karakter megkapta a maga momentumait. Natalia Reyes alakítja Dani Ramos-t, aki a film új jövőjében fogja vezetni az ellenállást a gépek háborújában.
Csak ezt nem játékból használják, illetve aki Kínában él, egyszerűen nem dönthet úgy, hogy nem játszik. A tesztben nyilvántartottak mindegyikét egy 800-900 pontos rendszerbe sorolják be. Pontszámuk csakis tőlük függ: amikor a kormányzat által jónak ítélt dolgot tesznek, pluszpontot kapnak, ám ha a kormány erkölcsi vagy politikai érzéke szerint helytelen dologba mennek bele, máris csökken a pontszámuk. A társadalmi kreditrendszer bevezetése korábban egyszerűen lehetetlen lett volna, alapját ugyanis a technológiai fejlettség jelenti. Eljött a digitális diktatúra korszaka. Az országszerte kiépített, több mint 200 millió (kültéri és beltéri) kamerából álló megfigyelőhálózat csak a kisebb falat volt, a nagyobbik kihívás a képeket elemző és "értő" háttérrendszer jelentette. Ez ugyanis felismeri az állampolgárokat, járműveket, valószínűleg még egy-egy kirívó cselekedetet (például erőszakot) is képes "felfogni". Az okostelefonos alkalmazásokból – köztük üzenetküldőkből – és a különféle internetes szolgáltatásokból szintén beérkeznek az adatok, amelyeket a komplex rendszer rögtön a megfelelő állampolgárhoz kapcsol.
Aki keresztbe tesz a hatalomnak, még a lakhelyét is nehezen tudja elhagyni. Tisztára, mintha a Black Mirror egyik részébe csöppentünk volna. Elsőre úgy hangzik, mint egy bugyuta játék: az ember kap egy pontszámot, aztán ha jó dolgokat teszel, a pontszámod emelkedik, ha pedig rossz dolgokat, akkor csökken. Csakhogy aki ebben a játékban nem hajlandó a kormány szabályai szerint játszani, azt akár teljesen kizárhatják a társadalomból - nem kap munkát, visszautasítják a hitelkérelmét, rossz esetben pedig még egy vonatjegyet sem tud venni. A kínai kormány által kifejlesztett társadalmi kreditrendszerről egy ideje már lehetett hallani dolgokat, most viszont az ausztrál ABC News újságírója egy nagyon alapos cikkben tárta fel, pontosan hogy működik a "mindent látó szem", ami hamarosan 1, 4 milliárd kínai ember mindennapjait fogja alapjaiban meghatározni. Matthew Carney két kínai példáján keresztül mutatja be az egyelőre tesztfázisban működő rendszer visszásságait: egyikük Dandan Fan, egy 36 éves marketingmenedzser, aki a kreditrendszer szerint szinte tökéletesen példás életet él, a másikuk pedig Liu Hu oknyomozó újságíró, aki több gyilkossági ügy mellett magas rangú tisztségviselőkhöz köthető korrupciós ügyeket is sikerrel tárt fel - a jutalma pedig, hogy a kreditrendszernek hála szinte számkivetettként éli az életét a társadalomban.