Különböző trükköket kell betanulni, s az is előfordul, hogy egy levegővel kell leúszni 35 métert! Biztos azt is tapasztaltátok, hogy milyen nehéz kijönni a medencéből, hátha még ruhástól kerülünk vízbe. Egy sellőuszony pedig 6-7 kilogramm is lehet. Aysun, az orosz sellő Azon túl, hogy sokat kell úszni és hosszan levegőt visszatartani, könnyen megfázhat az ember. A víz pedig hiába nem klóros, mivel sokszor igazi élőlényeknek, különböző halaknak van fenntartva, bántja a szemet. Teljesen természetes egy professzionális sellőnek, hogy az akváriumból kiemelkedve már nem lát tisztán. Ezentúl sokszor életre veszélyes szituációk is felmerülhetnek, nem csak a fulladás miatt. Mikor az ember, illetve hableány együtt úszik egy cápával, vagy medúzával az esetleges bántalmak nem elkerülhetetlenek. Na meg ott vannak a pitiáner részei is a munkának. Sellők a történelemben. Hiába vagy szép, hála az állandóan felkent, vízálló sminknek, és csodálatos uszonyodnak, bizony az algát is neked kell levakarnod és a szemetet is neked kell kivinned.
A neheze viszont talán csak ezután jön. Még az USA-ban sincsenek profi sellőiskolák és munkahely közvetítők, akik ezekkel az állásokkal foglalkoznak. Ezért kell extra-motiváltnak lenned, hogy önerővel tanulj, és keresd a lehetőségeket. Egyértelműen fontos megtanulni úszni és nem csak a hagyományos módokon. Nem elég, hogyha éppen csak kutyaúszásban evickélsz a vízben, hiszen ha sellőfarkat viselsz, a lábaid szinte megvannak bilincselve és kapálózással nem tudsz segíteni magadon. Továbbá hatalmas tüdő kell, hogy sokáig a felszín alatt tudj maradni, nem is beszélve arról, hogy néha elvárás a tátogás, sőt az evés is ebben a közegben. Fontos, hogy elég komfortosan és szabadosan érezd magad a vízben. Profi oktatók 5 perc után meg tudják mondani a tanoncokról, hogy elég otthonosan mozognak e és megéri e nekik ez a karrier. Azontúl, hogy profin kell úszni, sok más hátránya és nehézsége van a hableány létnek. Fizikailag és mentálisan is megviselő lehet minden nap egy tartályban úszni és különböző előadásokkal szórakoztatni a vendégeket.
Ez már önmagában is rizikós, hiszen a víznyomás ilyen mélységben igencsak erős. Aztán erre még a fejükre kaptak pár megsemmisítő lövedéket a romboló hajóktól. Most 2015-ben is nyomasztó volt látni azt, ami az 1940-es években élesben ment a valóságban. Nem, nem bírom tovább nézni, többször megfordult a fejemben tegnap. Ilyen nincs, áááá. Engem levert a víz, pedig ez csak egy mozi. Szörnyű volt látni azokat a feszült pillanatokat, amit a tengeralattjáró egy támadás esetén átélt. Mikor a hallgatóval érzékelték, hogy egy romboló hajó közelít…nem, irányt tévesztett. Kezdtek megnyugodni, aztán…kapitány, ez még is közelít! Mindjárt felettünk van. Csak nyugalom! A legénység arca falfehér lett, most meghalunk, vagy kibír a gép egy újabb támadást? Durranást hallottak, megrázkódott a tengeralattjáró, elpukkantak a lámpaburák, valaki beverte a fejét, valakit eltalált egy "elszabadult" csavar stb. Mennyire sérült a gép? Kapunk még több lövedéket a nyakunkba? Egyik percben a halál kísértett a fejük felett, a másik pillanatban meg az életet ünnepelték, hogy még élnek.
U t á n o z z a, tehát a forma stílus játék, álarc a költőnek, tudatos, megfontolt választás. "A különböző költői formákban nagy, titokzatos hatások rejlenek. Ha az én Római Elégiáim tartalmát Byron Don Juanjának hangjára és versmodorába tennék át, akkor az, amit mondtam, egészen elvetemültnek hatna, " — mondta egyízben Goethe Eckermannak. Ez a disztichon tehát nem lehet magyarban sem olyan, mint a Tibullusé, csak t i b u l l u s i lehet: Itt van az ősz, duruzsolgat a tűz, a kemence világít, néha kibúvik a láng, pattog a rőzserakás! Utószó (Orpheus nyomában) – Wikiforrás. S a Hölderliné megint más! Nem tudatos játék, nem álarc, egy költői őrület és egy őrült költő természetes beszédmódja, a teremtett, de valósággá vált világ dallama. …Így éltünk mi is itt. S ha felénk mordulva az észak intett és panaszát zúgta, lehullt a levél, lombját sírta az ág és szálltak a szélben az esők… Hányszor dobtam el egy-egy már véglegesnek vélt sort ebből a kis versből azzal, hogy Tibullus is írhatta volna, vagy tibullusi, tehát goethei. S van-e izgatóbb feladat, mint megoldani egy központozás nélküli francia szürrealista verset, egy Apollinaire-költeményt úgy, hogy a magyar versben is természetes, sőt szükségszerű legyen az írásjelek hiánya?
S hogy nem az, ez gyakran hónapok alatt kiderül, néha csak évek, évtizedek múltán, sokszor csak egy nyelvi megújulás segít felülmúlni. Tóth Árpád, a csodálatos költő és műfordító ír ezzel kapcsolatban arról a kötelességről, mellyel minden tovatűnő nemzedék tartozik az örök dolgok iránt. De ha magyar versnek szép a fordítás, akkor nem avúl el, az új fordítás csak a régi m e l l é kerül, de nem fölébe. A műfordító költő tudja, hogy nem lehet "fordítani" csak újra megírni egy idegen verset s hogy minden műfordítás, — kísérlet. És tudja azt is, hogy kevés kivétellel — nincs olyan idegen vers, amit ne lehetne éppen m a g y a r r a fordítani. Csak kicsit Orpheusnak kell lenni hozzá, mert Orpheus varázsló is volt, Egyiptomban tanult varázslatot s elaltatta az aranygyapjat őrző sárkányt is. Könyv – Wikiforrás. És, — és szerencse kell hozzá. Ez a kis könyv nem "európai költők antológiája, " egy költő műfordításgyüjteménye csupán Európa költőiből, kedves költői vagy kedves versei közül néhány, — magyarul. Egy-két költő több verssel szerepel a kötetben, persze nem véletlenül.
Komor, szomorú gondolatok szállják meg. Amint azonban kimegy a teremből és megpillantja a parasztokat, akik odakint tömegbe verődve beszélgetnek, legyőzhetetlen szokása szerint kihúzza magát és rekedt hangon, haragosan rájuk kiált: – Emberek, oszoljatok! Ne csináljatok itt csődületet! Gyerünk, hazafelé!
Vegyük csak például ezt az esetet... Szétkergetem a népet a parton, hát ott fekszik a homokban egy vízbefúlt ember hullája. Minek alapján fekszik ez itt? – kérdem én. Hát ez a rend? Mit bámul a csendőr? Megkérdezem: Miért nem értesíted erről a felettes hatóságot? Lehet, hogy ez a boldogult vízbefúlt magától fulladt meg, de az is lehetséges, hogy rablógyilkosságról van szó, amiért Szibéria jár... Zsigin csendőrbiztos rá sem hederít és csak szíja tovább a cigarettáját. "Miféle komendáns ez itt köztetek? Hol szedtétek őt? Fordító hang alapján tulajdonos. – mondja. – Nélküle tán nem tudjuk, mi a kötelességünk? " Nyilván nem tudod – mondom – ha itt állsz és a többivel együtt tátod a szád, te tökfilkó! "Már tegnap értesítettem a rendőrfőnököt. " – mondja ő. Hát miért a rendőrfőnököt? – kérdezem. – A törvénykönyv melyik paragrafusa szerint? Az ilyen ügyekben, mint vízbefúltak, akasztattak és hasonlók, mit tehet már a rendőrfőnök? Itt – mondom – bűnügyről van szó... A vizsgálóbíró úrhoz meg a törvényszékhez kell futárt küldenünk.
Mivel elég drágák ezek a programok, nem volt még hozzájuk szerencsém - a külföldi cég saját programján kívül-, de szívesen megtanulnám. Mi alapján határozzam meg a bérigényemet? Intervallumban vagy minimumként adjam meg? Ez okozza számomra a legnagyobb fejtörést, mert diploma híján nincs pofám nagy összeget mondani (Mondjuk kérdés, hogy mi számít annak? ), viszont van egy minimum, ami alá semmiképp nem szeretnék menni. Meg persze tudom, hogy a megpályázni kívánt pozíciótól is függhet: konkrét fordító/lektor állást vagy egyéb fordítóirodai 'support' pozíciót (pl. találtam egy ügyintézőt, de láttam projektmenedzsert is). Megnéztem pár statisztikai adatot és az átlagfizetések alapján nettó 160-230k Ft lehet az az összeg, amit elkérhetnék, de nem tudom ez mennyire reális pályakezdőként. Ha fordítónak felvesznek valahova és x Ft/szó vagy /lap számolják, akkor kb. tudom mi az az összeg, amit elkérhetek. Fordító hang alapján viszgálat leletek. Azonban most szeretnék betekinteni a fordítás egyéb folyamataiba is. Bár előnyösnek találtam részletezni a saját helyzetemet a személyre szabottabb tanács reményében, általános tapasztalatokat/tanácsokat is szívesen veszek.