Eladta a felszámoló a balatonszemesi Lidó kempinget, a település önkormányzata azonban az ügylet érvénytelenítését szeretné, mert nem élhetett elővásárlási jogával – értesült a Az egykori SCD-érdekeltségek felszámolásával megbízott cég írt ki pályázatot a többi balatoni kempinghez hasonlóan a szemesi 1, 8 hektáros, vízparti Lidó megvásárlására is. A információja szerint a nyertes pályázó 330 millió forint plusz áfa vételárat ajánlott. – Balatonszemes ragaszkodik a kempinghez, magunk szeretnénk üzemeltetni – mondta Takács József polgármester. Sikeres rovásírás-kiállítás Balatonszemesen | Felvidék.ma. – Készültünk rá, hogy a pályázat során beérkező legmagasabb árajánlatot tartanunk kell, ez esetben elővásárlási jogunk révén a község tulajdonába kerülhet. A felszámoló meg is keresett bennünket azzal a kérdéssel, hogy kívánunk-e élni a Balaton-törvénybe foglalt elővételi jogunkkal. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy még mielőtt a választ megadtuk volna, az ingatlan-nyilvántartásban megtörtént a tulajdonjog bejegyzése a legmagasabb árajánlatot adó pályázó nevére.
Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Érdekesség, hogy a bezárt fórum utódjaként létrejött Faluszemesen most (aktuális) elnevezésű csoportnak már 2400 tagja van. Takácsnak a fentieken túl volt másik botrányos ügye is a közelmúltban: idén június elején derült ki, hogy egy olyan "bűnmegelőzési egyesület" terjesztette a drogot éveken át a déli parton, amelyet a szemesi polgármester veje vezet, és amely rendszeres anyagi támogatást kapott az önkormányzattól – többek között egy gépkocsi megvásárlásához, amit a drogterjesztéshez is használtak. Takács józsef balatonszemes milyen megye. A Balatonszemes-Balatonőszöd Bűnmegelőzési Egyesület, elnökét, a 28 éves E. Istvánt – Takács kisebbik lányának a férjét az eset után őrizetbe vették. A polgármester mindenesetre igyekszik pozitív hírekkel is jelentkezni: október 12-én 16 órára – vagyis órákkal az önkormányzati választás kezdete előtt - "Piknikkel egybekötött baráti beszélgetést" (a gyakorlatban inkább ingyenes ételkóstolást) szervez a művelődési házba. A Fidesz ismert színvilágát használó plakát nem rejti véka alá, hogy mi a rendezvény célja: a szöveg a "Szavazzon a Mi Szemesünk" programra és képviselőire! "
Az ifjúsági mérkőzésen: Kéthelyi SE–Balatonszabadi SE 4–1. 1926 PSE Fonyód– Böhönye KSE 1–3 (0–0) Fonyód. : Golubics. 1926 PSE Fonyód: Varga B. – Jóna Z., Kádár A. (Francsics R. a 77. percben), Varga D., Rácz M. (Molnár T. a 83. percben), Graszl N. (Gácsi D. percben), Vándor A., Horváth P. (Kuti R. percben), Androsovits K., Szabó D., Tollár J. Vezetőedző: Graszl Norbert. Böhönye KSE: Szabó Cs. – Ruzsics D., Banicz R., Szalai Zs. (Martin M. percben), Sipos A., Prokli G., Farkas T., Bakos M. (Garai N. percben), Farkas Cs., Márton R., Mózes G. (Bódis G. a 85. Vezetőedző: Nagy Attila. Gólszerzők: Molnár T. a 86. percben, illetve Bakos M. Balatonszemes perre ment a kempingjéért – hirbalaton.hu. az 50. percben, Mózes G. 2 (a 77. percben és a 79. Kiállítva: Farkas T. a 87. Sárga lap: Kuti R. percben, Jóna Z. Az ifjúsági mérkőzésen: 1926 PSE Fonyód–Böhönye KSE 1–6. Dél-Balaton FC– Balatonberényi KSE 2–3 (0–0) Balatonszemes. : Czár. Dél-Balaton FC: Dobai T. – Huszár T., Galgóczi K., Böröczky B., Majoros Barnabás, Horváth B., Szekér Z., Varga Á., Majoros B.
A sorozatot író és rendező Hwang Dong-hyuk tehát nagyon belenyúlt valamibe, és utólag könnyű elméleteket gyártani arról, hogy pontosan mibe is. A Squid Game a népszerű tévés vetélkedők dramaturgiáját veszi át, majd fokozza bizarr túlélő show-vá: a helyszín napjaink Dél-Koreája, ahol titokzatos, anonim figurák a társadalom perifériáján vergődő embereket toboroznak egy rejtélyes vetélkedőhöz, ami népszerű gyerekjátékok gyilkos verzióinak füzére. A 456 résztvevőből csak egy győztes maradhat, aki hazaviheti a gigantikus malacperselyben gyűjtött pénznyereményt, ám a menet közben kiesőket egyszerűen megölik – ez a sorozat legsokkolóbb jelenetéből derül ki rögtön az első epizódban. A Squid Game tehát a gyerekkor iránti nosztalgiát ötvözi a túlhajszolt kapitalizmus kegyetlenségével, kilátástalan rémálommá torzítva az idővel megszépített emlékeket arról a felhőtlen életszakaszról, amikor még gondoskodtak rólunk, nem kellett felelősséget vállalni tetteinkért, egy-egy hibás döntés után pedig bármikor újra lehetett kezdeni a játékot.
Pszichológiai árnyaltság híján pedig a morális vívódások is többnyire elvontak és képletszerűek maradnak. Az egyetlen, ami időről időre képes élettel megtölteni őket: a játékokban rejlő zsigeri izgalom. Nem csoda, hogy végig ez a fő, és gyakorlatilag egyetlen erőssége a Squid Game -nek, amit sajnos sok-sok dramaturgiai sallang vesz körül. Sokat elárul a Netflix-éra fellángolásainak természetéről, hogy a sorozatról alig-alig találni negatív kritikát az angol nyelvű sajtóban, és ha mégis, az hamar feloldódik az ajnározó cikkek kórusában, amelyekből könnyű arra a következtetésre jutni, hogy egy mélyenszántó remekműről van szó. A szuperlatívuszok azonban még akkor is túlzók lennének, ha a sztori kevésbé lenne bő lére eresztve, az agyonsulykolt társadalmi üzenet pedig nem fulladna ki egy hatásvadász, mégis ásítóan unalmas blöffben. Ennek ellenére a Squid Game valóban filmtörténeti mérföldkőnek tűnik, csak egész más szempontból: világosan példázza a koreai popkultúra növekvő nemzetközi erejét, valamint azt a folyamatot, ahogy a globalizált szórakoztatóipar nyelvileg és kulturálisan egyre nyitottabbá, többpólusúvá válik.
Netflix Az alapötlet persze aligha nevezhető forradalminak: az előképeket hosszan lehetne sorolni Az éhezők viadalá tól a Kocká ig vagy a Fűrész ig, hogy a kultikus japán könyvadaptációról, a Battle Royale -ról már ne is beszéljünk, ami húsz éve felpörgette a véres vetélkedős filmek trendjét, és a Squid Game -re is bevallottan nagy hatást gyakorolt. Ahogy az a nagy sikereknél lenni szokott, már a plágiumvád is felmerült a Squid Game -mel kapcsolatban, mert többen úgy találták, hogy a sorozat bizonyos elemei túl nagy átfedést mutatnak az Ahogy az istenek akarják című 2014-es japán filmmel (Hwang Dong-hyuk azzal utasította vissza ezt a vádat, hogy a forgatókönyvön már 2008-ban kezdett dolgozni, így a hasonlóságok puszta véletlenek. ) A nemzetközi színteret egyre jobban meghódító koreai filmben eleve nagy hagyománya van a stilizált erőszaknak, ehhez elég Park Chan-Wook letaglózó bosszúdrámáira vagy a már említett Bong Joon-Ho filmjeire gondolni. Mindkét rendező stiláris vagy tematikus kézjegyei felismerhetők a Squid Game -ben – előbbitől a 2003-as Oldboy t, utóbbitól pedig a Snowpiercer t vagy épp a tavalyi Oscar-gálát letaroló Élősködők et érdemes kiemelni ebben a tekintetben.
De hát mindenki inspirálódik valahonnan, csak ezt a kedvenc rendezőink esetében zseniális főhajtásnak, mindenki másnál pedig undorító lopásnak hívjuk. Az eredetiség kérdésén tehát könnyű túllendülni, főleg, hogy a Squid Game tényleg jellegzetesen egy saját világot legózik össze magának a sokszor látott építőelemekből: a több szinten ismétlődő geometrikus alakzatok, az útvesztőszerű terek és a rikító színek például éles kontrasztban állnak a városi környezet rideg szürkeségével, akárcsak az üzemszerű gyilkosságok a kedves, játszótéri díszletekkel. Az egyik oldalon ott vannak a mit sem sejtő, kiszolgáltatott versenyzők, míg a túloldalon a maszk mögé bújó, arctalan személyzet, amely gondolkodás nélkül hajtja végre a rejtélyes játékmester parancsait (ha már az előképeket említettük, az piros anorákos, álarcos figurákról valószínűleg nemcsak nekem jutottak eszembe A nagy pénzrablás Dalí-maszkos bankrablói). Ezek az ellentétek alapozzák meg az alapfeszültséget, ami tényleg könnyen beszippantja a vetélkedőkhöz idomított nézők tömegeit.