Elektromágnesség Elektromosság Mágnesség Elektrosztatika Coulomb-törvény Elektromos mező Elektromos töltés Gauss-törvény Elektromos potenciál Magnetosztatika Ampère-törvény Elektromos áram Mágneses mező Mágneses momentum Elektrodinamika Elektromotoros erő Elektromágneses indukció Vektorpotenciál Elektromágneses sugárzás Faraday–Lenz-törvény Biot–Savart-törvény Lorentz-erő Maxwell-egyenletek Mágneses erő Elektromos áramkörök Elektromos ellenállás Elektromos kapacitás Elektromos vezetés Hullámtan Impedancia Rezgőkörök m v sz A mágneses mező (másként mágneses tér) mágneses erőtér. Mágneses mező – Wikipédia. Mozgó elektromos töltés ( elektromos áram) vagy az elektromos mező változása hozhatja létre. A mágneses mezőt jellemző fizikai mennyiség a mágneses fluxussűrűség, mértékegysége a tesla ( Vs / m ²). Jellemzői [ szerkesztés] A mágneses tér erővonalai zárt görbék, azaz a görbéknek nincs sem kezdetük (forrásuk), sem végük (elnyelődésük). Szemben az elektromossággal nincsenek mágneses monopólusok vagy magnetikusan töltött részecskék.
Az izzó azonnali világítását magyarázza a mindenhol jelen lévő elektronok akármilyen lassú áramlásának megindulása, de miért mozog a mező fénysebességgel? 4/27 Wadmalac válasza: Itt az elektromos mező csak elektron-elektron szinten terjedő dolog. Mint 2XSü írta, az első fölös elektron azazonos töltésével elkezdi "tolni" a következő elektront., az a következőt..... Homogén elektromos mező. a másik végen meg egy elektronhiány helyet csinál, ahová a mögötte álló a töltésével "belöki" az elsőt a sorban, őt utánalökik.... Sántító mechanikus magyarázat, de vizuálisabban nehéz. Képzelheted úgy is, hogy van egy vízszintes, mindkét végén nyitott vályúd tele összeérő golyókkal, a felszültség rákapcsolása meg az, hogy megdöntöd oldalra és a lejtőn megindulnak libasorban (persze elöl nem marad üres hely, oda jön máris újabb golyó az akkuból, generátorból stb., úgyhogy ez is sántít). Amikor valóban az elektromos mező mozdítja meg az elektrontömeget a fémben, az az indukció, ár ott már áttételes a dolog, a változó mágneses tér a főhunyó.
Bővebb ismertető Újra kapható! A főszereplő egy hajdani vezető színésznő, aki tizenöt éve megőrült. A lánya valószínűleg álnéven, valószínűleg Amerikában érdemes hegedűművész, aki minden hó elején pénzt küld, de 15 éve nem tud róla a család. Hallgassa meg a könyv rádióspotját! A főszereplő egy hajdani vezető színésznő, aki tizenöt éve megőrült. A másik szereplő egy nő, aki ötven éves lesz, viszont jól tartja magát, és nem csak a színházi múltról tudna ezt-azt mondani. És van egy író, aki tizenöt éve levelezik őrült anyjával disszidált testvére nevében, és szerelme évekig nem hajlandó arról beszélni, mivel telt hajdan az élete? NÉMETORSZÁG: MAGYAR REGÉNY AZ ÉLEN Bartis Attila A nyugalom című műve vezeti a kritikusok listáját Bartis Attila kimagasló eredménnyel került a Südwestrundfunk SWR német közszolgálati rádió-tévéállomás által minden hónapban meghirdetett "A legjobb könyv" listájának az élére 2006 januárjában. Bartis Attila: A nyugalom - ekultura.hu. Népszabadság Online - 2006. január 5. EGY FIÓKNYI FECNI - INTERJÚ BARTIS ATTILÁVAL Végül pedig mindig ott van Goethe, ráadásul pont az ágy mellett, karnyújtásnyira, akitől soha nem olvastam annyit, hogy nyugodt lelkiismerettel tudjak aludni.
Bartis Attila nemzetközi sikert aratott regénye a rendszerváltás történetét családregény formájában beszéli el. A mű az utóbbi évek egyik legsikeresebb magyar könyve. A cselekmény középpontjában anya és fia nyomasztó kapcsolata áll, mögötte a rendszerváltás magyarországi éveinek díszletével. Ez a viszony paradigma jellegű az emberi kapcsolatok elzüllésére egy olyan társadalomban, ahol az individuum folytonos erőszaknak van kitéve. A könyv hangulatilag Sartre és Camus könyveinek atmoszféráját idézi. Tartalom 1. Szombat délelőtt tizenegykor volt a temetés... 2. Vizes volt a fa... 3. Akkoriban jöttek divatba... 4. Aztán a szemközti utcában... 5. Egy fiatal nő állt a korlátnál... 6. Így alakult, kérlek ne faggass... A nyugalom. 7. Amikor megkaptam a levelet... 8. Valószínűleg már jövet Bukarestből... 9. A múlt év elég csendesen telt... 10. Amikor hazamentem, félig nyitva volt az ajtó... 11. Megpróbáltam elképzelni, hogy bemegyek a kerületi kapitányságra...
Ám voltak oldalak, amiket némi áttekintés után csak átlapoztam. Nem a szex miatt, dehogy, kicsit sem vagyok aszexuáls, vagy prűd, s vallom, hogy mindenki azt művel akivel akar, ami mindkettőnek jó és mindkettő által elfogadott, s ennek leírása sem háborít fel (mert pl. szopást úgy leírni, ahogy Bartis tette, nem semmi, komolyan; meg a többi sem! ). Tehát nem ez volt az ok. Valami olyan érdeklődésvesztésem volt, amit nem tudok megmagyarázni. Egyszer olvastam egy vitát arról, hogy mi fontosabb a mondanivaló vagy az esztétika? S melyik elfogadhatóbb önmagában, a másik nélkül: a mondanivaló esztétika nélkül, vagy az esztétika mondanivaló nélkül? Nem emlékszem, hogy a dűlőre jutásról olvastam volna náluk. Minden könyv egy élmény: Bartis Attila: A nyugalom. Amikor letettem a Nyugalom -ot (de vacakul néz ez így ki! :-)), valami hasonló kétségeskedés volt bennem. Az, hogy a stílus, az esztétika (tekintsünk el a gyomorforgásomtól a nagymami-szex kapcsán, leszek még én nagypapi, ha minden jól megy! ) teljesen ott van, az kétségtelen. De a bajom az volt, hogy amikor Szerelmetesfeleségtáram megkérdezte, na miről szólt, akkor nem tudtam megmondani.
Így írok, mert ebben a formában tudom a számomra leghitelesebb mondatokat leírni. Ami azért fontos, mert ha számomra nem hiteles egy mondat, akkor esély sincs rá, hogy bárki más számára az legyen. Ha A nyugalom írásának időszakát kellene egyetlen fotóval visszaadnia, egyetlen képbe sűrítenie (tegyük fel, hogy ez lehetséges), mit ábrázolna az a kép ön szerint? Egy munkaszobát. Csak ez nem állókép, hanem egy mozgásban lévő, végtelenített morf képsor lenne. Mondjuk Kubrick hófehér szobája az Űrodüsszeiá ból változik át lassan Lynch sakktáblapadlós, vörös függönyös szobájává, majd vissza. És a kettő között pillanatokra nyilván ott van a valóságos szobám. Olvastam önnel egy interjút, amiben arról mesélt, hogy A nyugalom kínai megjelenése után kapott egy kéthónapos ösztöndíjat, ami nagyon meghatározó volt, és Kína előtti, illetve Kína utáni szakaszokra osztotta az életét. Ha ugyanezt a felosztást megcsináljuk a könyvekkel, akkor mi a legmarkánsabb különbség A nyugalom előtti és A nyugalom megjelenése utáni írói életében?
Például az, hogy A nyugalom előtt esélyem sem lett volna eljutni Kínába. Vagy fel sem merülhetett volna, hogy egy jávai faluból válaszoljak az ön kérdéseire. Igaz, ezek olyasmik, amik más úton is bekövetkezhetnek egy ember életében, csak én nem ismerem azokat az utakat. Az ismertség, legyen az bármekkora, valamiféle változást hoz mindenki életében. Aminek egy része jó, és azt általában mások is látják, egy része meg kifejezetten keserű, amit általában mások nem látnak, igaz, nem is illik panaszkodni miatta. De a leglényegesebb változást nem a hírnév hozza, hanem maga a munka. És az a változás mindig belül történik. Olyan nincs, hogy valaki leül az íróasztalhoz, megír egy regényt, majd feláll, mint aki jól végezte dolgát, és ugyanonnan folytatja az életét, ahol a regény előtt abbahagyta. Teljesen mindegy, hogy három hónapig ül ott, vagy tizenöt évig, esetemben az is mindegy, hogy A nyugalom, vagy A vége, soha nem ugyanaz az ember áll fel az asztaltól, mint aki oda leült. Az írás egy olyan munka, amelyben kisebb szerepe van annak a tudásnak, amellyel már rendelkezem, mint annak, amelyre pont e munka során teszek szert.
Bartis prózapoétikájának szimbolizmusa A nyugalom regényen végighúzódó motívumhálózatban érhető a leginkább tetten. Először is az olyan beszélőnevekben mutatkozik meg, mint amilyen Fehér Eszteré – aki a tisztaságot jelenti a fiú számára –, vagy a Weér családnév, amely a vér paronomáziájaként több aspektusból is lényeges a szövegben: Andor akkor érezte először, hogy valamiben nem képes osztozni ikertestvérével, amikor az először menstruált; szintén felmerül benne metaforaként a vér, amikor anyja számonkérésére válaszul kijelenti, hogy a szövegeit, amelyek családi történeteket dolgoznak fel, "a saját vérével" írja. A családi címerben szereplő pelikán a gyermekeit a saját vérével itatja, Rebeka esetében azonban ez nem gondoskodást jelent, inkább mérgezést: beteges mértékig magához kötést és vérfertőzést. Andor asztalfiókja megfeleltethető a tudattalanjának, amely meglehetősen furcsán működik: oda kerülnek például anyjának az ikertestvéréhez írt levelei (a borítékok, mint az a regény végén kiderül, üres lapokat tartalmaznak), amelyeket a fiú soha nem adott fel, ugyanakkor az anya és a fia között épphogy csak meghiúsult szexuális aktus leírását belerakja a könyvébe.
A nyitott szem mint szimbólum pedig egyszerre szolgál a fényképezésszerűen mindenhova betekintő, az olvasóval minden bizarr részletet láttató elbeszéléstechnika metaforájaként, ám az is jelentőséggel bír, hogy a halott anya szemét nem lehet becsukni, mert már beállt nála a hullamerevség – nem lel nyugalomra. A regény legkomplexebb szimbolikus eleme azonban kétségkívül a tükröződés, amely megjelenik egy másik szimbólum, a nevek szintjén is (a társasházban lakó, szárnytörött madarakat gyűjtő prostituáltat is Rebekának hívják, Andor ikertestvére is Rebeccára változtatja a nevét, amikor hegedűművészként befut), leginkább azonban a családi viszonyokban érhető tetten. Miután Rebecca az utolsó, anyjának küldött levele után – melynek zárása újfent szimbolikus: "Tisztelt anyám, ha látni kíván, akkor a szemét majd ne csukják le" – öngyilkos lesz, a fiú kezd el levelezni az ikertestvér nevében, és újra úgy érzi, hogy eggyé válik vele. Az azonosulás mellett az azonosítás is ide tartozik: Andor az Évával való együttlét során őt az anyjával azonosítja, ami, mint kiderül, nem is minden alap nélküli, hiszen az asszony ott volt a születésénél – akkoriban ugyanis a Weér-házaspárral hármasban éltek.