<-- 0-25 000 Ft között 690 Ft 2-4 munkanap 2-4 munkanap
Karácsonyi dekor fából - hóember - akasztóval - 17 x 9 cm Karácsonyi dekoráció fából, "SNOW" felirattal és aranyos hóember mintával. Madzag akasztójának köszönhetően akár ajtódíszként is funkcionálhat, de lakása bármely helységében elhelyezheti. Festett fa Természetes hatás Madzaggal akasztható Anyag: Fa Forma: Hóember Méret: 17 x 9 cm A vásárlás után járó pontok: 4 Ft Az alábbi terméket ajánljuk még kiegészítőként Vélemények Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
Hóember, dekoráció, mód, vidám, fából való, szüret, hatás, szűr, retro, háttér, karácsony Kép szerkesztő Mentés a számítógépre
Legutóbb 17 évvel ezelőtt bukkant föl új József Attila-vers, akkor egy 1925-ben papírra vetetett, háromsoros rögtönzést találtak. Most azonban egy tíz évvel később írt, 1935-ból származó József Attila-kézirat került elő egy négy lapból álló notesztöredékben. Jellegzetes József Attila-i kézírással olvasható a nyolcsoros költemény – mutatta be a kéziratot Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész. A szakember nagyon jelentős kultúrtörténeti eseménynek nevezte a költő eddig ismeretlen nyolcsorosának felbukkanását. József Attila a kéziratot töltőtollal vetette papírra, amelyet nemcsak datált – 1935. március 8. –, hanem sajátkezűleg alá is írt. József Attila: BOLDOG HAZUG... | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A vers az Edit címet viseli, vélhetően Gyömrői Edit után, aki József Attila akkor analitikusa, későbbi szerelme volt. Az irodalomtörténész arra is fölhívta a figyelmet, hogy a most előkerült költemény az első Gyömrői Editnek írt vers, és ezért is irodalomtörténeti jelentőségű. Később az analitikusának olyan költeményeket írt József Attila, mint például a Nagyon fáj, vagy a Magány című verse.
Amikor nem kapta meg, amire vágyott, József Attila kegyetlen, gyilkos indulatoktól fűtött versekben adott hangot szenvedésének. A visszautasítás miatt érzett frusztráció ellenségessé tette az asszonnyal szemben, s végül a kétségbeesés, a szerelmi kiszolgáltatottság, a megalázottság és a fájdalom odáig ragadta, hogy késsel támadt Edit vőlegényére, alig tudták leszerelni. A Nagyon fáj! kötet Németh Andor szerint "félig műremek, félig klinikai lelet". József Attila: Nagyon fáj! (elemzés) – Jegyzetek. Egyes versei félelmetesen pontos kórképet nyújtanak a költő állapotáról. A kötetben található szerelmes versek azt az érzelmi hányattatást fejezik ki, amit a Gyömrői Edittel való zaklatott kapcsolat okozott József Attilának. A címadó verset is Editnek címezte: iszonyú látomásokat és iszonyú kívánságokat küld benne az asszonynak, aki értette szavait, és mégis ellökte magától. A vers kapcsolatuk kései periódusában született, nem sokkal a teljes szakítás előtt. A lírai én egy kívül-belül menekülő ember, aki kiűzetett a társadalomból, emberi kapcsolatai leépültek, belül is kapaszkodó híján van.
Csak bámul göbbedő hodály alól a barna kapa hűvöslő nyele - - Ökörnyál után ugrik a bokor, zsibongva rebben száraz levele. József Attila: Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak - majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak - Majd kiapadnak! Búsan magamnak akkor megállok, Szemem csukódik, semmitse látok - Akkor megállok. Lelkem elröppen a Végtelenbe, Tovább nem vágyom arra az egyre, A Végtelenbe. József Attila: Születésnapomra Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt. Az ám, Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény. József Attila versei - Szerelmes versek. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a "Nincsen apám" versemért, a hont kivont szablyával óvta ellenem.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse József Attila VERSEK 1935 NYÁRI DÉLUTÁN Teljes szövegű keresés Cseveg az olló. Néne nyesi a pázsitot, guggol. Hátulról nézve is látni, ásitott. Rádió nyüzsög. Szárnyak dongnak az üvegen. Lágy szellők táncot járnak a puha füveken. Az idő semmit játszik, langy tócsa most, megállt. Hogy elleng, abból látszik, hogy remeg a virág. Én sem tudom már régen, alszom? vagy dolgozom? Megterit feleségem szép fehér abroszon. Az eget is a tájon vászonfény lepi el. Csillog, mert üvegtálon ül, a földieper. Boldog vagyok? A kedves mellettem varrogat s hallgatjuk, amint elmegy egy vak tehervonat.
Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben – de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem? A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat. Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj – s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Flóra 1. Hexameterek Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már, elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik, buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad. Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra. Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra! E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről, mint sebről a kötést, te leoldtad – ujra bizsergek. Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény, és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem. 2. Rejtelmek Rejtelmek ha zengenek, őrt állok, mint mesékbe'. Bebujtattál engemet talpig nehéz hűségbe. Szól a szellő, szól a víz, elpirulsz, ha megérted. Szól a szem és szól a szív, folyamodnak teérted. Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget. 3. Már kétmilliárd Már kétmilliárd ember kötöz itt, hogy belőlem hű állatuk legyen. De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelid érzelem. Mindenségüket tartani a fénybe, mint orvos, ha néz az üvegedénybe, már nem tudom, megadom magam kényre, ha nem segítesz nékem, szerelem.
3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen.