Dózsa György kivégzése Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár I. Henrik király 1135-ben ingolából (orsóhalból) készült "finomság" elfogyasztásától halt meg egy nagy dínomdánom után, ételmérgezésben. 522-ben II. Kambüszész perzsa király magát sebezte meg a késével: a combjába vágott bele. Akragasz város uralkodója, Phalarisz (vagy Fálarisz) a Kr. 6. században állítólag kisgyerekeket is megevett, és kedvenc kivégzési módja ellenségeinek egy bronzbikában való megsütése volt. A szoborban elhelyezett kürtnek köszönhetően a kivégzés áldozatának fájdalmas kiáltása a bika bőgéseként volt hallható. Fálarisz első ilyen áldozata állítólag maga a bikát megalkotó művész, Perilaosz volt. Tizenhat évnyi szórakozás után azonban őt magát is ebbe a furcsa kondérba rakták be, majd alágyújtottak a lázadók. Iovian római császár - abszurd leírni -, úgymond "grillezés" közben lelte a halálát. Máig nem tisztázott, hogy a saját szobájában szén-monoxid-mérgezésben, esetleg mérges gázok belélegzésétől vagy mérges gomba elfogyasztásától halt meg.
Ezután a testet négyfelé vágták és bitófára függesztették. Megítélése [szerkesztés] Dózsa György személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált (lásd lentebb Ady Endre és Petőfi Sándor verseit). A kommunizmus alatt történelmi szerepét túlhangsúlyozták a történettudományon és kultúrán kívül is – rengeteg utca, közterület, sportegyesület, társadalmi szervezet kapta nevét. Dózsa a hivatalos marxi történelemszemlélet fő motívumára, a nemesség és parasztság közötti osztályharcra adott szemléletes magyar példát – azonban fontos megjegyezni, hogy maga Dózsa is nemes volt. A román kommunista vezetés is kedvelte alakját – főleg erdélyi származása miatt –, több román városban található Gheorghe Doja utca. A temesvári Mária téren az 1940-es években szobrot állítottak halála helyén és a történt eseményekre emlékeztetve, de bizonyított tény, hogy a mostani katedrális mögött, a Béga partján végezték ki. A nemesi szemléletű, gyakorta elfogult történelemírás később alaptalanul hangoztatta, hogy Dózsa György példát szolgáltatott más a Magyar korona területén történt nagy megmozdulásoknak, így Cserni Jován felkelésének, mely alig tizenkét évvel a Dózsa-féle háború után zajlott le, valamint a Gubecz Máté vezette horvátországi parasztfelkelésnek.
A kivégzők olyan brutális és elrettentő példát akartak statuálni Dózsa György kivégzésekor, hogy igencsak megdolgoztatták a hóhérok kreativitását. De ők felnőttek a feladathoz, és emlékezetes performanszot varázsoltak az eseményből, amelynek a tüzes vaskorona volt talán a legemberbarátibb epizódja. A kannibalizmus viszonylag ritkán szerepel a középkori kivégzések eszköztárában, 1514-es használatának magyarázata pedig rendkívül összetett a benne rejlő számos szimbólum ötvöződése miatt - mondja Harai Dénes, a Pau-i és Adour-vidéki Egyetem ( Université de Pau et des Pays de l'Adour) kutatója, akinek tanulmánya a Histoire, Économie & Société folyóiratban jelent meg. A kivégzés indítékainak és szimbolikájának megértéséhez mindenképpen vissza kell ugranunk a felkelés kezdőpontjára. A lázadók ugyanis nem lázadni jöttek össze, hanem a Bakócz Tamás esztergomi érsek által 1514 áprilisában meghirdetett keresztes hadjáratra indultak volna. A keresztes hadjáratból gyorsan rendszerellenes mozgalom alakult ki, miközben - és ez nagyon fontos - megtartotta a keresztes jellegét, legalább a retorika szintjén.
Máig sem tisztázott körülmények között választotta Bakócz Tamás a kereszteshadsereg vezérévé. Május közepére az országban mintegy 40 000 fős paraszti had gyűlt össze, vezetése alá, azonban szervezési hiányosságok, Bakócz visszakozása, a keresztesháború lefújására tett kísérletek, a nemesek ellenkezése és az akkor uralkodó viszonyok együttesen a felkelés kirobbanásához vezetnek. Dózsa György igazolva a hírnevét sok diadalt arat, és bár az egész országban kitör a felkelés ő csak a keresztes hadsereget irányítja a helyi zavargásokhoz nem volt köze. Bár a felkelők több helyen vereséget szenvednek, ő seregével elfoglalja a Maros menti várak többségét. Egészen a temesvári csatáig (1514 július 15) nem szenved vereséget, itt azonban Szapolyai János erdélyi vajda seregével beavatkozik és nagy csatában legyőzi a felkelőket. Dózsa György és testvére Dózsa Gergely fogságba esik. Később tetteiért testvérével együtt kivégzik. A korabeli írások ezt írják Dózsa György kivégzéséről: először is tüzes vassal megkoronázták, aztán még élve, meztelenül, lábainál fogva megkötözve saját katonái, akiket közönségesen hajdúknak neveznek, s akiknek cselekedetei annyi sok szörnyűséget hoztak…, fogaikkal széttépték és felfalták.
A feudális elnyomással szembeszegülve az 1572-73-as horvát parasztháború élére állt, de elbukott. Így gyakran vonnak párhuzamot Gubec és Dózsa között. E felkelések a főúri rendszer ellen irányultak, és mindkét mozgalom nagy kárt okozott az arisztokráciának. Gubecet elfogása után Zágrábba vitték, majd vele is büntető koronázási ceremóniát játszattak el. A történetben itt is felbukkan az izzó vastrón, amelyet megint csak szkepszissel kell fogadnunk, viszont a vaskorona és az izzó jogar elképzelhető kellékei lehettek a magyarországi parasztfelkelésre emlékeztető, kegyetlen kivégzésnek. Halála után Gubecet felnégyelték, testének darabjait pedig Horvátország-szerte közszemlére bocsátották. A hasonlóságok mellett ki kell emelni egy nagy különbséget, ahogy ezt Harai Dénes tanulmánya meg is teszi: Gubec esetében emberevésről vagy emberevő táncról nincs tudomásunk. A történész szerint Dózsa kivégzésének szimbolikája annak ellenére egyedi, hogy az esemény egyes elemeivel már korábban máshol is lehet találkozni.
Ezt Harai Dénes arra vezeti vissza, hogy Szapolyai János erdélyi vajda, illetve a köréhez tartozó főurak, akik a kivégzést szervezték, fontosnak tartották, hogy maguk a volt lázadók emésszék el Dózsát. Ők így szimbolikusan megtagadták a lázadást, és hozzájárultak a régi rend visszaállításához. Ezért maradhattak életben azok, akik részt vettek az emberevő táncban. Talán magukat is megdöbbentette, hogy végül életben hagyták őket. Istvánffy Miklós történetíró megemlíti, hogy gyerekként ő személyesen találkozott egy Lőrinc nevezetű kováccsal, aki akkor már vénember volt, és azt állította magáról, hogy részt vett a Dózsa körüli kannibál táncban. Azzal, hogy Lőrinc elmondta Istvánffynak a történetet, máris betöltötte funkcióját: az elrettentésre való emlékeztetést. A történetíró már csak ezért is párhuzamot húzott Dózsa és az 1573. február 15-én bizonyos elemeiben hasonló módon kivégzett horvát lázadóvezér Ambroz Gubec között. Gubec (akit a magyar történetírásban Máténak neveznek) feltételezhetően korábban katonaként harcolt a török ellen.
Én a 70-es években születtem. 😁 A parlagfűben elbújva ettük a hangyás papsajtot. 🤣 Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe. Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová. ☝️ Ha esett a hó, ettünk belőle. 😁 Ha eső, volt, ittunk belőle 🙂 Utána a pocsolyákban játszottunk 😉 Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá! 😴 Ha láttunk utcai kutat, ittunk. A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk. 🤣 Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta! Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Körzeti orvos – Debrecen – Delegáció – a hozzáadott érték – Kérj árajánlatot! – Logikus keresés szinonimával. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem. Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt. 😁 Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk. 😎 Ha kutya megharapott, máskor elkerültük. Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni! Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire 🙂 Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.
🤣 Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal. Ha többen voltak, inkább fociztunk. 🤓 Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon. Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! 😈 Gazoltuk a kertet. ☝️ Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát. 🤠 Sőt volt, hogy játszottunk is benne. Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük. 😝 A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte. 😴 Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spilberg sírt volna kameráért ha látja! Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyű! 😏 Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig. 😂 Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük.