Audrey Hepburn Oscar-díjas amerikai filmszínésznő 29 éve, 1993. január 20-án hunyt el. A világ legszebb és legnépszerűbb színésznője alig 39 éves volt, amikor hátat fordított a filmezésnek, hogy fiaival töltse idejét, és humanitárius szolgálatot teljesítsen. Audrey Hepburn színésznőt ma is a báj, a kedvesség és a határozottság mintaképének tartjuk. Edda van Heemstra Hepburn-Ruston Belgiumban született 1929. május 4-én, apja angol bankár, tiszteletbeli brit konzul, anyja holland arisztokrata volt. A második világháború kitörése Hollandiában érte a családot. A náci megszállást követően Audrey nagybátyját és unokatestvérét kivégezték, az egyik féltestvérét koncentrációs táborba hurcolták, a másik testvére hosszú időre illegalitásba vonult. Ebben a sötét, kilátástalan, rettegéssel és nélkülözéssel teli időszakban az akkor még kiskorú, klasszikus balettet tanuló lány különféle magánházakban rendezett titkos összejöveteleken zongorakísérettel amatőr táncelőadásokat tartott, hogy így szerezzen némi adományt a holland ellenállás javára.
Ez egyébként semmi problémát nem jelentett Audrey-nak, hisz az angol és a holland mellett franciául, spanyolul, németül és olaszul is kiválóan beszélt. Ekkor fedezte fel a fiatal színésznőt Colette, a huszadik századi francia irodalom nagyasszonya, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ő játssza el a címszerepet a Gigi című elbeszélése alapján készült Broadway-darabban. Audrey a darab főszerepében elsöprő sikert aratott New Yorkban, és ezzel gyakorlatilag egyik napról a másikra a filmes karrierje is beindult. Az "őzikeszemű" bájos színésznő az egész világot elbűvölte Hamarosan felfigyelt rá Hollywood is, William Wyler 1952-ben rábízta Anna hercegnő szerepét a Római vakáció című filmben, amiért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. Audrey Hepburn és Gregory Peck a Római vakáció egyik jelenetében (Forrás: Wipikédia) Az "őzikeszemű" bájos színésznő az egész világot elbűvölte. Előkelő megjelenése, visszafogott nőiessége és a háttérben megjelenő szilárd akaratú lénye új színt hozott az ötvenes évek filmvilágának kebelcsodái mellett.
Audrey Hepburn és Andrea Dotti házassága nem volt tündérmesébe illő. Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary Sean elmondta, Andrea bár jó mostohaapaként viselkedett, sokat játszottak együtt, de a férfit nem a monogám életstílus jellemezte. Audrey Hepburnnek több vetélése is volt élete során, így amikor Dottitól terhes lett, elővigyázatosságból otthon maradt, és szinte az ágyát sem hagyta el. Eközben az orvos férje Rómában bulizott megállás nélkül. Végül a cselédjük köpte be a férfit. - Nagyon összetörte őt mindez, bár édesanyám már előtte is gyanakodott, ráadásul mindez a '60-as évek végén volt, a szexuális forradalom idején - emlékezett vissza. Hepburn a fiának is elmondta, mit művel a mostohaapja a hátuk mögött. Hepburn fia, Sean 2012-ben. Fotó: Dave Kotinsky / Getty Images Hungary - Tudtam, hogy vannak nehézségeik. Egyszer anyukám kisírt, véreres szemekkel leültetett engem, és elmondott nekem mindent, majd megkérdezte a véleményem a helyzetről. Még csak egy gyerek voltam, nem tudtam, hogyan is segíthetnék rajta - mondta.
16 éves korában Londonba költözött édesanyjával, hogy táncolni tanuljon. Itt fedezték fel és reklámmodellből musical szereplővé vált. Itt találkozott vele William Wyler, aki szerződtette őt a Római Vakációhoz, mellyel Oscar-díjat nyert. Monte Carlóban ismerkedett meg Simonie-Gabrielle Colette írónővel, aki szerepet ajánlott neki a Gigi című darabban. Ez volt az a szerep, amely a "csillagok közé" és a Broadway világába emelte. Boadway-szerepei mellett forgatta le a hatvanas évek egyik legmeghatározóbb filmjét, az Álom luxuskivitelben című alkotást. Magánélete sikertelennek mondható, több kudarcba fulladt kapcsolata mély depresszióját erősíti. Ezt gyógyítván vált az Unicef (a világ legnagyobb gyermekvédelmi szervezetének) utazó nagykövetévé és ettől a ponttól életét a gyermekeknek szentelte. A díva Audrey légies alakja a Marilyn Monroe típusú színésznők között ritkaságként tűnt fel, amelyet jól ki tudott emelni visszafogott eleganciájával. Jó ízlésével nyerte meg későbbi jó barátját, a divattervező Hubert de Givenchyt is, s ebből a kapcsolatból mindketten profitáltak.
A készülék alatt találjuk a gyorstöltésre képes töltőfejet, az USB C kábelt, a kötelező papírhalmot, a SIM tűt és egy olcsó, ám nagyon hasznos, átlátszó tokot, ez annyira vékony, hogy alig módosít a karcsú telefon fogásán. További extra egy gyárilag felapplikált, vékony fólia a megjelenítő védelmére, két szép gesztus. Az előlap ismerős lehet, 19:9 képarány, notch belógás jellemzi, ez utóbbi igény szerint eltüntethető szoftveresen. A Honor 10 kijelzője magasabb a Honor 9-nél, az érintős ujjlenyomat-olvasó pedig alatta található, nagyon kényelmes helyen és pozícióban, extraként pedig annyira villámgyors, hogy nem találtunk rá szavakat. A megjelenítő 5. 84 colos IPS LCD panellel rendelkezik, ehhez 2280×1080 pixel felbontás tartozik. A pixelsűrűség így 432ppi, ez dicséretes még akkor is, ha a fekete nem annyira mélyfekete, mint az AMOLED kijelzők esetében, nagyon szép képe van, a színek is vibrálnak, a fényerő elképesztően jó – hozzá képest a Galaxy S8-am e téren elbújhat, bár nem ér fel a most legjobb LG-vel.
Emiatt természetesen egyezik, illetve a kissé alacsonyabb felbontás miatt még gyorsabbnak is tűnik a szintetikus teszteken, mint testvér modelljei. Egy biztos, a Honor 10 gyors. Nagyon. Mint a Huawei esetében, a Honor 10-ben is érdemes megbékélni az EMUI csomaggal, amely lényegesen jobb lett, mint volt, sokan panaszkodtak ugyanis a túl gyerekes megjelenésre. Kissé iOS utóérzetű az ötlet a főképernyőre került ikonokkal, igény szerint kérhető, hogy külön listázza a telefon azokat "rendes" menüben. A Kirin 970-nek köszönhetően a Honor 10 működése nagyon gördülékeny és piszok gyors. A Honor 10 is rendelkezik Telefonkezelővel, amely optimalizálja a tárhelyet, a memóriát, az internet használatot, tiltani lehet vele számokat és a víruskereső bekapcsolható igény szerint. Emellett az arcfelismerő elképesztően gyors, még az ujjlenyomat-olvasónál is jobban teljesít. A gyártó nem hagyta ki a szín módot és színhőmérsékletet, a szemvédelmet, a már említett notch elrejthetőséget, van időzíthető ne zavarj üzemmód, egykezes felület a könnyebb kezelhetőség érdekében, szabadon variálható vagy elrejthető kezelőgombok, mozgásvezérléssel némítható telefon, de még a ki- és bekapcsolás is időzíthető, bár ez esetben a SIM kártya PIN kódja okozhat gondot.
Erre kiváló példa az éjszakai mód, amelynél gyengébben produkál a Honor 10, hiszen a P20 kisebb apertúrával és OIS-sel is rendelkezik. A gyártó reklámja szerint 22 különböző kategóriában ismer fel tárgyakat és használ más és más beállítást. A portré mód jól dolgozik, a Honor külön itt is hozzáadott szépség fokozást, nemcsak a szelfi kamerához, a bokeh effekt átlagos, nem világbajnok, de nem lehet rá panaszunk. Az éjszakai mód, illetve a gyengébb fényviszonyok érthetően sokat rontanak a minőségen, pixeles lesz több helyen a fotó, ez rontja a minőséget a hiányzó részletekkel, összességében is "puhább" végeredményt kapunk, de közösségi oldalakhoz még így is átlag feletti minőség várható. Az AI tud kis varázslatot hozni ezekhez a képekhez, a kontraszttal és a színekkel játszik. A funkciók között megtalálható még az AR lencse – számtalan cuki effekttel –, a Pro mód, a lassított mozgás, éjjeli felvétel, panoráma mód (amely láthatatlanul kapcsolja össze a képeket), monokróm felvétel, fénnyel festés, HDR, time-laps, különböző szűrők, 3D panoráma és olyanokkal lehet játszani, mint a vízjel vagy a dokumentum beolvasása, illetve a 3D alkotó.
3, 4 nit 0, 9 nit 3, 2 nit 1, 8 nit Fekete fényerő 0, 35 nit 0, 30 nit 0, 29 nit 0 nit Kontrasztarány 1162:1 1367:1 1523:1 végtelen Színhőmérséklet 7480 K + kézi 8295 / 7510 K + kézi 8169 K + kézi 7558 / 6666 K + kézi Hogyan mérjük a kijelzőt? Az anyagokkal kapcsolatos spórolás azért különösen döbbenetes, mert a kijelző szűk kávái és gyönyörű színei egyértelműen nem egy olcsó telefont sugallnak. A 6, 21 hüvelykes, 1080 x 2340 pixeles, 19, 5:9 képarányú IPS kijelző markáns lekerekítésekkel bír a sarkokon és egy aprócska könnycsepp-notch rejt előlapi kamerát. A színhőmérséklet állítható, de a gyári kalibráció is megfelelő, hosszasan kell figyelni, hogy kicsit kékesebbnek tűnjön a fehér az ideálisnál. A kontrasztarány viszonylagos gyengesége az egyetlen, ami érdemben fel is tűnik például a beállítások menüpontnál, és minden olyan helyen, ahol nagyon közel vannak egymáshoz a világos és sötét tartalmak. Egyébként tényleg kimondottan élénk a panel, hibátlan minőségű a háttérvilágítás és az érintésérzékelés is tökéletesen teszi a dolgát.