Nem akar választ adni a problémákra, de felveti a témát, a nézőnek szembesülnie kell azzal, hogy a melegek itt élnek, de csendesek, nem beszélnek problémáikról, mert az erdélyi magyar melegek eleget tesznek az elvárásnak, titkolják, hogy léteznek. Életünk tiszta "öröm és boldogság".
az előadást angol felirattal játsszuk/in Hungarian with English surtitles Az előadás tabutémát dolgoz fel: az erdélyi melegek helyzetét. Oké, valójában ez egyáltalán nem tabutéma. Erdélyben senkinek semmi baja a melegekkel. Csak annyi az elvárás velük szemben, hogy maradjanak csendben. Tegyenek úgy, mintha nem lennének azok, amik. Tartsák titokban azt, amire senki nem kíváncsi. És fogadják el, hogy a többség szemében ők egyszerre perverzek és viccesek. Ennyit igazán megtehetnek. Székely Csaba: Öröm és boldogság | Budaörsi Latinovits Színház. Az előadás Marosvásárhely legújabb független társulata, a 3G Színház produkciója. Abból a megfontolásból jött létre, hogy míg az etnikai kisebbségek problémáit, a román-magyar viszonyt számos erdélyi előadás bemutatta már, addig más kisebbségek problémái egyelőre feldolgozatlanul maradtak. A heteroszexuálisok és az LMBTQ közösség tagjai közötti távolság az utóbbi időben mintha nőtt volna, és ez részben annak köszönhető, hogy az erdélyi átlagember soha nem találkozik önmagát felvállaló hús-vér melegekkel. Színpadon sem.
Ránézésre alig is megkülönböztethetők – sajnos. Spolarics – aztán több más szereplő is – agitáltan, minden szót külön megnyomva beszél; ez a beszédmód eleinte idegesítő, később megszokjuk, még később rájövünk, hogy mennyire evidens. Fröhlich Kristóf, Mertz Tibor. Mert hát Székely Csaba csípős-ironikus tandrámát írt, amelyben két (három) homoszexuális férfi és két leszbikus nő kapcsolatainak fordulópontjait, hétköznapi létezésük konfliktuózus pillanatait látjuk, vagyis a mennyiséget tekintve végletesen túlreprezentáltak az összesen hét szereplőt felvonultató darabban. Szóval a rendezőnek, Alföldi Róbertnek muszáj "vegyes technikával" dolgozni ahhoz, hogy mindegyik jelenet a maga módján meg tudjon szólalni. Ennek legfőbb eszköze a különböző tónusú stilizáció, és az a paradox hatás, amit ez a stilizáció az éles jelenetekre gyakorol. Kolozsvár és egy megnevezetlen falu, ezek a helyszínek, és ez mindjárt hordozza az egyik dilemmát: városban vagy faluban könnyebb élni egy melegnek. Öröm és boldogság | Születésnapi Köszöntők. Melyik "elbújás", elvegyülés csökkenti a potenciális verbális és fizikai agresszió számát?
Hát itt, Székely Csaba drámájában nem ez következik. Itt a szerelmet nem a szívdobogás, hanem a fogcsikorgatás zaja festi alá; a jogok se véltek, se valósak, hanem nincsenek; küzdelem helyett pedig rejtőzködéssel és paranoiával vagyunk kénytelenek beérni. Itt normálisnak lenni egyet jelent a bunkósággal és a gyilkos hajlamokkal, a szivárvány pedig a szürke nemhogy ötven, de maximum másfél árnyalatában pompázik. Tükröt tart elénk Székely Csaba, méghozzá görbét: olyan görbét, hogy beléje pillantva, ha akarnánk, ha mernénk, már-már magunkra ismerhetnénk mindahányan, melegek, hidegek, langyos-semmilyenek, eltévedt angyalok és célirányosan masírozó sátánfattyai – egy szóval mi, emberek. Bármit jelentsen is ez a szó. Az előadást 16 éven felülieknek ajánljuk. SZEREPOSZTÁS ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS
Batthyány Lajos és az aradi vértanúk kivégzése – 1849. október 6. A magyar szabadságharc leverését katonai megszállás és véres megtorlás követte. A császár és kormánya ítéletét Haynau táborszernagy hajtotta végre. "A lázadó vezéreket fel fogom köttetni", a magyarokhoz átállt tiszteket "agyon fogom lövetni", "gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok statuálni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani" – kérkedett Haynau. 1849 sötét őszén valóban egymást követték a kivégzések. Október 6-án lőtték agyon Pesten, az Újépületben gróf Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét, ekkor végezték ki Aradon a tizenkét hős tábornokot és egy ezredest. Álljon itt Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly neve emlékeztetőül és bizonyságul: magyar, német, osztrák, horvát, szerb együtt harcolt és együtt halt a szabadságért!
Az aradi Megbékélés terén újra felállított Emlékmű A többi vértanúról azonban senki sem tudott semmit, noha a gyanú szerint Lázár Vilmos és Schweidel József Dessewffy közelében, a várárokban nyugszik, öt másik társuk pedig a vesztőhelyen. Lázár és Schweidel csontjaira csak több mint hat évtizeddel később, 1912-ben bukkantak rá, de a sírhelyet a rossz talajviszonyok miatt csak a következő évben tudták feltárni. A Délmagyar tavalyi visszaemlékezésében idéz a megtalálás körülményeiről: A csontvázak guggoló helyzetben voltak, úgy mint a hóhér annak idején a gödörbe dobta őket. Amikor a csontvázak tisztán állottak, Lakatos Ottó két paptársával imádkozott és beszentelte a csontokat. A kiemelés munkálja estig el fog tartani, azután díszes faládában a kultúrpalotába viszik a csontokat és mindaddig ott tartják, amíg a többi vértanúk csontjait sikerül összeszedni. Azután a vesztőhelyen mauzóleumot építenek és abba helyezik el a vértanúk csontjait. Az Aulich Lajos, Knezić Károly, Nagysándor József, Pöltengerg Ernő és Török Ignác csontjainak megtalálására indult kutatások azonban továbbra sem jártak sikerrel.
Honvédek, népfelkelők, jegyzők, papok, tanítók, egyszerű emberek, akiket a megtorlás során szűk másfél év alatt ítéltek halálra és végeztek ki. Nagyjából 60 százalékuk civil volt, soha nem fogott fegyvert – az ős sorsukról kérdeztük Dr. Hermann Róbert történészt, történészt, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesét. Tényleg szadista volt a magyarok hóhéra? A feltehetően szociopata Julius von Haynaunyugdíjas éveit Szatmárban töltötte és csodálkozott, miért utálják szomszédai, Londonban megverték, de a kínhaláláról szóló történetek feltehetően a legendák világába tartoznak. Az első kivégzés Magyarországon megtorlás lesz, ezt mindenkinek nyíltan a tudomására hozta egy 1848. október 3-án kiadott császári rendelet, miszerint aki attól a naptól kezdve bármilyen módon is a magyar államot szolgálja, Bécs szemében fegyveres lázadónak számít, akár halálbüntetésre is számíthat. Az osztrák csapatok decemberi, általános támadásáig ennek nem lehetett érvényt szerezni, ám a hónap második felétől az elfoglalt magyar területeken megindultak a letartóztatások.