Igaz, hogy nemrég játszott a Sean Penn féle Gunman ben (2015), a nagyot bukott Éjjelek és nappalok ban (2014), de azt már tényleg kevesen tudják felidézni, hogy milyen szerepben volt látható az Anonymous ban (2011), vagy A másik Boleyn lány ban (20008). Abel ezredesként most viszont azt is briliánsan alakítja, ahogyan a hátulról megvilágított, megtört alakja végül beszáll az orosz Csajkába. A Kémek hídja – bár angolszász újságok pedzegetik – nem ér Oscart. A 40 millió dollárba került (és a mozipénztáraknál lassan a dupláját megtermelő) Spielberg–Hanks baráti produkcióból most csak egy olyan alkotás készült, ami a díszleteitől a dramaturgiáján át a felvonultatott színészi repertoárig inkább bizsergetően feszült, mint izgalmas légkört képes teremteni. Noha a hidegháborús zsánert mindkét szuperhatalmi oldalról nagy biztonsággal és olyan pontosan hozza, hogy már csak ezért is érdemes a filmet óriási mozivásznon megnézni, azon senki se csodálkozzon, ha a film végére – ahogyan Jason B. Donovan ügyvéd úr is – kinyúlik, mint a béka.
Akár csak képzeletben. Ezért van az, hogy még a sci-fijei is kivétel nélkül a Földön játszódnak. A hidegháború réme ott volt a mindennapjaiban, ő is ugyanúgy fújt a ruszkikra, hogy aztán később rájöjjön arra, hogy ennek az éremnek két oldala volt. Akár egyfajta elszámolásként is tekinthetünk a Kémek hídjá ra, hisz egyik oldalt sem fekete-fehérben ábrázolja, még azzal együtt sem, hogy a figurák többnyire karikatúrák, de nemzetiek hagymázas politikai érdekeinek kivetüléseik ők, jól forgathatók, megélhetők, értelmezhetők. Spielbergi életre kelt plakátfigurák, akiket pillanatok alatt el lehet helyezni a sakktáblán. Egy olyan sakktáblán, melyen lebilincselő, de nem sokkoló erejű játszma zajlik. Karrierje során Spielberg már többször bemutatta a háború gyomorforgató vetületeit, ezúttal sokkhatás helyett inkább a játszma magával ragadó kibontására törekedett, melynek hátterében azért ott van egy politikai előítéletektől terhes világ (ezért is aktuális még ma is), amely talán soha nem állt még közelebb ahhoz, hogy két vállra fektesse saját magát.
Irigylésre méltó ez a szint, az, amire eljutva az ember csak azt csinálja, amihez kedve van, olyan filmtervekre bólint rá, amikben hisz, amik fontosak számára. Spielberg nem azért vállalta el A kémek hídját, mert hiányzott neki a rendezés, hanem azért, mert a film főszereplője egy olyan történelmi alak, akinek nagyon sokat köszönhetett a hazája. Ennyit ér: IMDb: 8, 1 Rotten Tomatoes: 91% Metacritic: 81% Index: 8/10 A film egy ügyvédről szól, aki legendásan jó tárgyaló szemtől szemben, bár a tárgyalóteremben elég idegenül mozog. Esze viszont van, és mint kiderül szíve is, hisz az igazságszolgáltatásban és az amerikai jogrendben, abban, hogy mindenkit, még az állam ellenségeit is megilleti a fair tárgyalás, és az, hogy a lehető legjobb ügyvédi képviselet mellett álljanak a bíró elé. James Donovannek erre a hitére nagy szüksége van, amikor rálőcsölik egy szovjet kém védelmét: a legendás Abel ezredesét, aki hosszú éveken át kémkedett Szovjetuniónak, és amikor lebukott, olyan sztoikus nyugalommal fogadta a lakásába rátörő FBI-ügynöket mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy miközben egy szál gatyában mos fogat, hatan nyomnak fegyvert az arcába.
A korabeli Amerikát, a Fal építését és Kelet-Berlint bemutató képsorok elképesztőek. Én ugyan nem éltem Brooklynban az ötvenes években, de tuti így nézett ki a környék, olyan részletgazdag a kép, hogy szinte ott vagyunk az utcán az éppen kémtevékenységet folytató Abellel és az őt üldöző FBI-ügynökökkel együtt. Berlin mondjuk nekem egy kicsit túl ijesztő és sötét lett, de azt simán elhiszem, hogy egy amerikai ügyvéd így látta annak idején, és ugyan nekem nem hiányzott a senki földjén átrohanó és legéppuskázott család, de megértem, hogy miért van minden, Kelet-Berlinben játszódó filmben legalább egy ilyen jelenet. Ha valamibe bele lehet kötni még, az talán a keletnémet katonák és határőrök ábrázolása, akik csak egy paraszthajszállal jobbak, mint a nácik, de úgy is néznek ki és úgy is viselkednek – ez nekem túl pongyola és megúszós, mintha a Coen-testvérek előtt a forgatókönyvet megíró Matt Charmant annyira magával ragadta volna Donovan igaz története, hogy a mellékszereplőknek túl nagy figyelmet nem is szentelt.
Tom Hanks a szokásos formáját hozta, gyakorlatilag egy-az-egyben olyan karaktert játszik, amilyet tőle megszoktunk. Talán sokan vannak ezzel így, mint én: Mark Rylance nevével korábban nem nagyon találkoztam, de ezután biztosan felkapom a fejem, ha említik. Tényleg emlékezetes alakítást nyújtott: csendes, kimért, "ritkán beszél, de akkor jókat mond" karakterét még a mindig vicces "segítene? " kérdése nélkül is könnyű megszeretni. A sok jó dolog mellett két dolog bosszantott annyira, hogy hangot is adjak neki. Az első inkább a magyar változatnak szól, kvázi zárójeles rész: az utolsó pillanatban sikerült megnéznem, így már csak egy mozi és csak szinkronosan vetítés jöhettt szóba. És nem, nem a felirat-sznob énem akadályozta a saját szórakozásomat, hanem a mindenféle külföldi kiejtés erőltetett, rémesen utánzott orosz-magyar akcentusra fordítása, amit évek óta nem tud levetkőzni ez az ipar. Mert profi volt a szinkron, ugyanakkor ez mégis nagyon sokat rontott annak minőségén (vagy részemről megítélésén).
Lehet nyugodtan kreatívkodni, persze bizonyos kereteken belül: a grafikus vagy a webdesigner például nyugodtan készíthet ízléses, ötletes, ugyanakkor praktikus dizájnú motivációs levelet is! Ne ismételj, egészítsd ki! A szakmai pályafutásod fontos állomásait vázlatszerűen már ismertetted a CV-ben, eszedbe se jusson hát folyószöveg formájában elbeszélni ugyanazt (egyébként is kerüld a kisiskolás atmoszférájú kliséket). Arról írj, ami egy-egy szakmai állomás mentén büszkeséggel töltött el: ha már mindenképpen el akarsz dicsekedni egy sulival, domborítsd ki egy (maradjunk ennél a példánál) gyermekanimátori pozíció szempontjából izgalmas élményedet, pl. "nyolcadikban én szerveztem a középiskolai előkészítő tábort két tanárral közösen, a feladatom ez és ez volt, amit én így és így teljesítettem". Példák a motivációs levélre 1. - Egy fejvadász blogja. Reklámozd magad! Találd meg életrajzodban azokat a pontokat, amikre büszke vagy és kapcsolódnak a betölteni kívánt pozícióhoz valamilyen módon. Elképzelhető, hogy rendezvényszervezőként szeretnél dolgozni valahol, de nemhogy egy perc szakmai tapasztalatod nincs ezen a területen, de még csak iskolai végzettséged sem kapcsolódik szervesen a pozícióhoz.
Mennyivel meggyőzőbb, ha ezek a pozitív tulajdonságok mások véleményeként jelennek meg! Idézz néhány dicséretet, amelyek a munkáddal vagy veled kapcsolatban hangzottak el! (Sokat segít, ha vannak megfelelő referenciáid, ezekből ki tudsz választani pár frappáns mondatot. ) Ha van blogod, honlapod, aktívan jelen vagy a LinkedInen, az ottani pozitív kommentekből is érdemes összegyűjteni párat. 2. Felejtsd el a sablonokat Az internetről kimásolt és többé-kevésbé testreszabott sablonokat utálják a HR-esek, és ennek megfelelően bánnak velük. A sablon használata azt sugallja, hogy csak minimális erőfeszítést vagy hajlandó tenni a siker érdekében, amit sehol nem vesznek jó néven. Forrás: Jobline 3. Frappáns motivációs levél minta yetemre. Ismerd meg a céget Nézz utána a cégnek az interneten, és írj egy lelkes bekezdést arról, miért pont náluk szeretnél dolgozni. Mert kis korod óta imádod a termékeiket, mert ők állítják elő a GDP 0, 8 százalékát, és te is szeretnél ebben részt venni, mert vonzó a vállalati kultúra, mert ők kínálják számodra a legnagyobb fejlődési lehetőséget.