1792. szeptember 20-án alakult meg, és egészen 1795. október 26-ig működött. A Nemzeti Konvent első alkalommal a köztársaság kikiáltásának napján, 1792. szeptember 21-én ült össze a Tuileriák (a francia uralkodók lakhelye volt Párizsban, nevét onnan kapta, hogy egy régi cserépgyár helyére épült) lovardájában. A 749 képviselő három nagyobb csoportot hozott létre. A hegypártiak a jakobinusokat és a kispolgárságot tömörítették magukba, jeles képviselője Robespierre, Danton és Marat volt, létszámuk 200 fő körül mozgott. DUOL - A véres forradalom kíméletlenül felfalta a saját gyermekeit is. A jakobinusok a kispolgárok és a városi szegények érdekeit képviselő politikai csoport volt. Gyűléseiket a volt Szent Jakab-kolostor épületében tartották, innen származik a jakobinus elnevezés. Az éhínség és nyomor miatt az emberek a királyban látták az ellenségüket A másik csoportot a mocsár- vagy lapálypártiak adták, politikailag semlegesek voltak, de később közeledtek a jakobinusokhoz, létszámuk megközelítette az 500 főt. A harmadik tömörülést a girondisták adták, ők a polgárság gazdagabb részét képviselték, számuk változó volt 135 és 165 fő között mozgott.
A cár 1917 márciusában mondott le a trónról, utána családjával együtt őrizetben volt, eleinte Carszkoje Szelo-i palotában, majd átvitték az őket az Urálba, előbb Tobolszkba, aztán néhány hónap múlva Jekatyerinburgba. Itt már a korábbi körülményeikhez képest szűkösen éltek, az egykori tehetős kereskedő, Ipatyev házán kellett megosztozniuk őreikkel. Ők úgy 50–60-en lehettek, többségük orosz nemzetiségű bolsevik, de több adat is arra mutat, hogy voltak, lehettek köztük magyarok is, akik hadifogolyként kerültek Oroszországba, és a polgárháborúban Leninékhez csatlakoztak. Ezek a külföldi őrök, akiket a legtöbb forrás, így a cár és a cárné naplója is azért "lettként" nevez meg, adják majd a kivégző osztag törzsét. Xvi lajos kivégzése mikor volt. Nagyon keveset tudni róluk, hogy kik is voltak ők pontosan. Mindenesetre egy jóval az események után, az ötvenes években publikált listán szerepel a Nagy Imre név is. A későbbi magyar miniszterelnök akkoriban valóban a bolsevik oldalon harcolt, de a névazonosságon kívül semmi bizonyíték arra, hogy ott lett volna Jekatyerinburgban és részt vett volna az öldöklésben.
Mivel viszonyuk nem javult, Lajos úgy döntött, hogy feleségével, Mária Antóniával (Mária Terézia leánya) titokban elmenekül Párizsból, és a hozzá hű csapatokhoz megy, amelyekkel megszervezheti a forradalom leverését. Bízott a külföldi segítségben is, nem is alaptalanul, a poroszok és az osztrákok ugyanis nyíltan XVI. Lajost támogatták. A sikertelen szökést kivégzés követte A szökésre 1791. június 21-én került sor. A királyi család éjjel, álruhában, titokban próbált megszökni. A menekülést azonban rosszul szervezték meg, így a királyi hintót a felkelők feltartóztatták, és az uralkodó párt pedig elfogták. A király szökése nehéz helyzetbe hozta az alkotmányos monarchia híveit, de miután Lajos felesküdött az alkotmányra, visszahelyezték méltóságába. XVI. Lajos pere és kivégzése by Bálint Kostyál. II. Frigyes Vilmos porosz király beavatkozással fenyegette meg a franciákat, amennyiben Lajosnak bármilyen baja esne. Az uralkodót ennek ellenére később mégis börtönbe zárták, a Nemzetgyűlés pedig átalakult Nemzeti Konventté, ahol a girondisták és a jakobinusok játszották a fő szerepet.
Lajost. A király gyóntatójának beszámolójából pontosan ismerjük a kivégzés napjának történéseit. Mintegy két órán át tartott az út a vesztőhelyre. Miután a hintó megállt, a király kiszállt. Az ott sorakozó hóhérok felszólították Lajost ruhái levételére, amit az meg is tett. Itthon: Százhalombattai rém: Bocsánatot nem kérek, és nem azért, mert nem sajnálom, amit tettem | hvg.hu. Azonban amikor meg akarták kötözni a megszégyenített királyt, akkor hevesen ellenkezni kezdett. Egy kisebb vita után azonban mindenbe beleegyezett, mitöbb az egyik hóhér visszaemlékezése szerint a király "maga vágta le a haját". A fejét állítólag olyan nyugodtan, olyan hidegvérrel helyezte a gullotine alá, hogy ezzel még a körülötte állo hóhérokat is meglepte.
Igaz, különösebben nem is titkolták, noha előtte hónapokon át folyt a politikai locsogás arról, milyen eljárás keretében "ítéljék el" a volt uralkodót. Mert az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy el fogják ítélni. A kérdés csak az lehetett: vajon megússza-e majd a guillotine-t? Amikor a konvent beidézte Lajost, és a vádpontokra kellett mondania valamit, még védője se lehetett, noha akkor már három hónapja fogságban tartották családjával, feleségével, lányával és kisfiával együtt. Védőt kért, és a képviselők nagy kegyesen mégiscsak engedélyezték azt neki. Alig három év telt el még az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának elfogadása óta. Lamoignon de Malesherbes és François Denis Tronchet lesznek a király első ügyvédjei. Robespierre – aki egyébként maga is ügyvéd – azt szeretné elérni, hogy védőit a királlyal történő találkozás előtt vetkőztessék meztelenre, motozzák meg ("még a legtitkosabb helyeken is"), majd öltöztessék át őket egy másik ruhába, és ne hagyják egyedül védencükkel.
Az emberi közösségeken belüli rend fenntartása érdekében nyilvánvalóan az ősidőktől szükség volt a renitensek eltávolítására, "megbüntetésére", ami főben járó vétség esetén száműzetés vagy halál volt. Szerepe egyértelmű: büntetés, a bűnös eltávolítása a közösségből, elégtétel az áldozatok és a társadalom számára. Ha a rendkívül gyakori nyilvános kivégzésére gondolunk, ki kell emelni az elrettentés fontosságát: minél brutálisabb halált halt az elítélt, annál nagyobb eséllyel tartott vissza másokat hasonló tettektől. Elég az angol király és parlamenti képviselők ellen merényletet tervező Guy Fawkes és társai vagy a magyar Dózsa György kínhalálára gondolni. Utóbbin még a középkor végének sokat látott emberének ereiben is meghűlt a vér. A legkegyesebb egyértelműen a minél gyorsabb halál volt, mint a széles körben alkalmazott akasztás vagy lefejezés, ám ezek is sok szenvedést okoztak. Talán utóbbi volt a leginkább fájdalommentes, ám még itt is a hóhér átlagban kétszer sújtott le, mire az elítélt valóban meghalt.
Hiszen így volna jó. De nem ez a való. Csal a fénytakaró. Alatta szenvedés, szenny, sár,... elfödni, és elrejteni kevés a hó és holdsugár. De Valakire vár a holdfényes határ. S ez az adventi, mély, havas és holdas éj, titkot tud: Jön!... Ne félj!
© - MIZU MISKOLC - Miskolci Hírek és Magazin. Minden jog fenntartva.
2013. december 25. 19:29 Bizony szívet érdemlő vers! Gratulálok! Rika52 (szerző) 2013. december 15. 20:08 Kedves Gyuri! Júlia és Frigyes! Örülök, hogy ismét nálam jártatok. Köszönöm a kedvességeteket! Marika kistenkes 2013. december 14. 22:47 Karácsonyhoz méltó, szép vers, szívvel gratulálok Frici Bocika 2013. 20:02 Gratulálok! Igazi Adventi hangulatot varázsoltál elénk! Júlia gypodor 2013. 02:47 Nagyon jó vers. 16. szívvel gratulálok. Gyuri Rika52 (szerző) 2013. december 13. 22:36 Kedves Ica! Manyi! Andi! Gyuri! Józsi! Lajos! Feri! Iza! Gábor! Attila! és Kornélia! Öröm volt ismét találkozni veletek egy közös élményre. Köszönöm nektek! Kornelia78 2013. 21:23 Szép vers, ünnepélyes eretettel gratulálok! Törölt tag 2013. 21:08 Törölt hozzászólás. 2013. 19:28 Szép, hangulatos vers, igazi ünnepváró. Szívvel gratulálok! Adventi köszöntő vers les. Izabella34 2013. 19:22 Kedves adventi hangulatról, karácsony várásról szóló vers, örömmel olvastam. Gratulálok szívvel, szeretettel, Iza. jocker 2013. 19:02 Juj, de jó lett!