A HÁZI PITA nem ördöngösség és mennyivel jobb, mint a félkészen vásárolt, kenyérpirítóban, pláne mikróban felmelegített egyiptomi, magyar, izraeli, vagy bármilyen változatok. A házi pita készítése szórakozás, az elkészült pita pedig biztos siker. Elterjedési területén, India egyes részeitől, Törökországon, Örményországon át Iránban, a Közép-Keleten, a Mediterráneumban, Észak-Afrikában, a Balkánon nagyon sokféle pita akad, azonban mindnek közös jellemzője, hogy búzalisztből (helyenként kevert, vagy teljes kiőrlésű búzalisztből) készülnek, hosszabb-rövidebb ideig kelesztettek, és az alakjuk ovális, vagy kerek. Némi pita történelem… A lepénykenyerek, kezdetben, legalább 10000 esztendeje, vagy több, még kelesztetlenek, aztán a kelesztés felfedezése után, mert, hogy erre is csak rá kellett jönni, nem jött ez magától, már kelesztettek is. Ez valamikor időszámításunk előtt 4000 évvel lehetett és Mezopotámiához éppúgy kötik, mint Egyiptomhoz. Az is lehet, hogy a sörhöz is köze volt, például azzal, hogy víz helyett sörrel gyúrták a tésztát és a sörben életben maradt sörélesztő a tésztát is kelesztette.
Elmentem! Házi pita Hozzávalók: 45 dkg sima liszt 2 dl író lehet (savó, tej, víz) 1 dl víz 2 csapott tk só 2 csapott tk cukor 4 ek olaj 2, 5 dkg friss élesztő ( a tésztába reszelve) Elkészítési idő: 45 perc Fogyókúrás: nem Költség: 0-500 FT Vegetáriánus: igen Adagok: 4 főre Gluténmentes: Nehézség: Egyszerű Laktózmentes: Elkészítés: Az összes hozzávalót egy tálba vagy a deszkára tesszük, és olajozott kézzel bedagasztjuk. Nem lesz egy sima felületű (narancsbőrös marad) tészta, de lágy lesz, ami könnyen kezelhető. Bedagasztás után 8 egyenlő gombócra osztjuk és olajozott felületen, letakarva duplájára kelesztjük. Ha megkelt, egyenként kb 22 cm átmérőjűre nyújtjuk és még 15 percet kelesztjük. Egy villával sűrűn megszurkáljuk és forró, olajjal vékonyan kikent serpenyőben pár perc alatt mindkét oldalát megsütjük. Nem szabad kiszárítani! Egy tányéron egymásra helyezzük a kisült lapokat, és azonnal letakarjuk. így a gőz segít abban, hogy a lapok ne száradjanak ki és puhák maradjanak. Ha nem fogy el, akkor fagyasztható és használat előtt felolvasztva, száraz serpenyőben fel kell melegíteni.
Generációról-generációra száll a december hónaphoz fűződő gyermeki varázslat, őrizzük az illúziót míg csak tudjuk, a Télapóvárás izgalmát. Gyermekként sok évtizedes szokásnak megfelelően suvickoltuk csizmácskáinkat, s készítettünk tálcára a Mikulásnak kekszet és tejet. Nekünk felnőtteknek is csodás élmény mindezt már saját lurkóinkkal végigcsinálni. S ha már Télapóvárás, akkor versek, mondókák és dalok is előkerülnek. Már a legkisebbek is szívesen mondókáznak, persze ők még csak egyszerű szövegeket képesek megjegyezni. Ahogy cseperednek a gyerekek úgy képesek egyre nehezebb, hosszabb verseket is memorizálni, a nagyobbacskák pedig már a humort is belevihetik a Télapó várásba. Íme néhány versike kisebbeknek-nagyobbaknak: 1 Itt kopog, ott kopog… " Itt kopog, ott kopog, Megérkezett Télapóka, hopp! "
2008. december 4., csütörtök Itt kopog, ott kopog... Itt kopog, ott kopog, Megérkezett Télapóka, hopp! Bejegyezte: tunde dátum: 13:14 Címkék: gyerekdal, tél, télapó Nincsenek megjegyzések: Megjegyzés küldése Véleményed van? Írd meg!
Ahogy visszaemlékszem az általam átélt Télapós ünnepre…. vártam már a Télapót, mint minden évben, mert nekem különösen kedves volt ez az ünnep. Gyermekkoromban sok örömet okozott számomra, szüleimmel, óvodámmal és iskolámmal átélve a várakozás hangulatát. Otthon úgy készültem rá, hogy rajzoltam, színeztem, sütit és tejet készítettem ki a Télapó érkezésére. Örömmel figyeltem, hogy reggelre a süti és a tej elfogyott. Találtam mindig csokit, gyümölcsöt, néha virgácsot, amit összegyűjtöttem. Az óvodába, majd az iskolába énekelve, nagyon csendben figyeltük, mikor érkezik a Télapó. A folyosón vattagombócokat szórtunk szét, ha nem esett a hó, hogy " hóban" lépkedjen. Öröm volt az ölében ülni, énekelni neki, jó érzésvolt, ahogy megsimogatta kicsi arcocskánkat, jó volt átélni a belőle áradó szeretetet, hallgatni a Télapó kedves szavait, látni a mosolygós piros arcát! Most már hogy felnőttem nekem is van egy kislányom, aki pont úgy várja a télapót, mint hajdanán én! Igyekszem mindent megtenni annak érdekében, hogy sokáig átélje ezt a mesevilágot.
Itt járt a Mikulás 2004. december 10., 09:00, 204. szám A Mikulás-várás jegyében teltek december első napjai a kárpátaljai magyar óvodákban, iskolákban. Volt, ahová még csütörtökön-pénteken "bekopogott" az ajándékosztó Nagyszakállú, ám a legtöbb helyre december 6-án, azaz Szent Miklós püspök emléknapján "látogatott el" a Mikulás. Beregszász magyar óvodáiba, iskoláiba hagyományosan a Kelet-Európa Misszió munkatársainak "közvetítésével" érkezett. December 2-án a beregszászi 7. sz. iskola növendékei fogadták ünnepi műsorral a Mikulást, akitől cserébe édességet, plüssfigurákat kaptak ajándékul. Másnap, pénteken először a Beregszászi 4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola tornatermébe gyűlt kisiskolásokat köszöntötte az "öreg". Az alsó tagozatosok énekkel, verssel, trombitajátékkal, színdarabbal fogadták a kedves vendéget, ünnepi műsorukat pedig maga Pitkin, beregszászi előadóművész konferálta. A misszió munkatársainak útja innen a Beregszászi 8. Mikes Kelemen Középiskolába vezetett, ahol szintén minden kisgyermeknek jutott ajándék, s jó hangulatban telt a Mikulás-napi vigadalom.
"gérkezett Télapóka, hopp! " Már nagyon várták az Árnyas bölcsődések, hogy hozzájuk is bekopogtasson a Mikulás. Ők még oly kicsik, emlékképeik is elég halványak lehetnek, esetleg nincsenek is a Mikulásról, de ez a kedves, jó öregapó mégis nagy várakozással és csodálattal tölti el az apróságok szívét is. Marika néni is mesélt nekik egy bohóc báb segítségével a Mikulásról. A bohóc minden kisgyerekhez odament, játszott velük és súgott is nekik valamit. Hogy mit, azt nem tudom, az az ő titkuk. De mindenesetre azóta a Mikulást nagyon várták. Hogy gyorsabban teljenek a napok, a gondozó nénik izgalmas feladatokkal látták el a kicsiket. Például sütöttek mézeskalácsot. Mikulás és Karácsony tájékán ez így szokás. Szállt a liszt mindenfelé, mintha havazott volna! Végtére is ezekben a napokban inkább a havat várnánk, mint az esőt, s így talán a Télapó is könnyebben idetalál! Festettek gipsz figurákat is: Mikulást pirosra, fenyőfát zöldre, csillagot sárgára. Csoda szépek lettek! Aztán elérkezett az a bizonyos nap.