Alice In Chains Rainier Fog Full Album | Töltött Káposzta Kelkáposztából

Thursday, 04-Jul-24 05:28:56 UTC

A címadó Rainier Fog aztán rögtön el is visz ebbe az irányba. Zenei téren már szinte szokatlanul vidám hangvételű nóta lett ez, lendületes és energikus, a szövege viszont árnyalja a képet, és kicsit kontrasztban is áll a kettő egymással. Ez szerintem csak erősíti az üzenetet, ráadásul nem csak a sajátját, az egész korongét, de nem lövöm le előre a poént. Megszerettem már elsőre is, és egyből felidéződött bennem a gondolat, amit már a Never Fade kapcsán is megfogalmaztam. Azzal a pici különbséggel, hogy itt a Facelift mellett Cantrell szólómunkái talán még inkább visszaköszönnek, nekem főként a Degradation Trip hangulata. Video of Alice In Chains - Red Giant A következő Red Giant viszont megint hatalmas váltást hoz. Súlyos, mélyre hangolt riffel és vészjósló gitármotívumokkal nyit, mégis az első versszaknál érzem azt igazán, hogy igen, most érkezett meg a dal. Iszonyú atmoszférája van, az egyik legzseniálisabb darab számomra az lemezen. Másrészt néhány hallgatáson túlesve azt gondolom, ebben mutatkozik meg először és legteljesebben a Rainier Fog esszenciája, egyénisége.

megjelenés: 2018 kiadó: BMG pontszám: 10 /10 Szerinted hány pont? Lehet, merészség azt kijelenteni, hogy a DuVall-féle lemezek közül ez az új a legtartalmasabb, legjobb, legmélyebb, leginkább magával ragadó – ki-ki ízlése szerint alkalmazza a jelzőket, és biztos, hogy egy év múlva újra meg fogom vizsgálni ezt a kérdést, de jelenleg annyira közel érzem magamhoz ezeket a dalokat, mint mondjuk egy minden idők best of AIC válogatását. Mindenesetre a valóban túlzó jelzőket mellőzve főhajtás illeti Jerry Cantrellt, hogy ilyen mélyre engedett bennünket a saját legbenső intim szférájába – a lelkébe –, amihez elég csak beleolvasni pár dalszövegbe. Noha ízig-vérig Alice In Chains a zene, néhány "apróságot" tekintve, amelyek a lemez fő csapásvonalát is megadják, azt mondanám, hogy ez összességében több. De minél több? A soknál több? Úgy érzékeltetném, hogy más, rájuk korábban nem jellemző ízeket is megvillantanak, ez pedig magasabbra helyezi ezeket a dalokat. (És megint, minél magasabbra? Mi a magasság mércéje egyáltalán?... )

Ez egy mestermű, és ezek után mást már felesleges is mondanom. Összességében az egész Rainier Fogra jellemző, hogy elképesztően dallamos, különösen az énektémák terén, ráadásul DuVall és Cantrell hangja között is szinte teljesen elmosódnak már a határok. Duettként éneklik végig az egész lemezt, tökélyre fejlesztették az évek során ezt az előadásmódot. Olyannyira, hogy még úgy is fontosnak tartottam ezt kiemelni, hogy valójában ez a megszólalás már a kezdetek óta az Alice In Chains védjegye, ahogy azt mindenki kívülről fújja. Egyszerűen az az érzése támad az embernek, hogy így aztán még soha nem szólt. Hihetetlen harmónia kapcsolja össze a két frontembert. Egész más szisztéma mentén dolgoznak ők együtt, mint ahogy Cantrell és Staley tette, csak a módszer veleje az, ami változatlan maradt. Így a Rainier Fog azt kell mondjam, minden nemében kellemes csalódás volt. Visszatekintés ez a múltba, az a fajta, amikor az ember végre túllép már az árnyakon, de még utoljára vet egy pillantást maga mögé, mielőtt végleg elengedné az egészet.

A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három már "új korszakos". Előre leszögezem, hogy nagyon, sőt, NAGYON szeretem a William DuVall-lal készült albumokat. Jó ideig morzsolgattam magamban, hogy mi az, ami ennyire megfogott 2009-ben a Black Gives Way To Blue -ban, aztán jött a hirtelen megvilágosodás: azon kívül, hogy ízig-vérig Alice In Chains a zene, a hangulata (mondhatnám azt is, hogy kisugárzása, mert pontosan illik ez a jelző is rá) pozitív és életigenlő, a korábbi korszak(nak megfelelő) depresszív atmoszféra helyett. Mondhatnám azt is, hogy ez az AIC v2. 0, egy továbbfejlesztett verzió, ami jobban is esik mostanában, mert én sem szeretek már depresszíven merengeni az élet nagy dolgain úgy, mint a '90-es években.

Ide sorolnám a líraibb hangulatú Fly-t, meg a lebegős-sejtelmes Deaf Ears Blind Eyes is akadály nélkül hozza a '90-es évek világát, a hullámozva vánszorgó, kellemetlenül sikerült tripet megzenésítő So Far Underrel együtt. A záró, hét perce feletti All I Am pedig a zenekar olyan mérföldköve, amit talán még sosem csináltak, ennyire végtelenül szívbemarkoló módon reménytelen, végtelenbe nyúló dalt talán sosem írtak, főleg tőlük ennyire szokatlan zenei eszköztárral. Egyszerre okoz konstans libabőrt, és végtelenül összetörtnek érzed is majd magad, ha hallgatod. A gitárszólókat külön ki kell emelnem, mindenhol csodálatosak, káprázatos Jerry Cantrell játéka, valahogy most mintha újraértelmezte volna önmagát, és mindent, ami benne, meg az ujjaiban, a szívében rejtőzött. Mindegy, hogy csak pár hangot fog le, vagy egy hosszabb témába bonyolódik bele, minden gitárszóló különálló, tükörfényesre csiszolt gyöngyszem, amely kisimogatja a gyűrődéseket a lelkünkből. És akkor meg is követem magam rögtön, hogy miért rokonszenves az újkori pozitív Alice In Chains, hiszen a Rainier Fog ugyan nem depresszív, de bizonyos pontjain végtelenül szomorú.

Közben már új tervek cikáznak a fejében, és furcsa, nyugalom lengi körül. Nekem ilyen érzés volt végigrobogni ezen a korongon, még ha ez a dalok tempóját tekintve erős túlzás is. Megmutatták, hogy tudnak a múltjukra támaszkodva, és talán szándékosan is merítve belőle mégis valami újat, meglepőt alkotni, ami teljesen saját ízzel rendelkezik. Abban is biztos vagyok, hogy egy-két kivételtől eltekintve bármelyik dalt is vesszük elő a Rainier Fogról, nem fogunk elbizonytalanodni, melyik albumról is választottunk. A 'Rainier Fog' album dallistája: 01. The One You Know 02. Rainier Fog 03. Red Giant 04. Fly 05. Drone 06. Deaf Ears Blind Eyes 07. Maybe 08. So Far Under 09. Never Fade 10. All I Am Andicsku Krisztián

Talán akképp tudnám körülírni, hogy ha egy útvesztőben bolyongsz, és kétfelé ágazik az út, de mindkét út végül a célhoz vezet, csak másképp, nos, ilyen ez a lemez. De ködös körülírások helyett konkrétumokkal alátámasztva azt mondom, hogy a Maybe sokvokálos, minden eddiginél lazább hangulatú pár perce mást mutat – noha a szöveg pont a lazaság ellenkezőjét sugallja, mégis optimistának érzem a végkicsengést, egyfajta vállat megvonós, továbblépős gondolattal pontot téve a végére. A Never Fade már-már hardrockos riffelése, groove-ja és azonnal fülbetapadó refrénje is új vizekre evez, és a Rainier Fog középrészénél a leállós, lebegős részt, majd az abból kivezető, háttérben megbúvó riffet és énekdallamot sem mondanám bevált fogásnak. William Duvall a So Far Under képében egy teljesen saját szerzeményt is a lemezen tudhat, és ha nem néztem volna utána, nem mondom meg, hogy nem Cantrell-dal, főleg, hogy annyira régies ízű bizonyos pillanataiban, ami még lidércesebbé varázsolja. Persze mindezek mellett klasszikusabb hangulatú számokra is ráakadhattok, mint a Red Giant vagy a nyugtalanító, tüskés jégvermet megidéző Drone, amelyben maga Chris DeGarmo (egykori Queensryche, Seattle... ) játszotta fel az akusztikus részeket.

Töltött káposzta, kel levelekbe töltve, jó kaprosan, csomborosan. Hozzávalók: 1 fej kelkáposzta fél kg darált hús (baromfi is lehet) 2-3 ek olívaolaj 2 dl rizs 2 nagy fej hagyma 2-3 gerezd fokhagyma só, bors, csombor, kapor és fűszerpaprika Megpucolom, felaprítom a hagymákat. A felét kevés olajon megdinsztelem (a másik felét félreteszem), hozzáadom a megmosott rizst és üvegesre párolom. Leveszem a tűzről, megszórom kevés fűszerpaprikával, hagyom hűlni, majd belekeverem a darált húsba. Ízesítem sóval, borssal, friss (aprított), vagy szárított (morzsolt) kaporral és csomborral, és jól összekeverem. A kelkáposztát leveleire szedem, 30 másodpercre forrásban lévő vízbe dobom, kiszedem, leszűröm, kihűtöm, a kisebbeket félre teszem, a nagyobbakba betöltöm a rizses-húsos masszát, mintha töltött káposztát készítenék. Ha nagyon vastag lenne a levelek ere, azt késsel elvékonyítom, vagy kivágom. Rakott göngyölt kel sütőbe sütve, jó sok fokhagymás-tejföllel! - Ketkes.com. Lazán töltöm a leveleket, mert a rizs, főzés közben megdagad. Egy magas falú sütőtálat kikenek olajjal, kelkáposzta levelekkel kibélelem az alját, teszek rá egy sor tölteléket, megszórom a félretett aprított nyers hagyma felével, egy kis őrölt fekete borssal, rá egy réteg kelkáposzta levél, majd megint töltelék, rá hagyma, kelkáposzta levél, majd addig folytatom, amíg a hozzávalók el nem fogynak, a tetejére kelkáposzta levél kerül.

"Anya, Ez Isteni!...", Avagy Gabojsza Konyhája: Kapros Töltött Kelkáposzta

Három szuper recept kelkáposztával Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat! A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére. Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. 10 ízletes és illatos fogás kelkáposztából | NOSALTY Csökkentened kell a testsúlyodat! Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened! Az egészséged közvetlen veszélyben van. Szabolcsi lakodalmas töltött káposzta Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened! A legegyszerűbben úgy tarthatja kézben a kalóriabevitelt az ember, ha maga készíti az ételt, azonban munka mellett a legtöbben nehezen veszik rá magukat a főzésre, pláne, ha múlóban a kezdeti lelkesedés. Hajdina egészséges táplálkozás: Töltött káposzta másképen. Saláta kínai kelkáposztából De nem kell egész hétvégén a tűzhely mellett rostokolni, ha kelkáposztából ételek, finom ételeket szeretnél készíteni a hétre. Az kelkáposztából ételek, jól variálható megoldások segítenek megtervezni a heti menüt, és tartani a diétát. Nem kell hozzájuk több egy óránál.

Rakott Göngyölt Kel Sütőbe Sütve, Jó Sok Fokhagymás-Tejföllel! - Ketkes.Com

Nyári minestrone Konyhasarok / Levesek / Uncategorized 19 Jul, 2021 Az olaszok zöldséglevese:-), a miénk is, mert egy ideje rendszeresen készítem. Mirelit zöldséggel is készíthető, de frissből az igazi. A titka a friss bazsalikom levél, és természetesen a finom paradicsom. Hozzávalók: 2 db közepes nagyságú sárgarépa1... More Lecsós töltött kel Egytálételek / Gombás ételek / Házi praktikák / Konyhasarok 20 Aug, 2019 Úgy történt, hogy megmaradt egy közepes fej kelkáposztám:-), húsos ételt nem akartam készíteni, mivel volt báránypörkölt, így jött képbe a töltött kel vegetáriánus változata. "Anya, ez isteni!...", avagy Gabojsza konyhája: Kapros töltött kelkáposzta. Nemrég készítettem paradicsomos kelkáposzta főzeléket, ami nagyon ízlett, így elhatároztam... Paradicsomos kel fasírtgolyóval Főzelékek / Gombás ételek 29 May, 2019 Mindig várom a friss zöld káposztát, abból a legfinomabb a lucskos káposzta, de korai zsenge kelkáposztából, még nem készítettem főzeléket, de még fogok:-). A fasírtgolyó sem hagyományos, de mindjárt mutatom, persze húsos változat is készült.

Hajdina Egészséges Táplálkozás: Töltött Káposzta Másképen

Elkészítése: Pár percre tegyük forró vízbe a kelkáposzta leveleit, majd finoman szárítsuk meg őket egy konyharuhával. Tegyük a kétféle darált húst egy keverőtálba, adjunk hozzá sót, zúzott fokhagymát és pirospaprikát ízlés szerint. Jól keverjük össze a tölteléknek valót és tegyük félre. Vegyünk egy-egy kelkáposzta levelet, terítsük a munkalapra és vágjuk ki a vastagabb torzsaszárát. Helyezzünk rá a töltelékből annyit, hogy a levél kényelmesen összetekerhető legyen, valahogy úgy, ahogy a töltött káposztánál megszoktuk. A tekercseket rögzítsük hústűvel, de ha ügyesen tekertünk, ez szükségtelenné válik. Hevítsünk fel egy serpenyőben vajat és olajat, abban pároljuk üvegesre az egészen apróra vágott vöröshagymát, majd helyezzük a serpenyőbe a megtöltött tekercseinket. Adjunk hozzá kevés húslevest, és főzzük puhára Tegyünk hozzá 1 tk kápia paprikakrémet és ízesítsük kevés fokhagymakrémmel. Amikor készen van, vegyük ki a tekercseket a mártásból, és a mártást botmixerrel turmixoljuk simára. Tálaljuk a mártást és a közepére ültessük a tekercseket.

Felteszünk egy nagy lábasban vizet forralni. Közben lefejtjük a kelkáposzta leveleit, szinte egészen a közepéig, ameddig csak tudjuk. Kb. 10-15 egész, ép levélre lesz szükségünk, a többinél nem baj, ha esetleg szakad, vagy nem teljesen ép, azokból a levelekből a töltelék rétegei lesznek. A káposzta megmaradt közepét csíkokra vágjuk. A forró, lobogó, sós vízben 2-3 adagban előfőzzük a leveleket, adagonként kb. 4-5 percig. Addig kell főzni, hogy elveszítsék a nyersességüket, és könnyen lehessen hajtogatni. Egy nagy, tiszta konyharuhára helyezzük, és amennyire tudjuk, szárazra itatjuk. A káposzta felcsíkozott közepét utoljára főzzük. A töltelékhez összekeverjük a darált húst a rizzsel, fél csokor finomra aprított kaporral, sózzuk, borsozzuk. A tölteléket gondolatban háromfelé osztjuk. Összeállítjuk a töltött káposztát: egy kerek jénai tálat (vagy ha van, más félgömb alakú edényt) kibélelünk egy tiszta vászonanyaggal, vagy konyharuhával. Kibéleljük a káposzta legnagyobb, külső, előfőzött leveleivel, úgy, hogy a levelek átfedjék egymást, és teljesen kitöltsék az edényt, sehol ne legyen rés.