Hiszen ez a legfontosabb: az őszinte öröm.
Ruhát akkor szoktunk venni, amikor éppen szüksége van rá, ez pedig amióta havonta kinő egy ruhaméretet, elég gyakran megtörténik, teljesen felesleges lenne születésnapi ajándéknak álcázni egy új farmert, amikor a régi a sípcsontja közepéig ér. Valamilyen számítógépes előfizetést Egy új játék, esetleg egy applikáció kifizetése nem tűnik rossz ötletnek, de mióta ő tanít minket illegális online magatartásra, azóta nem nagyon vannak kérései, megszerzi magának, amire szüksége van. Ajándékötletek kamaszlányoknak. Részlet az Egy különc srác feljegyzései című filmből – Forrás: iMDb Új, erősebb hardvert a számítógépébe Talán már kiderült, erősen számítógép függő a gyerek. Nem hibáztathatjuk, az apja programozó. Talán pont ezért, de mindig megértő fülekre talál itthon, ha valami már túl lassú vagy túl kicsi. Azért szoktuk engedni kicsit küzdeni, hogy bebizonyíthassa, hogy miért is van erre vagy arra szüksége a tanuláshoz, de végül mindig megkap mindent, amivel jobban lehet a gépen játszani. Dolgok, amiket én szeretnék neki vásárolni: Könyvek Állítólag ritkaság az ilyesmi, de olvas a gyerek.
Valamelyik fiam osztálytermének falán táblák virítottak: heti mérések eredményei. Differenciálás nélkül… Ki volt a legeredményesebb azon a héten, ki maradt le. Ki gyalogol közömbösen és fásultan a mezőny közepén. Arany csillag, fekete folt. Utáltam azt a táblát. Gyerekek kínpadon – kudarcot és gyerekkönnyeket sajtol az oktatásgépezet?. És egy idő után nem jártam szülői értekezletre sem. Nem akartam feltétlenül harcot a pedagógusokkal, de azt hamar beláttam, a gyerekeim nem versenylovak. Őket nem lehetett, nem is volt szabad hajszolni. Eltérő temperamentumú és karakterű gyerekek voltak ők hárman is, nagy tömegbe meg végképp nem lehetett észrevétlenül beilleszteni őket. Nem neveltem őket forradalmárokká, anélkül is akadt harc épp elég. A gyerekek méltatlan és etikátlan versenyeztetése mellett vesszőparipám volt a házi feladat szadista mennyisége például. Már néhány éve is soknak tartottam (a jelenlegi állapotra meg igazán a szülőbőszítő mennyiség a jellemző), valamint kifejezetten dühített a büntetés, mint nevelő célzatú pedagógiai eszköz alkalmazása. Nem hittem soha a büntetésben, ma sem hiszek.
Kipróbálod, és nem sikerül. Újra megpróbálod, és még mindig nem sikerül. De egyszer, a végén igenis sikerülni fog. Megtanultak támogatni A fordított helyzet ráadásul nem ebben az egyetlen kontextusban mutatkozott meg. A gyerekek megtanulnak dolgokat, a szüleik pedig megdicsérik őket – ez most éppen fordítva történt. Én tanultam meg valamit, és ő kerülhetett abba a helyzetbe, hogy ezért megdicsérjen, megélhette annak örömét, amikor valaki, akit igazán szeretsz, sikert ér el. Egy óvodás számára nem kézzelfogható teljesítmény az, hogy anyának új munkahelye van, vagy apa karácsonyi jutalmat kapott: ezek a dolgok vele nem történnek meg, nem tudja magát beleélni úgy igazán egyik helyzetbe sem. Na de az, hogy anya megtanult biciklizni, már egészen más! Pontosan tudja, hiszen nemrég ő is átélte – ismeri a frusztrációt, a folyamatot, és ismeri az örömöt is annak végén. Lányom így aztán azt is megtanulta, hogyan támogasson vagy bátorítson engem: ahogyan a kudarcok idején együttérzéséről tett tanúbizonyságot velem szemben, úgy a végső sikernél büszkeségét fejezte ki.