Vin Diesel és a nagybetűs Család hiánya a legjobb dolog, ami az utóbbi tíz évben történt a Halálos iramban szériával. Bár anyagilag vitathatatlanul nagyon sikeres a Halálos iramban sorozat, a mozinézők elég jelentős részének már megfeküdték a gyomrát az évek során Dominic Toretto monológjai. Szerencsére most ők is örülhetnek, mivel a Hobbs & Shaw pont azért annyira szórakoztató, mert szakított a korábbi filmekkel. Jó, persze most is akad pár tuti verda és durva autós üldözés (külön figyelmet érdemel itt a már-már transformers képességekkel bíró motor), de a hangsúly messze nem ezeken van, hanem a főszereplőpároson. Kifejezetten karakterközpontú film lett a Halálos iramban: Hobbs & Shaw, Dwayne Johnson és Jason Statham pedig láthatóan nagyon élvezik, hogy felváltva nyomhatják a verbális és a fizikális ütésváltásokat. Temérdek egysorossal szórták tele a mozit, ezek azonban nem csapnak át kellemetlenbe, mindig jókat lehet derülni rajtuk. Egy humorosra vett akciófilmnél pedig pontosan ilyen beszólásokat vár el az ember.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw - 1. magyar nyelvű előzetes - YouTube
Pikáns szócsaták, meglepő vendégszereplők dobják fel a cselekményt, ami kezdetben eléri célját, de Leitch pocsék arányérzékről tesz tanúbizonyságot. A 135 perces játékidő borzasztóan sok, a jelenetek többsége indokolatlanul el van nyújtva, itt pedig nem az akciószekvenciákról van szó, hanem példának okáért egy teljesen véletlenszerű, poénosnak szánt eszmecseréről a repülőgépen. Halálos iramban: Hobbs & Shaw Forrás: UIP-Duna Film Ahogy haladunk a végkifejlet felé úgy veszti el egyre inkább a varázsát a film. A civódások kínossá válnak, nem is beszélve a pocsékul megírt egysorosokról. A tűzharcok, üldözések, a komplett vizualitás olykor borzalmasan műanyagnak néz ki a 2019-es viszonylathoz képest, a fizika semmibevételéről pedig már felesleges beszélni, annyira a sorozat sajátossága. A széria szintén visszatérő gyengeségei, mint az egysíkú antagonista, vagy a túlhasznált család idill nem tűntek el, holott bőven benne volt a potenciál, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljék. Természetesen a Hobbs & Shaw -nak is meglesz a maga közönsége, aki eddig szerette a Halálos iramban filmeket, ezek után is nagy valószínűséggel remekül fog szórakozni.
A két órás játékidő - mint megannyi közelmúltbeli blockbuster esetében - tehát okafogyott, hiszen másfél órában is ugyanezt el lehetett volna mesélni, feleennyi egymásra kontrázva törve-zúzó csihi-puhival, esetlegesen több figyelmet fordítva a karakterekre. Mindenképp kevesebb alkalommal ingerelt volna a film arra, hogy ingassam a fejemet, nemtetszésemet nyilvánítva. Statham és Johnson azért - ahogy azt várhattuk - hozzák a megszokott, bumfordin szimpatikus formájukat, a köztük lévő kémia működik, de mégiscsak karikatúrák csupán, akiknek nincsen igazi személyiségük, nincsen igazi karakterívük, egyszerűen csak vannak, viccesek és izmosak, mint akik csak és kizárólag arra születtek, hogy a multiplexek vásznain pózoljanak. Arról nem is beszélve, hogy a széria most már hivatalosan is kóros emlékezetkiesésben szenved, hiszen nemrég ugye még Deckard volt az, aki eltette láb alól a sorozat egyik legszimpatikusabb tagját. A női főszerepet játszó Vanessa Kirby is hiába kapott egy-két jó pillanatot (jutott akció neki is bőven), képtelen kiteljesedni, azt pedig képtelen voltam elhinni, hogy a Rockkal együtt romantikázik.
Bár próbálkozik kevésbé komolyan venni a látottakat, még így is sokkal inkább egy tesztoszteronszagú macsóság Leitch műve, mintsem magát helyén kezelő akciófilm. Noha Vin Diesel hiánya határozottan a javára vált, mégsem tudta kihasználni a lehetőséget, helyette egy elnyújtott, sokszor fárasztó nyári limonádé lett, ami túl sokat gondol magáról. Persze nehéz ezt elvárni egy ennyire megalomániás franchise-tól, de a kevesebb, néha több elve jelen esetben kifizetődőbb lett volna.
Baktériumok, zuzmók, aztán a második körben fenyőerdők termelnék az oxigént, és mesterségesen generált üvegházhatással állítanák be a felszíni hőmérsékletet az ember számára elviselhetőre. Ezek már százéves távlatban gondolkodó tervek. Hold-turisták kerestetnek A nemzeti űrhivatalok, és a nagy nemzetközi projektek mellett magáncégek is egyre többet foglalkoznak űrkutatással, így a Holddal is. A SpaceX nevű cégnek néhány napja sikerült műholdat állítania Föld körüli pályára, amivel ugyan 50 éves hátrányban vannak az amerikaiak és az oroszok (és 30-40 éves lemaradásban a feltörekvű űrhatalmak, mint Kína vagy India) mögött, viszont mindezt a semmiből indulva pár év alatt érték el, úgy, hogy a világon mindössze tíz ország van, ami még képes erre. A következő lépés a Google Lunar X Prize nevű versenye, ahol 30 millió dollár a tét; ezt az kapja meg, aki először juttat fel egy automata járművet a Holdra, ami legalább 500 métert képes mozogni, és fényképeket hazaküldeni a Földre. A Google 2012 és 2014 közé várja az első sikeres próbálkozót – és ha ez megvan, a magáncégeknek is az ember Holdra juttatása lesz a következő cél.
Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft Űrkutatóikon sokat segített, hogy 1961-ben John F. Kennedy került a Fehér Házba, aki maga is lelkesedett az űrhajózásért, az összes amerikai asztronautát személyes barátságával tüntette ki. Elnöki beiktatása után néhány hónappal bejelentette a grandiózus célt: az Egyesült Államok az évtized végéig embert küld a Holdra, és biztonságban vissza is hozza onnan. Persze a szovjetek is fenték a fogukat égi kísérőnk meghódítására, csakhogy jó szokásaik szerint mindent szupertitkosan kezeltek. Megkezdődött hát a kíméletlen küzdelem a Hold meghódításáért. A hatvanas évek közepétől már érezhető volt, hogy az amerikaiak kezdik behozni lemaradásukat, közben azért aggódva próbálták kipuhatolni, hol tartanak kommunista vetélytársaik.
Földünk és a Hold felszíne az Apollo–11 űrhajóból Negyvenhárom évvel ezelőtt, 1969. július 21-én a NASA Apollo-programjának keretében lépett első alkalommal ember a Hold felszínére. Az expedíció során számos fénykép is készült, melyek közül nem egy ikonikussá vált. Az Apollo–11 két tagja, Neil Armstrong és Edwin "Buzz" Aldrin holdsétája több mint két órán át tartott a Holdon. Ez idő alatt különböző vizsgálatokat és méréseket végeztek, holdkőzeteket gyűjtöttek és fényképeket készítettek. Edwin Aldrin: Buzz Aldrin lábnyoma a Holdon Ezen fényképek közül talán az egyik legismertebb az, melyen Aldrin cipőjének nyoma látható a Hold porában. Bár nem ez volt az első lábnyom a Holdon, de mégis ez vált a legismertebbé és mára az világűr meghódításának egyik szimbólumaként tekintenek rá. A felvételt nem hirtelen ötlettől vezérelve, hanem tudományos célból készült, hogy a holdpor (a regolit) tulajdonságait vizsgálhassák. A NASÁ-nál AS11-40-5877 számon nyilvántartott fényképet Aldrin készítette egy Zeiss Biogon lencsével felszerelt Hasselblad kamerával.
A későbbiekben nyilvánosságra került dokumentumok igazolták, hogy a hatvanas évek elején Szergej Koroljov akadémikus-főkonstruktőr vezetésével valóban hozzálátták az N-1 kódjelű óriásrakéta kifejlesztéséhez a Szovjetunióban. Válaszul az amerikaiak megalkották a 110 méter magas Saturn V óriáshordozójukat. Közben az Egyesült Államokban gőzerővel dolgoztak az embert szállító űrhajók továbbfejlesztésén. Az első sorozat az egyszemélyes Mercury-család volt. Majd jött a két űrhajós szállítására alkalmas Gemini. Végül az Apollo-széria megépítése is kezdetét vette. Ennek a típusnak már az volt a feladata, hogy három űrhajóst repítsen el a Holdig, majd az égitest körül 100 kilométeres magasságban álljon pályára, és a róla leváló holdkomp két emberrel az utasterében szálljon le a Holdra. A kidolgozott program szerint miután az asztronauták elvégezték feladataikat, a holdkomppal visszatérnek a keringő anyaűrhajóba, amely aztán hazafelé veszi az irányt; azt követően, hogy belép a Föld légkörébe, már csak az úgynevezett parancsnoki kabin marad meg belőle, amely három ejtőernyő fékezésével leereszkedik a Csendes-óceánra.