Itt található a Font Mágica / Táncoló v. mágikus szökőkút, ami csak bizonyos napokon működik, erről pont lemaradtunk.. Felsétáltunk a Palau Nacional, a Nemzeti Művészeti Múzeumhoz és élveztük a kilátást fentről. Útközben pedig piknikeztünk is egyet a dombon található egyik parkban a szökőkutak mellett. Élveztük a napsütést és a megérdemelt pihenést. Az olimpiai falu, az olimpiai stadion és a Castell de Montjuic, egy hatalmas, 18. századi erődítmény is itt található. Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2. – Az időalagút · Film · Snitt. Valamint szintén itt tekinthető meg a Poble Espanyol, azaz a spanyol falu, ami egy skanzen, melynek épületei Spanyolország különböző területeinek építészetét mutatja be. Itt nem jártunk, viszont a Múzeum közelében lévő botanikus kert et felfedeztük kicsit, hatalmas pálmák mellett különböző kaktuszfajok, kis vízeséseket láttunk itt. Mindenképp meg kellett még néznünk, legalább kívülről, a híres Gaudi épületeket. Barcelona ezekről a meghökkentő, szokatlan építészeti alkotásokról nevezetes. Először a La Pedrera, másik nevén Casa Mila mellett haladtunk el, könnyen megismerhető a modern stílusú lakóház.
Az egész épületben alig található egyenes falszakasz és a tetőterasz is különleges, ahol kerámiával, márvánnyal borított területen non-figuratív szobrok találhatóak. A szürrealista épülettel Gaudi a természet és az építészet legtökéletesebb összeolvasztását szerette volna elérni. másik Antoni Gaudi remekmű szintén a híres barcelonai sugárúton, a Passeig de Gracián található. Jottunk lattunk visszamennenk 2. Az éttermekkel, drága boltokkal teli sétálón jó volt végigsétálni, közben is szép modern épületeket, lakóházakat láthattunk, a keresett két épületet pedig nem lehet eltéveszteni, mindig sok turista fényképezi őket. Casa Battlo kívülről is nagyon érdekesen néz ki, olyan mintha, koponyákból és csontokból lenne összerakva. A Csontok Házának is nevezik ezért, a belső tér pedig a színei, formái és az üvegmozaikok, csempék miatt, olyan mintha egy hűvös barlangban járna az ember. A tervező kerülte az egyenes vonalak használatát, így nagyon különleges belső várja a látogatót, belépőjegy ellenében meg lehet tekinteni a Gaudi által tervezett liftet, tetőteraszt, tetőteret, és szobákat, bútorokat is.
Ilyen mennyiségű szövegre a valószínűségi törvényszerűségek szerint is több jó poénnak kellene jutnia, mint amennyi végül valójában jut. A főszereplők sincsenek a helyzet magaslatán. Christian Clavier püspök formájúra hízott, ami nem igazán egyeztethető össze az asztal mellett maradékért kapkodó szolga formájával. Olyan kövér, hogy egyáltalán nem tud lóháton közlekedő gazdája után szaladni a fegyverekkel, pedig szerepe szerint többnyire ezt kellene tennie. Jöttünk, láttunk, visszamennénk - Kritikus Tömeg. Ez végül nem akkora baj, mert Jean Renónak már láthatólag semmi szüksége fegyverhordozóra. Sajnos olyan öreg, hogy mikor futni kéne, már csak billegve totyog, pedig ő elvileg egy marcona óriás, akitől mindenkinek inába száll a bátorsága. Christian Clavier és Jean Reno a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 3 című filmben Forrás: Freeman Film A poénok hetven százaléka arról szól, hogy Zsákfosnak nagyon büdös a lába és a szája. Ezek közül természetesen van, amelyiken lehet nevetni, de nem lett volna hiba valami mást is kitalálni. Amikor a fekete bőrű házmester leesik a lépcsőről, és a félkegyelmű azt kiáltja: "Jaj nekem, hullanak a szaracénok! "
Barcelona ugyanis nem csak a Sagrada Familiáról szól (sőt ez számomra egy kisebb csalódás volt, hiszen az építkezés miatt még csak egy jó fotót sem lehetett róla csinálni.. és bejutni sem tudtunk, hiába korán ott voltunk, majdnem körbeérte az épületet a bejutni vágyó turisták sora.. ), rengeteg szép, különleges épülettel, erkéllyel, kellemes parkokkal és szökőkutakkal, hangulatos kávézókkal és tapas bárokkal találkozhatunk mindenfelé. Sagrada Familia -t, ami a város főlátványossága, szimbóluma és ami már több, mint 100 éve épül, de még nem fejezték be, csak kívülről néztük meg. Antoni Gaudi -hoz fűzödik a legtöbb, így ez a látványosság is Barcelonában. Ő kezdte el tervezni és elkészülte után a világ legmagasabb temploma lesz, 18 toronnyal. következő, ahova indultunk, amit a legjobban vártam és ami a legjobban tetszett, a szintén Gaudi tervei alapján épült Güell Park, ami az UNESCO Világörökség része. Jöttünk láttunk visszamennénk online. Két irányból is meg lehet közelíteni, mi felfelé mentünk -nagyon tetszett a szabadtéri mozgólépcső is!
A filmből néhány mondat pedig már sok évvel ezelőtt a család szállóigéivé vált:) fayakezdet 2017. december 4., 01:28 Kiskoromban mindig örültem ha a tv-ben ment, mert jókat tudtam vidulni rajt. Ma már néhol kicsit erőltetetten hat, de még mindig meglehet nézni. KHLexa 2018. február 27., 18:12 Emlékszem, hogy gyerekkoromban nagyon szerettem ezeket a filmeket. De ez nekem most már túl "régi" talán. Nem jöttek át a poénok sem. Jöttünk láttunk visszamennénk 1 teljes film magyarul. Sokkal jobbra számítottam, de nagyon unatkoztam rajta. Hippoforaccus 2018. január 19., 21:33 Sok év után újranézve már nem tűnik olyan viccesnek, mint régen volt. Sokat változott az ízlésem, de azért még mindig nagyot üt ez a film. Oké, kicsit bugyuta, kicsit gagyi, de azért jó. Banditaa 2018. március 30., 20:18 Valamiért ez eddig kimaradt nekem, pedig imádom Jean Renot. Annak ellenére, hogy nem mai darab, jókat derültem rajta. Egyik ismerősöm szerint ez franciául az igazi, mert Renoék jó kis régies franciát nyomnak végig. Nem tudom, mi minden veszett el fordítás közben, de magyarul is elég tisztességes munkának érzem – már ami a nyelvezetet illeti.
Se a karakter, se Anthony Mackie nem szolgált rá különösebben semmivel a szimpátiámra, a csapatból számomra mindig is ő volt a legjelentéktelenebb. S talán ezért is volt kitűnő választás ő erre a szériára. Mert a Marvel – legalábbis a pilot lapján – mert visszanyúlni a hét évvel ezelőtti "gyökerekhez", és első blikkre úgy tűnik, hogy egy nagyon pöpecül összerakott látványos drámát kapunk A Sólyom és a Tél Katonája személyében, persze jó eséllyel azért ez még bőven "Marvelesedik" majd a következő részekben, de akkor is… nagyon jó volt látni ezt a nyitányt. Amiben egy picit leereszkedünk a kisemberek világába: mind Sam, mind Bucky rendesen megszenvedi a visszacsettintés utáni világot, ami ugyan ismételten teljes (már ami a lakosságot illeti), de korántsem nevezhető könnyűnek. Az egyiküket egy családi nehézség hajtja amellett, hogy tonnányi nehezésgű örökséget (nevezetesen a Kapitány örökségét) kellene cipelnie, a másik pedig…. nos Bucky egyszerűen nem erre a világra való, tőle ez teljesen idegen és ennek megfelelően nagyon nem találja a helyét.
A Disney+ új sorozata továbbra is egy akciószéria, csak éppen a második részre elkezdtek nagyon szépen összeállni a dolgok, az írók nagy erőkkel bővítik a Sólyom és a Tél Katonája világát, és a Sam Wilson és Bucky Barnes közötti adok-kapok is rendkívül vicces. Black Lives Matter, azaz terítéken a modern társadalom problémái A produkció egyik váratlan húzása viszont, hogy elkezdett reflektálni napjaink problémáira. A dolog bizonyos szempontból nem kellene, hogy meglepő legyen, de ettől még merész és jó döntés. Gondoljunk csak bele, Amerika Kapitány első képregényes megjelenésekor 1941-ben, az éppen dúló második világháború alatt a címlapon vágta képen ököllel Adolf Hitlert. Itt is valami hasonló történt, a két főszereplő, vagyis Sólyom és a Tél Katonája az utcán veszekedtek éppen, amikor néhány rendőr a semmiből felbukkant és a színesbőrű Sam Wilsonnal kezdtek keménykedni és kérdezgették Buckytól, hogy szüksége van-e segítségre. A rendőri erőszak, különösen az afro-amerikaiakkal szemben egy nagyon súlyos probléma az USA-ban, amelyet tavaly tavasszal George Floyd meggyilkolása indított el.
Ez várható volt. Arra viszont nem számítottunk, hogy egy bizonyos La Contessa Valentina Allegra de la Fontaine fog meglehetősen színpadiasan besétálni szó szerint a homályból és sötétségből a színre, majd ő kezdi el vigasztalni, sőt behálózni a sebeit nyalogató, lefokozott és szánalomra méltó Walkerünket. Őt a 60 éves színésznő, Julia Louis-Dreyfus játssza, akit több népszerű sorozatból (Seinfeld, Az alelnök, Christine kalandjai) is ismerhetünk. Persze a képregényrajongók minden bizonnyal nem miatta, hanem Val miatt húzták fel a szemöldöküket. Lássuk, ki is ő! Valójában elég lenne csupán annyit írni, hogy az egyik neve Madame Hydra. Persze nem mindig ezen a néven működött a titkos ügynök és kém, és egykoron éppen a S. H. I. E. L. D. sorait erősítette. Sőt, nemcsak erősítette a sorait, nemcsak szövetségese, hanem szeretője is volt Nick Furynek, de flörtölt magával Amerika Kapitánnyal is. Ugyan a Titkos Invázió idején egy skrull ellopta az identitását, hogy kémkedjen Fury után, és a karakter halálhírét is keltették, azonban a Titkos Háború-sorozatban a valódi Val állt át az ellenség soraiba, és vált Madame Hydrává, aki később a Leviatán nevű, a Hydránál nem kevésbé veszélyes egykori szovjet kémcsoporttal is együttműködött.
Ez pedig nagyon jó, csak az a helyzet, hogy négy rész maradt hátra. A rosszakat pedig még alig ismerjük, a két főszereplő kapcsolata és egyedi motivációik kiforratlanok, Zemo és az ifjú Carter ügynök pedig még fel sem tűntek. De legalább azt már tudjuk, hogy mindenki nagyon pc akar lenni, ahogy azt mostanában illik. Sok minden vár még ránk, legalábbis akkor, ha a készítők gondoltak mindenre. Ha nem akkor pedig jön a hiányérzet, ami sosem jó, főleg nem egy olyan széria esetében, amely nagy valószínűséggel nem kap folytatást. A potenciál megvan és szinte minden elem adott ahhoz, hogy végül ne csalódjunk. De ahogy az új Kapitány esetében, egy rossz mozdulattal akár a sorozat is könnyen ronthat saját megítélésén. Csatlakozz a GeekVilág közösséghez! Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról! Iratkozz fel Youtube-csatornánkra heti podcast tartalmakért! Csatlakozz Discord szerverünkhoz, vagy Facebook csoportunkhoz ha beszélgetni szeretnél velünk bármilyen geek témában!
Persze nem ásott ezeknek igazán a mélyére - vagy legalábbis nem jobban, mint egy átlag blockbuster - de önmagában üdítő volt, hogy ezeket a témákat pont egy ilyen szériában lépték meg, leróva tiszteletüket a 70-es évek paranoia és kémthrillerei előtt, amelyekből átemelve azok korszakos csillagát, Robert Redfordot csak még inkább súlyt adtak az egésznek. És az, hogy ezeket a szuperhősők által reprezentált ideákat pont az egyik legnemesebbel, Amerika Kapitánnyal kérdőjelezték meg szintén a széria ritkán felbukkanó érettségének volt a jele. A Polgárháború ugyan ezt továbbvitte, de ott már fontosabb volt, hogy a film Bosszúállók 2. 5 lehessen, mielőtt Thanos a Végtelen Kesztyűvel beintene mindannyiuknak. Az Infinity Saga lezárultával örömteli - legalábbis a pilot alapján - hogy a Marvel kicsit visszatért ehhez a recepthez. Persze nem is tehetett mást, de alapjaiban is érdekes látni, pláne így 2 héttel a WandaVízió fináléja után, hogy a Bosszúállók különböző, életben maradt tagjai hogyan próbálnak boldogulni a szürke hétköznapokban.