Wass Albert: Kard és kasza I-II. (Mentor Kiadó, 2001) - Szerkesztő Kiadó: Mentor Kiadó Kiadás helye: Marosvásárhely Kiadás éve: 2001 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 902 oldal Sorozatcím: Wass Albert életmű-sorozat Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 13 cm ISBN: 973-800-284-2 Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Miután az Úristen különös akaratából az erdélyi Mezőségen születtem magyarnak, s ott nőttem emberré is, ifjúkorom óta úgy éreztem, hogy emberi és magyar kötelességem a Mezőség megírása.
1930-as években termékek bővítésével már fűrészeket, fogókat, késeket, szecska- és répavágó késeket és vívópengét gyártottak, amit elláttak védjegyekkel is. A Kaszagyár tulajdonosa és vezetője 1945-ben külföldre távozott, ezért a gyár addigi formájában megszűnt. A háború, szentgotthárdi befejezése után 1945 április 8-án 153 dolgozó vette fel a munkát. Szentgotthárdi Kasza és Kovácsművek Rt lett a gyár neve 1952 júliusáig, amikor megszűnt a részvénytársasági jellege, és a gyár neve Szentgotthárdi Kaszagyár lett. A fő termékek továbbra is a kasza, sarló, kapa, és a vívópenge volt. 1963-ban a Szentgotthárdi Kaszagyár összevonásra került a szombathelyi és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárral. Az összevonás több gazdasági előnnyel járt. Végső profil lett a régi kéziszerszámgyártás mellett a talajművelő gépek, a gyümölcsosztályozók, a sertés- és malac önetetők gyártása. Wass Albert : Kard és kasza I - II. kötet - Vatera.hu. Ekkor kerültek alkalmazásba a légkalapácsok, a farkaskalapácsok helyett. A nyolcvanas évekre a termelt villamos energia már nem tudta ellátni a gyárat, a csatorna fenntartása gazdaságtalanná vált, ezért betemették.
A kétkötetes regény két mezőségi falu: Bölényes és Miklósdomb (azaz Vasasszentgothárd és Cege) kora középkortól az 1950-es évek második feléig terjedő krónikája. Az első kötet (Krónikás írás) a Szent István halálát követő évtizedektől, a 11. század derekától hatalmas panorámaképben idézi föl a táj történelmét és nemzedékről nemzedékre változó népéletét, elsősorban a létküzdelmeket mutatva föl, főként azt, miképp szerzett hont kardjával a magyarság Erdélyországban. Szentgotthárdi kasza és kard - Sumida Magazin. Ez a nagy ívű, az első világháborúig tartó történelmi tabló jószerivel csak bevezető, előtörténeti áttekintés a második kötethez (Szemtanúság), amelynek epikus anyaga nagyrészt már az író személyes élményein, történelmi és emberi tapasztalatain alapszik, ilyenformán a maga - a magyar és arisztokrata - tanúságtétele abban a morális "perben", amely az erdélyi magyar arisztokrácia felelősségét vizsgálja. És persze annak az eszmei mondandónak az igényes megjelenítése, hogy nem elegendő karddal megszerezni a hazát, de azt gondos és előrelátó munkával, szívós kitartással - azaz kaszával - meg is kell tartani!
De az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel. 107. kötet Kényelmes dolog betegnek lenni, amikor kellemetlenség veszi körül az embert. Aki fiatal, annak dolgozni kell keményen. Ésszel és izommal, minden erővel. Csak így lehet kimászni a bajból, munkával. 97. kötet Ki magosra néz, nem látja meg a rögöt lába alatt, s ki másra bízza földjét, elveszíti azt. Ami legfontosabb pedig: akié a föld, azé az ország! 1. kötet, 400. oldal Bölcs elme és békeszerető szív nélkül erő és bátorság bizony keveset ér, s könnyűszerrel szolgálhatja jó helyett a gonoszt. 180. oldal, 1. kötet A gyűlölet gonoszságot terem, s a gonoszság az élet ellensége. 178. kötet A múlt (... ) szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete. 6. oldal Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország.
Hont veszejt, ki másra bízza a munkát". De talán amiatt, mert az Erőss család életében a kard helyét a vadászpuska vette át, és a kaszákkal is "más" vágta a gabonát, szénát, a záró rész csodatevő vak emberének hegyi beszéde - akiknek szól, az erdélyi magyarság számára üres - szentenciaként hangozhatott akkor is és ma is: "Magatok sorsát magatokban hordozzátok, magyarok. Tartsátok be a törvényt, s a törvény megtart benneteket". Első szülőföldi kiadás: Marosvásárhely, 1996, Mentor Kiadó
És kifogott-e az idő a János vitézen? Bátran állíthatjuk, hogy nem. Semmi nem tompította az elmúlt több mint másfél évszázadban a pásztorból lett bátor huszár történetét. A mű megannyi áthallással, jelképpel bír a népköltészet, az ősi magyar hit- és hiedelemvilág, a történelem-tudomány, hadikultúra, a néprajz területeit is érintve. János vitéz históriája nagyjából három egymástól jól elválasztható három egységre bontható, persze az egyik elemző változat szerint. A természet gyermekeként és a "pásztorok királyaként" aposztrofálható főhős az emberi küzdelmek rá jutó hatalmas áradatának elején csupán a féktelen és buja, de mindenképp nemesen egyszerű és tiszta szerelemmel bajlódik. Küzdelme alapját a gonosz rút banya, szerelmének, Iluskának "felvigyázójával" való tusakodása okozza. SOK ISZONYÚ CSODA | Liget Műhely. A második részben a hadba vonulás, a csaták vérrel és férfias világegyetemet teremtő izgalmával teli szakasza vonul fel az olvasók előtt, míg a harmadik rész, a balladisztikus felütéssel induló – Iluska értelmetlen halála – és a szerelme után a túlvilági szürreális közegben való utazással végkifejletbe jutó részről olvashatunk.
Kutakodtak utána, de hiába, rég túl járt már az óriások országán, s éppen egy kerek erdőbe ért. Megy benne, mendegél, rá is esteledik. Olyan nagyon, hogy körben vágni lehetne a sötétet, s mindenféle állat bőg, bömböl, sivít, morog a fák közt! Gondolta, ő bizony nem hál itt, veszedelmes hely ez az erdő, valamilyen állat még meg találja enni. Inkább egész éjjel megy, valahová csak eljut. Ahogy megy, máris lel egy kis házat. Bekopog, a kopogásra bentről valaki asszonyféle válaszol, kinyitja az ajtót is, és meglátja a vaskardos legénykét. - Hogy kerültél te ide, gyermekem? - azt kérdi. - Hát az én fiam téged hogy nem vett észre? Az ha téged megtalál az erdőben, tán fel is fal! Õ a háromfejű sárkány, övé itt minden, itt nem járhat senki! Szerencséd, hogy nincs itthon, meg az is, hogy nem jön meg egyhamar. Itt van ez a kis csupor, vidd magaddal, mert ebben sárkányzsír van. Kend meg magadat, s akkor egyetlen sárkány sem árthat neked! Hanem most már eredj másik országba, igyekezz ki a mi országunkból!
Ezzel a fiú tarisznyába tette a kis csuprot, és elindult vele. Majd mikor úgy gondolta, hogy kiért a háromfejű sárkány országából, gondolta, megnézi már, a sárkányzsír miféle. Csak olyan közönséges kinézete volt ott benn a csuporban. Mindegy. Megy tovább, csak mendegél, akkor látja, hogy messze egy hegy forog. Csak nézi. Hogy lehet, hogy rucalábon forogjon egy roppant óriás nagy hegy?! Odamegy, ott csudálkozik, egyszer ahogy ott áll, bámészkodik, elébe áll egy öregember. Mondja, hogy máris menjen innen, mert ez a rucalábon forgó hegy a tizenkét fejű sárkányé mindenestül. Benn lakik a hegyben, s ott laknak vele a tündérek is. Mert ez Tündérország. Õ meg azt találta felelni az öregnek, hogy a sárkány csak jöjjön! Akárhány feje van is, nem fél tőle. Megforgatta a vaskardját a levegőben. Bámulta is az öregember, hogy mer egy ekkora legényke megbirkózni a sárkánnyal, mikor az a világon mindenkit letipor, ha útjába mer kerülni. - Sose féljen, öregapám, hadd jöjjön az a sárkány! - forgatta a vaskardot a legényke.